Induljunk ki abból, hogy nem könnyű nőként vezetővé válni. Nem azért, mintha közülünk (is) sokan nem lennének alkalmasak a szerepre, avagy ne szeretnének diktálni, és ne szeretnék a hatalom ízét. Inkább azért, mert a főnökség olyan évezredes férfidolog.
Akik a legcélratörőbbek, a legmerészebbek, a leggátlástalanabbak voltak, akik tudtak gyorsan és objektíven dönteni, ellentmondást nem tűrően viselkedni, kíméletlennek lenni. A felsoroltakat ma is inkább férfitulajdonságoknak gondoljuk, csakhogy ebben az egészben vajon mennyi az évezredes rögzült sztereotípia, és mennyi a valóság? De a lényeg mégis az, hogy itt a hazai prérin a nőtől, ha vezetői szerepbe kerül, általában ugyanazt és ugyanúgy várják el, mint a férfitól, és gyakran maguk a nők is olyanná akarnak válni. S innentől kezdődik a kalamajka.
A főnököm? Az az Isten. Nő – Szabolcs története
Putyukám, mondta a főnököm, aki nő, és a továbbiakban minden esetben így is értendő. Persze írhatnám, hogy a főnöknőm, de hülyén hangzik. Meg némileg benne van, hogy csak amolyan nem is főnököm, csak főnöknőm.
Szóval, Putyukám, mondta a főnököm, már jóval azután, hogy nem vett fel a meghirdetett állásra. Azazhogy felvett, de csak félig, mert egészen más valakit vett fel egészen, de valahogy kibulizott még egy fél állást nekem, ami aztán végül mégiscsak egész állás lett.
Mikor én alig látok ki a munkából, a többiek meg nem dolgoznak semmit? ☺
A műsor maradt, Big Chief nyugdíjba ment…
Gyakorlott vagyok, ami a főnököket illeti (mondhatnám, hogy főnöknő, de lásd fentebb), volt és van is néhány, de nem mindegyikkel vagyok napi munkakapcsolatban.
Akivel igen, az valamit nagyon tud a kollégákkal való kapcsolatról. Kiforrott csapatba csöppentem néhány éve, olyan kollégák közé, akikről nyugodtan lehetne filmsorozat-karaktereket mintázni – különbözőek, egyéniségek, lököttek és vérprofik. Köztük a főnök. Külön szép nagy irodával és mindenki nyűgével-bajával.
Igazából nem tudom, hogy lehet úgy céget vezetni, hogy mindenki gondja-baja beleférjen, de végül is azt hiszem, jól csak így lehet.
Szóval, végeredményben a leglényegesebb különbség a főnöknők és a főnökök között az – és ugye most arra gondolsz, nyájas Olvasó, hogy valami rettenetes szentenciával felülírom és egyben aláásom kis írásom eddigi minden esetleges erényét, de nem –, hogy nincs. Sem nő főnökök közötti közös vonás.
A nemfőnök, aki mégis: a főnök főnöknője – Enikő története
„Az egyik előző munkahelyemen – ahol tizenévig dolgoztam – volt egy kolléganőnk, aki ugyan papíron nem volt felettesünk, de úgy kezelt bennünket, és azt játszotta végig” – meséli Enikő, akit – főként az utolsó két évben – nagyon megviselt a főnökösködő nemfőnöknő munkahelyi ténykedése, s aki a főfőnök nem hivatalos főnökeként (értsd: szerető – szerk. megj.) érezte nyeregben magát.
– magyarázza tapasztalatait a negyvenes nő. – Ha veszélyeztetve érezte magát, akár nőként, akár a pozícióját, áskálódott, hátulról bujtogatta a főfőnököt a többiek ellen. Stresszben tartotta indirekt módon az egész csapatot. Ha nem volt bent, a főnököt kenyérre lehetett kenni, de ha igen, kezdődött a kekeckedés. Kiváltságosnak érezte magát a szeretői státusa miatt. Azt csinált, amit akart egy húszfős csapatban, a többiek kárára, hiszen valakinek az ő munkáját is el kellett végeznie. Én nem hódoltam be neki, nem mentem alá, ettől aztán gyakran bedühödött. Nagyon brutális légkör volt, nagy baj, ha nem a szakmai szempontok, hanem az emberi viszonyok határoznak meg státusokat egy munkahelyen” – vélekedik Enikő.
„Érzelmileg sok embert meggyötört, gyakorlatilag szétbombázta a csapatot.
– hangsúlyozza a székelyföldi nő. – Ahol azonban feszültség van, ott nincs produktivitás. Engem nem érdekeltek a munkahelyi pletykák, távol tartottam magam ezektől, nem avattam be a magánéletembe, ezért szemet szúrtam neki. Sajnálom, hogy nem léptem le időben, mielőtt kicsináltak volna teljesen. Élettapasztalatnak jó volt, de senkinek nem kívánom, hogy ilyen felőrölő munkahelyi hangulatban dolgozzon. Így eljöttem. Azóta a főfőnök főnöknője már az igazi főnök” – meséli történetét Enikő.
Win-win helyzet – Ferenc története
Valahogy mindig a lányok társaságában éreztem a legjobban magam, persze ettől még a fiú barátaimmal is kosaraztunk, számítógépes játékokat játszottunk stb., amiket általában a fiúk csinálnak. De előbbi is lehet magyarázat arra, hogy probléma nélkül el tudtam fogadni, hogy nő legyen a főnököm.
Bizonyára vannak, akik nem vagy csak nehezen viselik el, ha egy nő diktál nekik, de az évek során számomra bebizonyosodott, hogy én nem ebbe a táborba tartozom.
Szóval win-win helyzet. Inkább baráti viszonynak mondanám főnök-beosztott kapcsolatunkat. Belefér egy-egy vicces sztori, belefér egy laza cigizés a többi kollégával, beleférnek viták is. És akkor vannak azok a bizonyos napok… Ha csak simán mérges, akkor jobb, ha elkerülöd. Olyankor annak is leharapja a fejét, aki csak ránéz, nem kell te legyél a hibás. Ha lehet, ne is találkozz vele aznap. Ha mégis összejött a találkozás, vagy neked kell bemenned valamiért az irodájába, csak lazán, mintha nem tudnád a többiektől, hogy ma van valami baja. Másnap úgyis minden rendben lesz, talán még elnézést is kér az előző napért. De ha nem, akkor úgyis egy kis pletykára, egy fent említett apró bókra, netalán egy újabb online ruhás/cipősbolt tippre bizonyára kapható lesz. És szent a béke.
A stílus…
A közmegegyezés szerint a férfias stílusú vezető domináns, jól szabályozott, alá-fölé rendeltségi szervezeti formában teljesít jól, alárendeltjei között versenyszellemet generál, általában ezzel sarkallja őket jobb teljesítményre.
Egy másik magyarázat szerint a férfiak inkább feladatorientáltak, míg a nők stílusa kapcsolatorientált. Persze nem minden női vezető ilyen.
Van viszont olyan kutatás is, amely azt állítja, hogy a mostani női vezetők kemények és merészebbek, sőt, sokkal jobban képesek ösztönözni a munkatársakat, tudnak erőt és céltudatosságot sugározni, miközben – ha kell – empatikusabbak, rugalmasabbak, és jobb a kapcsolatteremtési és a kommunikációs készségük is. Eszerint az a bizonyos női vezér már-már valami szuperember, aki a korábban maszkulinnak mondott tulajdonságokat ötvözve a női erősségekkel (s ha ide még a külcsínt is bevesszük) kormányozza hivatalát vagy cégét a boldog jövő felé. Túl ideális, nem?
…mint második bőr
Gyakran lehet hallani „vezérnőkről”, akik nagyon tudják, hogy mit akarnak, de tisztelik a munkatársakat, és természetesen jól tudnak egyensúlyozni az élet más területén is, feleségek, anyák és szeretők is. Ám
de azt gondolják, hogy ilyennek kell lenniük, ha irányítani akarnak. Lehet, hogy a hétköznapokban sikerül valamelyik üzleti tanácsadó könyvben olvasottak alapján ideális főnöknek lenni, de ha helyzet van, netán ellenállás, akkor jelentős részük bizonyítani akar, hogy én majd megmutatom.
Egyelőre úgy tűnik, hogy mifelénk a női vezetők – ha nem is vallják be – még mindig férfimintákat követnek, de időnként kilóg a lóláb, amikor hangulatingadozást, sértődést, sírást, bosszúskodást vagy egy kis hisztit tapasztalunk. Ezt ellensúlyozva sokan válnak egyre keményebbé, megközelíthetetlenné, amit nem biztos, hogy belülről jól viselnek. Milyen szép is volna, ha a vezetői szerep legalább olyan kényelmes lenne, mint egy második bőr, mint a kedvenc pizsamánk! Mi ezt kívánjuk női vezéreinknek.
Szigorú. Határozott. Kemény. Még a cipősarka is másképp kopog, mint a többi nőnek. Egyenes hát, felemelt áll, szürke vagy sötétkék, de mindenképpen komoly színű (nadrág)kosztüm. Ha beszél – de ezt ritkán teszi, inkább néz, de úgy, hogy kiver a hideg verejték –, rövid, határozott mondatokban teszi. Érzelem és hőfok? Mínusz 20. Itt nincs kommunikáció, itt nincs eszme- és véleménycsere, itt parancsok vannak. Amiket tűzön-vízen teljesíteni kell. Ő a katonatiszt főnökasszony.
„Mi egy nagy család vagyunk. Minden alkalmazottról tudom, hogy hogyan él, mi a baja. Mindenkit meghallgatok, a családi ügyeket kibeszéljük, hiszen mi egyek vagyunk. Itt mindenkinek második otthona a munkahelye, sokszor estig is bent vagyunk. Én is. Ők is. De hát miért is mennének haza? Nekem dolgoznak, de én is értük, hát mi lenne velük nélkülem?” A tyúkanyó főnökasszonyt hallották.
Ha kiereszti a hangját, zeng az egész irodaház. Nem restelli nő létére vaskos kifejezésekkel aláhúzni és kiemelni mondanivalóját. Ha tárgyal, frontálisan támad, szinte leradíroz az asztal mellől. Sokan biztosra veszik, hogy állva pisil. Nem vezet, hanem száguldozik, állófogadáson mindig pálinkát kér, s ha az elégnél többet kap, akkor – igaz, ritkán, de – elengedi magát. Homályos szemmel magyarázza, neki erősebbnek kell lennie a legtökösebb férfinál is. Ki ő? A főnökasszony, aki férfibb a férfinál.
Gyönyörű látvány. Hosszú lábak, csábos tekintet, elképesztő dekoltázs, és mindez úgy becsomagolva, hogy csak na. Kedves, finoman beszél. Néha. Máskor izzik körülötte a levegő, azt hiszed, ha nem ég kezed alatt a munka, tűzokádó sárkánnyá válik. Belelát a fejekbe, eszméletlen dolgokat lát előre és talál ki, és szinte hihetetlen, de többnyire be is jön neki. Öntörvényű. Ha tárgyal, a férfiaknak annyi. Bájaival behálózza, eszével letaglózza őket. Esküszöm, ha pár száz évvel ezelőtt él, máglyán égetik meg. Ma pedig ő a boss-orkány.
Gyönyörű íróasztala van. Friss virág, családi fotók, mögötte oklevelek bekeretezve. Nehéz bejutni hozzá, mintha percre pontosan be lenne osztva az ideje. Pedig a feladatok leosztásában nagyon jó. Annyira, hogy általában neki semmi sem marad. Így ott lehet mindenhol, ahol reprezentálni kell, persze a prezentálnivalót a hozzáértő munkatársak készítik el. Lelkesen. Vagy nem. Aratja a babérokat, amik általában más fejére kéne hulljanak. De hát mit lehet tenni? Ő ott van, ahová tették, vagy ahová került. Hiszen ő a kirakat-főnökasszony.
Csupa bűbáj, kedvesség. A szemedbe néz, bólogat és ígér. Elhiteti veled, hogy te vagy a jobbkeze, nélküled megállna a világ, de legalábbis a cég forgása. Nem lehet ellenállni neki. Senki sem tud, vagy ha mégis, nagyon hamar eltűnik a süllyesztőben. Talán mert élesebb szeme volt, és meglátta: a főnök a nagy manipulátor. Az a kedves arc és tekintet, miközben elbűvöl, pontosan leltárba vesz minden ellentmondást, minden elhajlást, minden egyéni megmozdulást, s mikor már elég összegyűlt ezekből, lehull az álarc. Mert itt az van, és csak az, amit ő akar. Ő a bársonydiktátor.
Egy kis statisztika
Statisztikákat böngészve – meg egyébként is nyitott szemmel járva – kirajzolódik, hogy a nők még mindig alulreprezentáltak a döntéshozó funkciókban. Az egyik legátfogóbb hazai elemzés (genderplus.ro) 2017-es adatokkal szolgál, eszerint az igazságügyben állunk a legjobban mi, nők, ahol majdnem annyi a férfi bíró, mint a női. A hölgyek a rendőrségnél a „leggyengébbek”, a vezetői pozíciók alig 18 százalékát foglalják el.
Egy nagyon friss tanulmány az üzleti szférára is reflektál: Románia adott esetben még az EU-s átlagnál is jobban áll, ami a nők általános vezetői szerepvállalását illeti (41 százalék szemben a 36 százalékkal), de a kereskedelmi társaságok igazgatótanácsának tagjai közül mindössze 11 százalék a nők aránya, miközben az európai átlag 27 százalék (Roland Berger-tanulmány: Nők vezetői pozícióban a digitális korban, doingbusiness.ro).
korábban írtuk
A biztonságos online környezet megteremtése folyamatos párbeszéd és odafigyelés eredménye
A Common Sense Media szerint a 8-18 év közötti gyerekek átlagosan napi 5 óra 33 percet töltenek csak a szórakoztató médiatartalmak fogyasztásával – és ebben még nincs benne az iskolai vagy házi feladatokra fordított online idő.
