Megvallom én magam soha nem dolgoztam középiskolás éveim alatt. Önkéntes voltam, de az akkori konjunktúrában szüleim úgy ítélték meg: nincsen olyan fizetett munkalehetőség, amely „megérné”. A kiskorúak foglalkoztatását törvény szabályozza Romániában is, de a feketézés fellegvárában nem meglepő, hogy sok helyütt fittyet hánynak a törvénykezésre.
Sem rokonnak, sem teljesen ismeretlennek nem dolgozna – jegyzi meg Ká. „A közeli ismerősökkel, családi barátokkal teljesen más a viszonyod. Konkrétan jártam úgy, hogy a rokon vállalkozó aprópénzért dolgoztatott volna, gondolván, hogy megengedheti magának” – magyarázza meg. Az ismeretlenekkel bizalmatlan, hiszen gyakran benne van a pakliban, hogy cselédként dolgoztatják a diákokat.
Nyári munka fesztiválbelépőért cserébe
Egyébként a kereskedelemben kínált diákmunkák a legnépszerűbbek a fiatalok körében, a turistaszezonban ilyenre van is bőven lehetőség. „Fesztiválon dolgozni a legvagányabb dolog. Nálunk nagyon sokan mennek palacsintát, fagyit, kürtőskalácsot, lángost árulni. Eléggé kemény meló, de nem fizetik rosszul. Néhány napot ki lehet bírni, főként úgy, hogy az esemény helyszínén lehetsz” – mondja Dé. A fesztiválbelépők ára egyébként sokszor igen meredek, főként a középiskolások esetében a legtöbb szülő nem lelkesedik az ilyen eseményekért. „Gyakorlatilag a munkavállalás volt az egyedüli formája annak, hogy idén részt vehessek egy marosvásárhelyi fesztiválon. Így a szállásom és a kajám megvan, a belépőt sem kell kifizetnem, és a zsebpénzem is megkeresem. Nem hiszem, hogy a végére még marad majd pénzem, de a cél nem is az, hogy félretegyem a fizetésem, hanem az, hogy részt vehessek” – árulja el az egyik srác. Bé egyébként Székelyudvarhelyen is próbálkozott már diákmunkát vállalni, kevés sikerrel.
„A munkaadók valamiért azt gondolják, hogy ha diák vagy, akkor te leszel a csicska, és a legócskább melókat rád lehet bízni, mert azokat szó nélkül elvégzed. Ha meg szóvá teszed a dolgot, akkor szemtelennek neveznek”
– jegyzi meg.
Tanév közben a munka lehetősége kizárt: egyrészt azért, mert nagyon kevés a lehetőség, másrészt a középiskolások esetében a napi tevékenység rendszerint a késő délutánba nyúlik. Suli, edzés vagy valamilyen más iskola utáni tevékenység, és már délután hat óra van, utána meg jön a tanulás. „Gyakornoki programon vettem már részt, de suliidőben másfajta melóról anyuék hallani sem akarnak, még akkor sem, ha az hétvégi lenne” – véli Á.
A kötelező minimum: ritkán jár több a diákmunkáért
Meglepetéssel halljuk, hogy az eddigi tapasztalatok alapján az országos minimálbérnél ritkán ér többet a diákmunka: a nagyobb vállalkozások engedik meg maguknak azt a luxust, hogy tisztességes bért ajánlanak a fiataloknak, de legtöbb helyen a napi nyolc óráért (a törvény által szabályozott legtöbb hat helyett!) esetleg havi 1000, ritkán 1300–1500 lej jár. „Nálunk (Székelyföldön – szerk. megj.) az átlagkereset is sokkal alacsonyabb, mint az ország más részeiben, logikus tehát, hogy a diákmunkáért sem fizetnek egy vagyont. Ezért éri meg például pincérkedni, mert akkor a borravalókkal megduplázhatod a béred. Azért már megéri beáldozni a vakációt” – mondja M.
Az uzsipénzből többre is futja
Hogy mire kell a pénz? A napi kiadásokra ritkán, hisz azt a heti-, havi zsebpénz fedezi. Átlagban heti 100–150 lejnyi zsebpénzzel számolnak az általunk megkérdezettek: ebből kijön a napi kávé és kaja, s legtöbbüknek a cigi is. Hétvégén, ha buli van vagy valamilyen kiruccanás, azt külön finanszírozzák a szülők. „Valójában a napi szintű igényeinkre elég a zsebpénz. Lehet, hogy mi vagyunk a szerencsések, és valószínűleg nagyon sokan nélkülöznek, de úgy érzem, nekünk megvan mindenünk, amire szükségünk lehet. A wishlist (kívánságlista – szerk. megj.) az más” – jegyzi meg vigyorogva Zsé.
A népszerű márkák ruházati cikkei vagy bizonyos márkás cipők, napszemüvegek és a kisebb kütyük: apróságnak tűnhetnek, de legtöbbször többszáz lejbe kerül egyik-másik. „Mondjuk, egy laptopra nagyon sokáig kellene gyűjtenem, egy jobb gép többe kerül, mint amennyit egy nyáron keresnék. Én például szülinapomra kaptam a családtól egy laptopot, amit majd vihetek magammal egyetemre” – meséli Ká. Sokan telefonra váltják a szülinapi kívánságot, Zsé például az új iPhoneja árának egyharmadát kereste meg tavaly nyáron fagyiárulással, a többit a szülei pótolták ki.
„Az az igazság, ha heti zsebpénzemet spórolom meg, akkor többet tudok félretenni, mintha nyáron munkát vállalnék. Nem igazán értékelik a diákmunkát, pedig a turistaszezonban néhány száz lejnél többet keresnek rajtunk a munkaadók”
– matematikázik. Élménnyel összekapcsolni a diákmunkát vagy csapatosan, haverokkal együtt dolgozni, az a nagy buli. Ha van rá lehetőség, kár kihagyni – summáznak a fiatalok. De hogy a pénzért belevágni? Na, azért nem éri meg!
Az elmúlt hónapokban megmártózhattam abban, amit a Z-generáció megél. Munkámból kifolyólag naponta találkozom középiskolás fiatalokkal, hetente több mint ötvennel, és az oldott, kötetlen környezet is hordozza, hogy sokat és nyíltan beszélgetünk. Mindenről.
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Csak egy nap a nyaralás
Ez a nyár is olyan volt, mint az elmúlt évek. Feladatokkal teli, betegségekkel terhelt. Előbb a nagynénje volt kórházban, aztán rá is várt egy kisebb műtét. Az irodában mindig hiányzott valaki, helyettesíteni kellett. Évek óta nem volt szabadságon. Majd kivesz egy hónapot, Évike – szokta mondogatni a főnöke, s meg sem áll Dél-Amerikáig. Egyszer meg is nézte, mennyibe kerülne egy ilyen út. Pontosan tudta, soha nem fog ilyen messzire eljutni.
