Megvallom, én soha nem dolgoztam középiskolás éveim alatt. Önkéntes voltam, de az akkori konjunktúrában a szüleim úgy ítélték meg: nincs olyan fizetett munkalehetőség, amely „megérné”.
Sem rokonnak, sem teljesen ismeretlennek nem dolgozna – jegyzi meg Ká. „A közeli ismerősökkel, családi barátokkal teljesen más a viszonyod. Konkrétan jártam úgy, hogy a rokon vállalkozó aprópénzért dolgoztatott volna, gondolván, hogy megengedheti magának” – magyarázza. Az ismeretlenekkel bizalmatlan, hiszen gyakran benne van a pakliban, hogy cselédként foglalkoztatják a diákokat.
Nyári munka fesztiválbelépőért cserébe
Egyébként a kereskedelemben kínált diákmunkák a legnépszerűbbek a fiatalok körében, a turistaszezonban ilyenre van is bőven lehetőség. „Fesztiválon dolgozni a legvagányabb dolog. Nálunk nagyon sokan mennek palacsintát, fagyit, kürtőskalácsot, lángost árulni. Eléggé kemény meló, de nem fizetik rosszul. Néhány napot ki lehet bírni, főként úgy, hogy az esemény helyszínén lehetsz” – mondja Dé.
„Gyakorlatilag a munkavállalás volt az egyedüli formája annak, hogy idén részt vehessek egy marosvásárhelyi fesztiválon. Így a szállásom és a kajám megvan, a belépőt sem kell kifizetnem, és a zsebpénzem is megkeresem. Nem hiszem, hogy a végére még marad majd pénzem, de a cél nem is az, hogy félretegyem a fizetésem, hanem az, hogy részt vehessek” – árulja el az egyik srác. Bé egyébként Székelyudvarhelyen is próbálkozott már diákmunkát vállalni, kevés sikerrel. „A munkaadók valamiért azt gondolják, hogy ha diák vagy, akkor te leszel a csicska, és a legócskább melókat rád lehet bízni, mert azokat szó nélkül elvégzed. Ha meg szóvá teszed a dolgot, akkor szemtelennek neveznek” – jegyzi meg.
Suli, edzés vagy valamilyen más iskola utáni tevékenység, és már délután hat óra van, utána meg jön a tanulás. „Gyakornoki programon vettem már részt, de suliidőben másfajta melóról anyuék hallani sem akarnak, még akkor sem, ha az hétvégi lenne” – véli Á.
A kötelező minimum: ritkán jár több a diákmunkáért
Meglepetéssel halljuk, hogy az eddigi tapasztalatok alapján az országos minimálbérnél ritkán ér többet a diákmunka: a nagyobb vállalkozások engedik meg maguknak azt a luxust, hogy tisztességes bért ajánlanak a fiataloknak. „Nálunk (Székelyföldön – szerk. megj.) az átlagkereset is sokkal alacsonyabb, mint az ország más részeiben, logikus tehát, hogy a diákmunkáért sem fizetnek egy vagyont. Ezért éri meg például pincérkedni, mert akkor a borravalókkal megduplázhatod a béred. Azért már megéri beáldozni a vakációt” – mondja M.
Az uzsipénzből többre is futja
Hogy mire kell a pénz? A napi kiadásokra ritkán, hisz azt a heti, havi zsebpénz fedezi. Átlagban heti 100–150 lejnyi zsebpénzzel számolnak az általunk megkérdezettek: ebből kijön a napi kávé és kaja, s legtöbbüknek a cigi is. Hétvégén, ha buli van vagy valamilyen kiruccanás, azt külön finanszírozzák a szülők. „Valójában a napi szintű igényeinkre elég a zsebpénz. Lehet, hogy mi vagyunk a szerencsések, és valószínűleg nagyon sokan nélkülöznek, de úgy érzem, nekünk megvan mindenünk, amire szükségünk lehet. A wishlist (kívánságlista – szerk. megj.) az más” – jegyzi meg vigyorogva Zsé.
„Mondjuk, egy laptopra nagyon sokáig kellene gyűjtenem, egy jobb gép többe kerül, mint amennyit egy nyáron keresnék. Én például szülinapomra kaptam a családtól egy laptopot, amit majd vihetek magammal egyetemre” – meséli Ká. Sokan telefonra váltják a szülinapi kívánságot, Zsé például az új iPhoneja árának egyharmadát kereste meg tavaly nyáron fagyiárulással, a többit a szülei pótolták ki. „Az az igazság, ha heti zsebpénzemet spórolom meg, akkor többet tudok félretenni, mintha nyáron munkát vállalnék. Nem igazán értékelik a diákmunkát, pedig a turistaszezonban néhány száz lejnél többet keresnek rajtunk a munkaadók” – matekezik.
Élménnyel összekapcsolni a diákmunkát vagy csapatosan, haverokkal együtt dolgozni, az a nagy buli. Ha van rá lehetőség, kár kihagyni – summáznak a fiatalok. De hogy a pénzért belevágni? Na, azért nem éri meg!
korábban írtuk
Gagyi Katinka: A Lélek ott fúj, ahol akar
Aki zarándokol, annak nem a megtett táv, a megtett idő a fontos, tán még csak nem is a cél, hanem sokkal inkább maga az úton levés, az a folyamat, ami átalakít, gyógyít, épít attól a perctől, hogy elindultunk.
