Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója
Szeretettel köszöntöm a Nőileg minden kedves olvasóját Déváról, a Szent Ferenc Alapítvány központjából! Én itt tartózkodom, az itteni gyerekekkel vészelem át ezeket a heteket, mert ugye most nem lehet utazgatni, és én ezt komolyan veszem.
A napok nem telnek eseménytelenül, minden este 6 órától misézek, a templomunkat bekameráztuk, így a szentmisét élőben tudjuk közvetíteni. Egy-egy eseményt körülbelül 2.000 ember követ virtuálisan a Facebook-on, YouTube-on.
Arra gondoltunk, a napokban elkezdjük, hogy folyamatos szentségimádást tartunk, 24 órásat, vagyis mindig lesz egy gyermek a templomban. Azt mondtuk a kis lakóinknak, mesét is olvashatnak Jézusnak, verset is mondhatnak, énekelhetnek is, amit szeretnének. Ami nekem hatalmas élmény, hogy bár eddig is tudtam, hogy nagyon ügyesek a növendékeink, de most valóban megtapasztalhattam. Teljesen elképedtem, mire képesek. Mert máskor sokan, együtt énekelnek, de most látom az egyéni képességeiket, és azt, hogy mennyire igyekeznek.
Böjte atya Déván tartózkodik, a gyerekekkel tölti idejét
Minden ember olyan, mint egy folyó, egy patak, ha van meder, vígan szalad a völgyben, de ha nincs medre, árvíz lesz belőle és pusztít.
Mindnyájunknak volt medre idáig, munkahelyre jártunk, iskolába, ki hova, de ez most megszűnt. A mederben tartás miatt, a céltalanság elkerülése végett próbálunk a gyerekeknek is programokat szervezni, lekötni őket.
Romániában szigorú a kijárási tilalom, de a saját udvarunkra ki lehet menni, így a fiataljaink kertészkednek. Nyuszit, lovat, malackát sok otthonunkban tartunk, a gyerekeknek mindennapi feladat, hogy gondozzák, etessék őket, törődjenek velük. Az udvar tele van festve ugróiskolával, de ha rossz idő van, lakóink megtanulnak sakkozni, malmozni, römizni, így nincsenek céltalanul eltöltött órák.
Fontosnak tartom, hogy mindenkinek legyen medre ebben a helyzetben is!
Sokan például most otthon nagytakarítást végeznek, egyik ismerősöm mondta, hogy nem is gondolta, a szekrényében mi minden van, rendesen meglepődött.
Na, de ha ez a takarítási láz lejár, kell keresni tennivalót. Akár szellemit, de testit is, ne guruljunk ki a házból a végén, amikor a karantén lejár. Gyalogolni a lépcsőházban is lehet, fekvőtámaszt pedig a szobában is lehet csinálni.
Azt kívánom, mindenki találjon magának medret, hasznos elfoglaltságot, és mindannyian éljük túl testi-lelki egészségben ezeket a nehéz heteket!
Dancs Annamari, a Budapesti Operettszínház színésznője
Március 12-től önkéntes házi karanténba vonultunk a gyerekemmel és a párommal. Egész jól viseljük, bár egy 3 éves, rendkívül mozgékony lurkóval nem könnyű, de szerencsésnek tartom magunkat, mert kertes házban lakunk, így ki tudunk mozdulni biciklizni, játszani. Úgy lehetünk kint a szabadban, hogy nem veszélyeztetjük senkinek az egészségét. Azt látom, hogy az emberek egy része kezdi komolyan venni a vírust, de közben akadnak olyanok, akik úgy mennek ki az utcára, hogy még egy sálat sem tesznek a szájuk elé. Jobban kellene vigyázzanak magukra és másokra. Amennyire lehet, védekezzünk, használjunk gumikesztyűt, szájmaszkot, mossunk gyakran kezet.
Dancs Annamari sokat játszik 3 éves kisfiával az udvaron
Amikor februárban megtudtuk, hogy mi a helyzet a világban, megbeszéltük a párommal, hogy bevásárolunk. Tisztítószert, tartós élelmiszert vettünk, de ésszel. Úgy gondolom, mindenki szorong valamilyen mértékben a helyzet miatt, de nem kell kilószámra venni a wc papírt, meg raklappal a lisztet. Már csak a legszükségesebbekért megyünk boltba néha. Van egy idős énektanárnénim, ő felelősségteljesen nem mozdul ki az otthonából, igyekszem segíteni, neki is bevásárolok és pár naponta viszek számára főtt ételt.
A vírus persze az én munkámat is érinti, a napokban lett volna a premierem, a La Mancha lovagjában primadonna szerepet kaptam, de természetesen elmaradt a bemutató. Ennek ellenére próbálom pozitívan felfogni ezt az időszakot, és hasznosan eltölteni a felszabadult időt.
Nekifogtam végre egy gyereklemez elkészítésének, illetve egy új dalnak. De mindenekelőtt az a legfontosabb számomra, hogy sok időt tölthetek a családommal, főleg a kisfiammal.
Apukám mondott egy nagyon jót: a koronavírus legnagyobb nyertesei azok a gyerekek, akikkel a szüleik eddig nem tudtak foglalkozni, de most otthon vannak velük. Én is így gondolom.
Az a szeretet és az a befektetett idő, energia, amit most a kisfiamra tudok szánni, 100 százalékban megtérül. Végeredményben hálás vagyok azért, hogy ez az idő most megadatik.
Miklós Edit, alpesi síző, olimpikon, a Magyar Sí Szövetség elnöke
Nálunk a szövetség bezárt, mindenki home office-ban dolgozik, én is, az elmaradt adminisztrációs feladatokat pótolom. A családom tagjait is arra buzdítottam, hogy maradjanak otthon, észnél kell most lenni, okosan kell megszervezni az életünket.
Van egy kutyám, Szeder, vele járok ki naponta kétszer sétálni, fél óra, egy óra is eltelik kint, ahogy az idő engedi. Nem találkozgatunk senkivel, nem tartunk traccspartit a séta alatt. Igyekszem a kondíciómat megőrizni, heti 3–4 alkalommal tornázom otthon, erősítő gyakorlatokat végzek.
Miklós Edit Szeder kutyával tölti a karantén napjait
Nem járok kétnaponta boltba, bevásároltam előre, kenyeret is többet vettem, le van fagyasztva, mint a húsok.
Nem rendelek, hanem főzök, figyelek arra, hogy egészséges ételeket készítsek. Amíg a munkahelyemen dolgoztam, kifőzdékbe jártam, ott nem lehet az egészséges étrendet tartani, eszed, ami éppen van. De most kihasználom erre is az időt, hogy értelmes, a szervezetem számára hasznos, finom ebédet, vacsorát főzzek.
És az az igazság, hogy jól esik a csend... Amikor nem dolgozom, vagy filmet nézek, vagy olvasok. A reggeli kávé pedig, a teraszomon, a friss levegőn, alap. Ebből nem engedek!
Bagossy Norbert, a Bagossy Brothers Company frontembere
Most már több mint két hete lejöttem a Balatonra a barátaimhoz, hoztam a gitáromat, megpróbálom kihasználni ezt a kényszerpihenőt. Megírni egy albumra való dalt, megcsinálni olyan feladatokat, amik mostanában elmaradtak. És kipihenni ezt a sűrű időszakot, ami mögöttünk van. Egészen új élmény, hogy reggel pihenten ébredek fel, mert valóban kialszom magam.
Barátokkal vagyunk egy hatos, önkéntes karanténban. Ezt is tartom reálisnak, hogy hármas, négyes, ötös, hatos klikkekben vészelni át ezeket a heteket. Jobb együtt, van kihez szólni, van kivel főzni, figyelünk egymásra.
Bagossy Norbi a karanténban gipszben pihenteti a kezét, gyógyul az ínhüvelygyulladása
Mikor még korántsem volt pánikhangulat, elmentünk bevásárolni, átgondoltan, nem vettünk 50 kiló lisztet élesztő nélkül, hanem olyan dolgokat szereztünk be, amiket valóban meg is eszünk.
Felszerelkeztünk bulgurral, kölessel, mi szeretjük, el vagyunk ilyen ételeken hetekig.
A barátaink szüleihez, nagyszüleihez nem járunk be, bevásárolunk nekik, beakasztjuk a kapun a táskát, ők várnak pár órát és utána viszik be. Jó körültekintőnek lenni. Azt látom, itt az idősek nem járnak ki semerre, szerencsére vidéken mindenkinek saját udvara van, így ki lehet menni levegőzni biztonságosan.
Arra szeretném megkérni a fiatalokat, hogy aki teheti, próbáljon segíteni az ismerős időseknek, szomszédoknak, utcabelieknek, ne csak a saját nagyszüleinkkel törődjünk!
Mi, fiatalok megtehetjük, hogy bevásároljunk nekik, kiváltjuk a gyógyszereiket, mert kevésbé vagyunk veszélyeztetettek. Sok nyugdíjas van, akinek nincs senkije, figyeljünk rájuk!
