– Vágjunk is bele a közepébe: téged mi késztetett arra, hogy környezettudatosabbá válj? Egyik napról a másikra történt, vagy egy hosszabb folyamat eredménye?
– A környezettudatosság véleményem szerint egy folyamat. Valahol elkezdődik, és nem tudni, hogy egyszer véget ér-e, mert ahogy többet látunk a problémából, úgy jobban látjuk azt is, hogy merre lehet még fejlődni ezen a téren. Nálam sok évig tartott, míg idáig eljutottam. Döntő változás a kislányom születését követően történt, akkor kezdett tudatosulni bennem, hogy a gyerekeim jövője nemcsak a nevelésükön múlik, hanem az is életbevágóan fontos, hogy milyen Földet hagyunk hátra számukra.
– Mit tanácsolsz, hogyan kezdjük, hogyan legyünk picit zöldebbek?
– Mi, hétköznapi emberek, a pénztárcánkkal szavazunk nap mint nap. Szavazhatunk arra a gyártóra, amely a profit érdekében kizsákmányolja a neki dolgozókat, a Föld erőforrásait, amely veszélyt jelent a vásárlók egészségére és a gyerekeink jövőjére. Vagy szavazhatunk arra a gyártóra vagy termelőre, aki igyekszik okosan gazdálkodni a Föld ajándékaival, aki számára fontos a fenntarthatóság és a Föld jövője. Én ezért nagyon megfontoltan vásárolok.
– Évek óta nem járok például a nagyáruházak tisztítószerrészlegén, soha nem vásárolok műanyag palackba csomagolt cukros üdítőket, csipszeket, kerülöm a félkész ételeket. Sokszor előfordul, hogy megkívánok a csomagolás miatt egy ínycsiklandónak tűnő finomságot. Ilyenkor elolvasom az összetevők listáját, és máris megnyugodva teszem vissza a polcra. Ugyanakkor mindig van nálam 2-3 vászon bevásárlószatyor, még akkor is, ha nem tervezek semmit sem vásárolni – és nagyon sokszor szükség is van rájuk spontán vásárlás alkalmával.
– Igyekszem helyi termékeket vásárolni. Még akkor is, ha olcsóbb, nem veszek lengyel tejet, német vajat vagy éppen brazíliai csirkemájat. Járok turkálókba. Igen, ez is egyfajta újrahasznosítás. És sokszor a használt ruha többet tart, mint az, amelyet újan veszel meg, mert most éppen egy fél évig ez lesz a divat.
– #zerowaste – látjuk egyre gyakrabban a közösségi oldalakon, és a sajtóban is egyre több olyan személyről olvashatunk, aki próbálja ezt megvalósítani. Mennyire látod megvalósíthatónak? Te például törekszel erre?
– Szép törekvésnek tartom, és szerintem lehetséges is bizonyos körülmények között. Például ha valaki vidéken él, és a mindennapokhoz szükséges dolgok túlnyomó részét meg tudja magának helyben teremteni. Egy városban, az állandó rohanás és időhiány közepette ez most még megvalósíthatatlan, illetve túl sok áldozatot követel. Arra viszont van lehetőség, hogy jelentősen csökkentsük az általunk és családunk által termelt hulladék mennyiségét.
– Egyik legfontosabb lépés és döntés az egyszer használatos műanyagok használatának csökkentése. Mivel az élelmiszerek jelentős része műanyagba van csomagolva, nehéz teljesen kikerülni ezeket, még akkor is, ha nem veszünk félkész ételeket, viszont a kimérős élelmiszerek esetében nagyon jól kivitelezhető, hogy otthonról vigyünk magunkkal szatyrokat, zacskókat, amelyekbe lemérjük a zöldséget-gyümölcsöt, magvakat, vagy ahol nem szükséges, ott nem kell zacskót használni (például egy uborkát simán le lehet mérni zacskó nélkül). Én például kenyeret minden alkalommal a magammal hordozott szatyorba vásárolok.
– Az elején csodálkoztak az elárusítók, de most már teljesen természetes, hogy nekem a szatyorba tegyék a kenyeret. Csak egy ilyen kis változtatással évente legalább 150 műanyag vagy papírzacskót spórolok meg! És senki se higgye, hogy a papírzacskó környezetkímélőbb, mint a műanyag. Abból a szempontból igen, hogy biológiailag hamar lebomlik. Ám a papír túlnyomó része, amellyel mi nap mint nap érintkezésbe kerülünk, az amazonasi, kanadai, indonéziai, oroszországi vagy romániai erdőkből származik.
– Ezek elvesztése katasztrofális következményekkel jár mind az ottani ökoszisztémák, mind a Föld oxigéntermelése és klímája szempontjából. Ezért tartom nagyon fontosnak a papírral történő gazdálkodást is. Én soha nem nyomtatok ki semmit, ami feltétlenül nem szükséges, és azt is, ha lehet, kétoldalúlag. Ha már nem szükséges egy papírlap, még használom a másik oldalát is. Igyekszem újrahasznosított papírt, illetve FSC-minősítésű papírárut vásárolni. Létezik már elég sok ilyen, csak kell rá figyelni.
– A zerowaste alapelve a „reduce-reuse-repair-recycle”, magyarul: csökkentsd – használd újra – javítsd meg – hasznosítsd újra. Vegyük sorra!
– Csökkentsd le: vagyis vásárolj kevesebbet! Olyan apró gesztusok is sokat segítenek, ha hordozható kávéscsészét vagy bögrét viszünk magunkkal, és nem veszünk semmit papírpohárban, illetve ha lemondunk az egyszer használatos műanyag pohárról, evőeszközről, szívószálról, zacskóról vagy a házhoz szállított ételek polisztirén dobozáról. Használd újra: Törekedjünk arra, hogy olyan tárgyakat vásároljunk, amelyeket többször is lehet használni: bevásárlószatyrok, vízhordó kulacsok, ebédhordó dobozok, fém szívószálak stb. Ne dobjuk el a befőttesüvegeket sem, hiszen azokat is újra lehet hasznosítani – így ha nekünk nem kellenek, ajándékozzuk el olyannak, akinek szüksége lehet rá. Javítsd meg: Nem újdonság, hogy fogyasztói társadalomban élünk. Arra nevelnek minket, hogy állandóan vásároljunk. Olyan termékeket gyártanak, amelyeket nem lehet megjavítani.
– Nehéz manapság olyan elektronikai gépet vásárolni, amelyik nem romlik el pár év múlva, és ha elromlik, akkor érdemes legyen megjavítani. Sokszor olcsóbb az új, mint a szükséges alkatrész. De azért jó lenne arra törekedni, hogy amit lehet, azt ne cseréljük ki egyből, hanem próbáljuk megjavítani vagy megjavíttatni. És igyekezzünk olyan termékeket vásárolni, amelyeknek nem csak két évig tart a szavatossági idejük, akkor is, ha drágábbak, mert így nagyobb az esélye annak, hogy több évig használhatjuk őket. Hasznosítsd újra: Ez az a terület, amelyen a hatóságok is elkezdtek valamelyest tevékenykedni, lehetővé teszik a szelektív gyűjtést, legyen szó papírról, üvegről, pillepalackról vagy alumíniumdobozról, esetleg háztartási gépekről, elektronikai cikkekről, és a boltokba is vissza lehet vinni az elemeket, villanyégőket, neonokat vagy kisebb elektronikai cikkeket.
– Ma már egyre többen és egyre több mindent próbálunk újrahasznosítani…
– Nem ez a legfontosabb lépés. Mindent nem lehet újrahasznosítani. Sokkal több szemetet termelünk, mint amennyire létezik újrahasznosítási kapacitás. Tudtad-e, hogy nagyon sok ország, mint például az Amerikai Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia, 2018 januárjáig Kínába szállította az újrahasznosítandó hulladékát? Ám Kína 2018 januárja óta nem fogadja be ezeket. Egyszerűen túl nagy a mennyiség. Ezért most egyrészt kevesebb műanyagot gyűjtenek be az újrahasznosító központok, illetve más, szegényebb országokba szállítják ezeket, tehát tovább seprik a szemetet, úgymond a szőnyeg alá. Pedig már alig lehet járni azon a szőnyegen.
– Egy hasznos tanácsokkal is szolgáló webáruházat is indítottál. Kik az ügyfelek? Mit keresnek?
– A webáruházat azzal a céllal indítottam, hogy azon családoknak, akik szeretnének egészséges és környezettudatos életet élni, természetes alternatívákat tudjak felkínálni. Kozmetikumok, tisztítószerek, táplálékkiegészítők és élelmiszerek is találhatók nálunk, de kínálunk megoldást a mindennapi élet más területeire is, mint például a hulladékmentes bevásárláshoz, tároláshoz, de van mosható pelenka is. Nagyon fontosnak tartom, hogy helyi és hazai termelőket segítsünk, ezért például kozmetikum terén túlnyomóan csak romániai cégek termékeit áruljuk. Ügyfeleink nagyrészt anyukák, akik családjuk és önmaguk egészségét illetően nem akarnak kompromisszumot kötni.
– Hogy látod, mennyire trendi ma környezetkímélőnek lenni?
– Üdvözlöm azt, hogy most valóban elkezdődött egy ökodivat, és mindenfelé lehet hallani erről a trendről. Ugyanakkor sok téves információ terjeng, és a valóságnak csak egy nagyon kis szeletkéje jut el a mindennapi emberhez. Vannak gyártók, akik csak azért dobnak piacra egy-egy természetesebbnek tűnő terméket, hogy még több pénzt bezsebeljenek, mellette meg ugyanúgy szennyezik tovább a környezetet, és mérgezik az embereket az olcsóbb és hozzáférhetőbb tömegáruval.
Ugyanakkor a környezetvédelem nem lehet csak egy divathullám, hanem be kell épülnie a mindennapjainkba.
– A környezettudatosság kellene hogy legyen minden döntésnek az alapja, hiszen mi, emberek, függünk a természettől. Csakis azzal tudunk élni, amit a természet ad nekünk. Ha nem vigyázunk rá, magunkat öljük meg. Közben várjuk a megoldást a hatóságoktól, a kormányoktól, a nemzetközi szervezetektől, és valóban, sok döntést ezeknek a szervezeteknek kellene meghozniuk. De az igazi megoldás mi vagyunk.
„Nézzük egy papírpohár korántsem hepiendes történetét. Elkészítéséhez előbb kivágtak egy felbecsülhetetlenül fontos őserdőt valahol a világ másik táján (vagy akár nálunk). A fából rengeteg friss ivóvíz, villamos energia és vegyszer használatával papírt készítenek valamelyik más távoli országban. Ez a papír Kínába kerül, ahol poharat készítenek belőle. De a papír nem vízhatlan, ezért kell bele egy vékony műanyag réteg. Ez kőolajból készül, amelyet előbb kitermelnek, majd szállítják, finomítják, majd újra szállítják, és elkerül a kínai gyárba, ahol kibélelik vele a papírpoharat. Most már utazhat a pohár újra egy fél világon át, ameddig megérkezik egy üzletbe, egy kávéautomatába vagy a sarki kis kávézóba. Innen megvesszük – nemcsak a poharat, hanem a kis műanyag tetőcskét hozzá, bónuszként akár egy műanyag szívószállal – egyszer iszunk belőle, és mehet is a szemétbe. És tovább már nem érdekel, mi történik a pohárral. Pedig sajnos nem történik semmi. A szeméttelepre kerül, ahol még évszázadok múlva is megtalálhatják utódaink a műanyag maradványait. Mert a műanyag nem bomlik le. Az ugyanis csak tévhit, hogy ezeket a poharakat újrahasznosítják, a műanyag bélés miatt ez kivitelezhetetlen.”
Kiemelt kép: Angyalosi Bea
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.
