Életforma, szenvedély, függőség. A futás – ha ráérzünk annak ízére – rendkívül hamar képes rabul ejteni. Így az öröm és fájdalom, eufória, mélypontok között mégiscsak a „meg tudtam csinálni” érzése a leginkább meghatározó. Ettől szabadulni nem lehet. Mint ahogyan attól sem, hogy vajon képes vagyok-e még többet, még gyorsabban szaladni?
Futóbolond – sokszor hallottam, hogy a nem szaladók így hívják azokat, akik már-már megszállottan futnak, akik szabadidejük jelentős részét erre a sportra szánják, s akik általában a szaladáshoz igazítják életük egyéb tevékenységeit.
Tavasszal, a jó idő beköszöntével, a meleg, napsütéses reggelek, a kellemes délutánok és esték csak úgy csalogatnak a mozgásra. Az egyik legkönnyebben elkezdhető sportolási forma a futás, amely gyakorlatilag bárhol űzhető. Tapasztalt, több éve rendszeresen szaladó amatőr sportolókat kértünk arra, hogy két edzés között szakítsanak időt ránk.
Bármikor el lehet kezdeni
A világ legidősebb szaladója idén lesz 105 éves. Fauja Singh, vagy ahogyan mindenki ismeri, a Turbános Tornádó 89 éves korában kezdett el rendszeresen futni, felesége és fia elvesztését próbálta így feldolgozni. Korosztálya számtalan világcsúcsát megdöntötte a különféle futószámokban.
A szaladás legyen buli – ideális sport nőként is
Pontosan nem tudja, mikor is kezdett el szaladni, de Péter Éva 2–3 éve rendszeresen fut, amikor csak ideje és energiája engedi. Vallja, hogy „a szaladás jókedvre derít, mert nem egyedül, hanem mindig valakivel kocogok, legyen az kutya vagy ember. Legtöbbször a társaság a fontos, és hogy jól érezzük magunkat”. Éva mindig is sportolt, így számára ez a mindennapok része. „A szaladás az egészségem megőrzése érdekében fontos, hogy jó legyen az állóképességem. A mozgás mindig örömmel tölt el. Én személy szerint, amikor futóruhát vagy kelléket vásárolok, mindig figyelembe veszem a kényelmet, a vidám színeket és az árat. Én így választom ki, hogy mit veszek meg a sportoláshoz.”
Közös edzés
Kell a megfelelő motiváció
Gothárd József (41) és Puskás István (49) számos hazai és külföldi versenyen vett már részt, de biztos résztvevői azoknak a közösségi futásoknak is, amelyeket a székelyudvarhelyi Feel Good Sportegyesület szinte heti rendszerességgel szervez. Emellett gyakran ők maguk szerveznek ad hoc szaladásokat, vagy csatlakoznak más, hasonló kezdeményezésekhez. Nem túlzás azt mondani, hogy velük mindig lehet találkozni kocogás közben.
- Mikor kezdtetek el futni?
G.J.- 2013-ban szaladtam először egy tavaszi tömegfutáson, egy éjszakai műszakot követően. Akkor a 6,4 km-es táv szinte teljesíthetetlennek bizonyult. Ez volt az első kapocs, aztán a közösségi oldalon rátaláltam a sportegyesületre, és csatlakoztam az általuk szervezett eseményekhez. Az elején rengeteget kínlódtam, gyakran utolsóként értem célba. De aztán bátorságot kaptam, és minden szinten elkezdett érdekelni a futás.
P.I.- Pontosan tudom a dátumot: 2011 szeptemberében.
- Mi motivált az elején?
G.J.- Kezdetben rengeteget szenvedtem, de nem adtam fel. Így 2013 szeptemberében beneveztem az első versenyre, egy Hargitafürdőn szervezett megmérettetésre. Közben rendszeresen edzettem, így egyre bátrabb lettem, és ez télen is kitartott: a lefutott távok és az időeredmények egyre inkább kezdtek érdekelni. Így csatlakoztam egy magyarországi kezdeményezéshez: minden évben legyőzni annyi kilométert, ahányat írunk. 2014 óta eddig mindig sikerült.
Gothárd József: a futás a legjobb stresszoldó
P.I.-Erre már nem emlékszem olyan pontosan, de régebb óta terveztem, hogy elkezdem ezt a sportot. A testvérem már jó pár éve szaladt, és azt hiszem, ő motivált a leginkább. Az elején igazából nagyon keveset futottam, ha esett, nem mentem ki, ha hideg volt, akkor sem. Azt hittem, hogy ez így megy, hogy esőben nem lehet futni (nevet). Az az igazság, hogy az elején csak tapogatóztam.
- Mégis, hogy lett ebből szenvedély és kimagasló teljesítmény?
G.J.- Azt hiszem, hogy úgy kezdődött, hogy egyre inkább tesztelni szerettem volna a saját határaimat. Vigyázni kell azonban, hogy lehetőleg ne lépjük túl, mert akkor kíméletlenül jön a sérülés – mutat rá a gipszelt lábára. Fokozatosan kell a lécet fennebb és fennebb helyezni, és ha nem sikerül elsőre, akkor nem szabad elkeseredni. A másik fontos dolog, hogy nem napokról, hanem hetekről vagy hónapokról beszélünk egy-egy nagyobb távra való felkészülés esetén.
P.I.- Az első félmaratonomat 2013-ban a testvéremmel szaladtam, ő motivált, de nagyon nehezen ment. Aztán fokozatosan javult a teljesítményem, és elkezdtem edzésterv alapján futni.
- Ez mit jelent pontosan?
P.I.- Az egyik telefonos alkalmazás (Runkeeper) terveit használom annak függvényében, hogy milyen hosszú távra készülök, és mennyi idő alatt szeretném azt teljesíteni. Így készültem például négy óra alatt lefutni a maratont, és sikerült is 3 óra 59 perc alatt célba érni. Jó így készülni, a baj csak akkor van, ha valami miatt kimarad egy edzés. Ilyenkor az alkalmazás jól megszid – jegyzi meg nevetve.
- Elég régóta együtt szaladtok. Hogyan találtatok egymásra?
G.J.-Tavalyelőtt a Tihadár Emlékfutáson készült rólam egy fénykép, amelyen bejelölt valaki, és valahogyan – nem emlékszem már a részletekre – elkezdődtek a közös edzések.
- Miből kell álljon egy alapszintű futófelszerelés?
G.J.- A jó cipő elengedhetetlen. Nem muszáj egyből felsőkategóriást vásárolni, de fontos, hogy kényelmes legyen. Ez azt jelenti, hogy fél-, de akár egy számmal is lehet nagyobb, mint az utcai cipő. A jó cipő megfelelő alap arra, hogy ne menjen el senkinek se a kedve.
P.I.- Egy futócipőt általában 1000, maximum 1500 km-enként le kell cserélni. Én például párhuzamosan négy pár lábbelit használok (terep, téli, nyári, aszfalt), és így is minden évben kell vegyek legalább egy új párat. Arra kell figyelni, hogy mindenképpen géles csillapítás legyen a talpban. Nem a márka a lényeg. Számtalan csípő-, derék-, hát- vagy térdsérülés a rossz cipőre vezethető vissza.
G.J.- Főként akkor számít nagyon a cipő, ha aszfalton szaladunk.
P.I.- A ruházat jól szellőző kell legyen. Érdemes beruházni egy jó dzsekibe, amit esőben, szélben tudunk használni, és amely nagyon gyorsan szárad.
- A futótechnika mennyire fontos?
P.I.- Egy ideig nem foglalkoztam ezzel, de valaki rám szólt, hogy rosszul tartom a karjaimat. Az odafigyeléssel jobban teljesítettem. Vagy fényképeken láttam, hogy szerteszét dobálom a lábaimat. Ezen is próbáltam javítani, egyenletesebben menni.
Puskás István: a futás számomra tudatos harc a test és lélek öregedése ellen
- Hogyan tudjátok egyeztetni egymással a tempótokat, technikátokat?
P.I.- Igyekszünk egymáshoz igazodni. Van, amikor jelzem, hogy vegyünk vissza a tempóból, mert túl gyorsan megyünk, de általában valahogyan mégis egyformán kapjuk el.
G.J.- Általában előre egyeztetjük a célidőt. A hogyan már nem számít annyira.
- Milyen kiegészítő sportot javasoltok a futás mellé?
P.I.- Mindenképpen a bringa. Főleg azért, mert bizonyos futósérülésekkel csak a kerékpározás egyeztethető össze. Nem terheli az ízületeket, de jól erősíti a térdet. Én fitneszterembe is járok, meg rendszeresen úszom is. Na, meg focizom is.
G.J.- Magamon vettem észre, hogy a futás nagyon jó alapot ad a biciklizéshez. Fordítva már nem annyira igaz.
P.I.- Azért a hosszú futásoknál számít, hogy a vádli milyen állapotban van.
- A rendszeres szaladás megváltoztatta-e az étrendeteket?
G.J.- Ez összefügg azzal, hogy ki miért szalad. Én nem a fogyás miatt, nekem sosem volt gondom a súlyommal, így igazából nem sok változott. Hosszabb távok előtt több szénhidrátot – tésztaféléket – eszem, és nagyon sok vizet iszom, de görcsösen nem követek semmilyen étrendet.
P.I.- Naponta többször, ötször-hatszor eszem keveset. Sok müzlit és banánt fogyasztok. A nagyobb versenyek előtti héten azért többet eszem, és egyáltalán nem iszom alkoholt. Közvetlenül a versenyek előtt pedig izotóniás vizeket iszom. Emellett pedig egész vitaminkomplexumot, ízületerősítőket szedek.
Fotó: Csedő Attila, Ilyés Sándor Lóránd
Kiemelt kép: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. áprilisi lapszámában jelent meg.
