Helen Fisher amerikai antropológus „A szerelmes agy” című népszerű TED-előadásában is a szerelem természetével kapcsolatos kérdésekre keresi a választ. Akárcsak mi. (...)
Hol lakik a szerelem?
Tán a szívben, a gyomorban vagy az agyban? – vagyis mi történik akkor, mikor szerelembe esünk, mi zajlik testi-lelki-szellemi, avagy idegi szinten, tették fel sokan, nálunk okosabbak a kérdést, és igyekeztek vizsgálni is a jelenséget. Helen Fisher szerint a szerelem „valójában egy szükséglet, egy sürgető érzés, egy homeosztatikus egyensúlytalanság, olyan, mint az éhség és a szomjúság, szinte lehetetlen megsemmisíteni”. Tehát az agyunk játszik velünk? (...)
A boldog szerelmesek agyát vizsgálva kiugró aktivitást figyeltek meg kutatók az egyes dopamint termelő idegsejtekben.
Ezek a sejtek egy természetes ingerületátvivő-anyagot, nevezetesen dopamint állítanak elő, hogy aztán ezt a jutalom-érzésben és a függőség kialakulásában szerepet játszó hormont szétszórják sok más agyi területre. Röviden egyfajta pozitív függőségként értelmezhető tehát a szerelem. (...)
Mindig emlékszünk az első szerelemre, vagy egy filmben látott, könyvben olvasott, megélni vágyott helyzetre, érzésre, vágyunk egy férfira/nőre, aki viszonozza az iránta tápláltakat, aki a másik felünk lehetne. Megszólaltatottjaink ilyen szerelmekről mesélnek.
Love story – Tatár Ata
Eszembe jutott egy csoda szép történet, amelyet nemrég egy barátom mesélt a nagyszüleiről. A történet egy csíki faluban kezdődött, ahol egy fiatal leány és egy fiú közt a kezdődő szerelmi kapcsolatot keresztülhúzta a háború, a fiút nemsokára elvitték katonának. A lánynak is menekülnie kellett a front elől. Egészen Mosonmagyaróvárig vitte az útja, ahol egy vonatról leszállva, az állomáson, teljesen véletlenül belebotlott a fiúba, aki épp ott állomásozott a hadosztályával.
Nagy örömükben elhatározták, hogy azon nyomban összeházasodnak. Az anyakönyvvezetőhöz siettek, behívtak két járókelőt az utcáról tanúnak, és összekötötték az életüket.
A fiú elszökött a hadosztálytól, és elindultak hazafelé, azonban a határon a fiút elfogták az oroszok, és szibériai hadifogságba vitték. A lány szomorúan tért haza, minden nap imádkozott, templomba járt, és megfogadta, hogy ha a fiú hazatér, élete hátralévő részében, minden egyes nap elmegy a templomba. Két év múlva a fiú hazatért, boldog házasságban éltek gyermekeik, unokáik körében. A lány élete utolsó napjáig, minden nap elment a templomba, és hálát adott a Jóistennek, amiért hazahozta a fiút. (...)
Több mint szerelmi történet, írta a továbbiakban Székely Kinga Réka unitárius lelkész, de hasonló megkapó történetet mesél el Kányádi Szilárd színész-rendező, illetve Sándor Anna színész. Olyanokat, melyek meghatározzák életünket, bárhogyan is tekintsünk a szerelemre. Mert sokféleképpen beszéltek róla az évszázadok során – ezekről is olvashatsz a februári Nagyítóban.
Igent mondunk tehát a szerelemre, akkor is, ha hősszerelmes képében jő elénk – mellékletünk Férfikódja a humor oldaláról közelít, mert ez is kell az élethez, nemcsak a nagybetűs szerelem.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
Friss lapszámunkat alább kérheted:
