Felhígultak volna a nagyvárosi kerékpáros-közösségek? Ma már szinte mindenki számára elérhető a hegyi-, illetve az országúti bicikli, de a városi bringázás is egyre nagyobb teret hódít. Nagyüzletek ontják magukból az alkatrészeket, online több száz használt bringa közül válogathatunk, nem kell érte gürcölni a haverokkal és lesni évekig az újdonságokat. Vajon ezért már nem olyan nagy kihívás egy ilyen szubkultúrához tartozni? Talán. Futárszolgálatot vezetők is csak találgatnak, mifelénk miért nem oly vonzó manapság a fiatalok körében a bringázás mint szakma, közösségformáló erő, életforma.
Temesvár, Arad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Bukarest – csupán néhány olyan város, ahol rövidebb-hosszabb kerékpárútszakaszok, időszakosan tartott biciklis felvonulások, versenyek révén, meglévő vagy egy ideig működő biciklis futárszolgálatoknak köszönhetően pislákol időnként a bringaláz. Térségünkben viszont ennek még messzemenően nincs olyan kultúrája, mint tőlünk nyugatabbra. Még mindig kevesen választják a kerékpárt mindennapos közlekedési eszköznek, munkahelyre, iskolába menés vagy egy baráti találkozó esetében is a gépkocsi vagy a tömegközlekedés a nyerő. A túlzsúfolt városok, a szörnyű forgalom, a biciklisutak hiánya, a kényelem, az időjárás és az időhiány (?) riaszt el a kétkerekűektől. És ha a bringa munkaeszközzé válik? Van, aki ennek csupán a gondolatától is elborzad, a fiatalok egy részét – akikben lenne erre potenciál – egyszerűen nem hozza lázba ez a terület, és akadnak ennek az ügynek morális támogatói, a környezetvédők és sportszelleműek piciny rétege a térségben.
Bármi, csak bicikli legyen!
A kilencvenes évek elején, amikor megjelentek Marosvásárhelyen az első hegyikerékpárok, sok fiatalt kapott el a hév: a bicikli volt az összetartó erő. Ezzel az ürüggyel ültek össze nap mint nap, bandáztak, szereltek, csereberéltek, üzleteltek, versenyezgettek. Később ez a biciklismag termelte ki magából a helyi futárszolgálatot és kerékpárjavítót, az Easy Ridert. A több mint tíz éve működő szolgáltatás egyik megálmodója, Ferenczi György úgy emlékszik vissza, hogy csakis valami biciklivel kapcsolatosban tudtak akkor (is) gondolkodni, és mivel a szakbolthoz nem volt meg a szükséges tőkéjük, a futárkodás mellett döntött cégtársaival együtt.
Ferenczi György: Csakis bicikli!
Két évvel később biciklijavítással bővítették tevékenységi körüket. Azóta is ezen a két stabil lábon áll az Easy Rider, de közben egy-egy Critical Mass fő-, illetve társszervezést lebonyolítanak, vagy egyéb helyi, illetve országos jelentőségű kerékpáros esemény, verseny szervezésében is részt vállalnak.
Hol vannak a futárok?
Az Easy Rider alapítója az elmúlt időszak egyik megoldatlan problémájaként mutatott rá a munkaerőhiányra. Évekig a sok jelentkező miatt várólistát vezettek a futárkodni vágyóknak. Ma már fordult a kocka. Nem könnyű megtartani a működéshez szükséges stabil futárszámot. Mint mondja, nagyon nehéz megbízható, lelkes, kitartó munkaerőt találni. Mostanában inkább gimisek jelentkeznek, de egy-két munkahét után sokan elmennek, vagy csak meg sem jelennek többet. Olyan futárok is megfordultak náluk, akik saját bringájukat sem tudták megjavítani. A futárszolgálat forgalma évekig nőtt, talán most inkább stagnál. A stabil munkaerő hiánya miatt nem mernek újabb nagy rendeléseket elvállalni. Jelenleg napi kétszáz hívásnak tesznek eleget. Marosvásárhelyen elsősorban a fogtechnikai laborok, fogászatok haraptak rá erre a szolgáltatásra, újabban néhány nyomda és reklámcég vette igénybe a futárokat. Egyéni kérés minimális van.
Veszélyes munkakörülmények és felelősség
A gyakorlat is azt igazolja, hogy nem épp álommunkahely futárnak lenni. Aki bringázott már csúcsforgalomban, van fogalma, mit jelent túlélni az utat. Gyuri felszusszanva említi, hogy három éve komolyabb balesetet nem jegyeztek a futárszolgálatosok körében, de azelőtt évente legalább egy alkalmazottuk kórházba került munkabaleset miatt. Azt gondolnánk, hogy végigtekerni a várost napi nyolc órában akár élvezetes is lehet, de akik ezt megélik, elmondhatják, bizony stresszel és felelősséggel jár. Folyamatosan az idővel verseng a futár, miközben saját testi épségére és a szállított értékre kell vigyáznia.
Több ezer eurós fogászati kellékek, műszerek, protézisek kell hogy célba érjenek, pontosan. Ennek a tízéves rendszernek a nagy hozadéka az a bizalmi kapcsolat, amely a megrendelők és a futárszolgálat között kialakult. A taxikhoz képest a biciklis futárok egyrészt gyorsabbak, másrészt a megrendelő ajtajáig, a kliens asztaláig viszik az árut. A vásárhelyi futárszolgálat forgalma az emberek szokásaihoz igazodik, vagyis ahhoz, hogy milyen időszakban járnak inkább fogászatra: télen és az ünnepek előtt mindig több a megrendelés, mint nyáron, a szabadságok ideje alatt.
Környezetbarát áruszállítás Kolozsváron
Kolozsvár mint méreteiben nagyobb város, rengeteg egyetemistával, nyitott, lendületes környezettel talán jobb táptalaja lehet egy kerékpáros futárszolgálatnak. Legalábbis ezt remélik a kincses városban futárszolgálatot működtető fiatalok. Bakos Botond és Halmen Balázs üzleti lehetőséget lát a kerékpáros közlekedésben: biciklis futárszolgálatot üzemeltet egy éve. Vállalt céljuk, hogy a belvárosi szállítások egy részét autók helyett a környezetbarát biciklis vagy az elektromos teherbiciklikkel történő szállításra cseréljék le idővel.
Botiék és a tricikli
Igazából a legtöbb biciklifutárcég egy emberrel és egy biciklivel indul, úgyhogy nem szükséges nagy befektetés. A kolozsvári fiúk, ami újítást hoztak ehhez az alaprecepthez, az a Kínából rendelt pár ezer eurós cargo tricikli. A nyereséget folyamatosan visszaforgatják kisebb beruházásokba. Minden az üzleti tervük szerint halad – vallják a fiatalok.
Food delivery és last mile delivery
Két piacra szándékoznak betörni, a last-mile delivery (az áruszállítás utolsó stádiuma, ami a városban történik) és a food delivery piacára. A food delivery részlegen együtt dolgoznak a Hipmenüvel. Bejönnek a rendelések a platformjukon keresztül, és a vendéglők sofőrt igényelhetnek. A bringásaik elfogadhatják a rendeléseket egy telefonalkalmazáson keresztül, és indul a buli, azaz felveszik a megrendelt árut a vendéglőből és kiviszik a kliensekhez.
A last mile delivery egy kicsit másképp működik. Röviden vagy felveszik az árut az ügyfél raktárától, vagy elhozzák a kis székhelyükre, és onnan egy vagy több körben elviszik a megadott címekre. A klienseiktől és a partnerektől eddig nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak. Kolozsváron mindenkinek tetszik az ötlet, és a munka minőségével is elégedettek.
A tricikli ilyet is tud
Bevallásuk szerint egyébként ötletük világszinten nem jelent újdonságot, mivel külföldön már sok ehhez hasonló vállalkozás működik, nagy sikerrel. Kolozsváron viszont jó lehetőség kínálkozott, hogy belevágjanak. Környezetvédelmi szempontból természetesen még jó néhány évnek kell eltelnie, hogy ez a kezdeményezés számottevő változást idézzen elő. Abban reménykednek, hogy a példájukból kiindulva több hasonló elven működő kezdeményezés születik, és idővel egy forgalommentes és környezetbarát Kolozsvárban fogunk élni.
Tervek visznek előre
A marosvásárhelyi easy rideres fiatalok a kerékpározás terén eddig kitaposott útról nem valószínű, hogy letérnek, ezt bizonyítja az elmúlt évtized munkája. De további terveik is vannak. Az eddiginél tágasabb helyiségről, nagyobb show-roomról álmodnak, amelyben teljesen különálló helye lenne a javítóműhelynek, illetve a futárok is kényelmes teret kapnának, ugyanakkor a bolt körüli parkolási nehézségeknek is véget vetnének. Rég dédelgetett álmuk egy sportkávézó vagy sportkocsma létesítése, amely kiváló találkozóhelye lenne ennek a bringás közösségnek. Konkrét terveik közé tartozik még egy bikepark létesítése Szovátán. És igen, bármi, csak bicikli legyen!
Mindezek kapcsán az egyik legfontosabb kérdés az utánpótlásra vonatkozik, azaz van-e ereje egy-egy ilyen kezdeményezésnek, vállalkozásnak úgy fennmaradni, hogy a biciklizés szubkultúrája átöröklődjön.
Fotó: Ferenczi György
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. júliusi-augusztusi lapszámában jelent meg.
