A különböző mozgásformák a test izomzatát formálják, erősítik, stabilitását növelik, a megfelelő arányhoz azonban mobilitás is szükséges, hangsúlyozza az oktató. „Megfelelően flexibilisnek kell lennünk ahhoz, hogy a mindennapi életben, illetve a sportban ért hatásokkal megbirkózzunk” – magyarázza Zsuzsa. Majd sorolja: népbetegség a rossz tartás, a gerinc vonalától előreugró fejtartás, a beesett vállak és mellkas, az egészségtelen gerincív, a medence aszimmetriája, a lábfejek kifelé vagy befelé fordulása… Mind olyan intő jelek, amelyeket – beszélgetésünk során eszmélve – magamon is felismerek. A megelőzés egyszerű, de elengedhetetlen módja a nyújtás.
A stretching pontosan az, aminek hangzik: az izomcsoportok megnyújtása, megfelelő ritmusban és intenzitással.
A hideg rázza, amikor görcsösen, rángatózva végzett nyújtógyakorlatokat lát, vallja be Mester Zsuzsa. Itt nem az „essünk túl rajta” elv a követendő, ezért érdemes szakemberhez fordulni. „A test kompenzál, hiszen ha megbillen, kibillen az egyensúly – ha valaki például egész nap ül, akkor a test megrövidül ott, ahol behajlik, amikor felállunk, a medencénk előrebillen, húzza a derekunkat, de kompenzálunk a felsőtestünkkel, és ferdül a gerinc.
Ugyanígy működik az egyoldali mozgásoknál is. Mivel a nyújtás célja a szimmetria visszaállítása, ezért a két oldalon elvégzett gyakorlatok száma nem azonos. Szakember látja, hogy mikor melyik oldalunkon mennyit kell nyújtani” – magyarázza. Ugyanígy
az sem egyértelmű, hogy azt az izmot, testrészt kell nyújtani, amelyik éppen fáj.
Apropó fájdalom: izmaink, ha nem megfelelően rugalmasak, idővel elmozdítják a csontvégeket: például a gerinc esetében, ha a gerincoszlop elbillen, már nem párhuzamosan helyezkednek a csigolyák, hanem a csontvégek közelítenek egyik felől egymáshoz, kezdik finoman egymást koptatni az ízületek. Ilyenkor még nem érzünk fájdalmat, mert az ízületekben nincsenek idegvégződések. Amikor fáj, akkor már a csontvégek találkoznak. „Ez nem visszafordítható folyamat. A porc, ha elkopott, azon már nem tudunk javítani” – magyarázza Zsuzsa, újfent a megelőzés fontosságát hangsúlyozva.
Mikor, hogyan kezdjük?
Soha nem késő, de túl korán sem lehet kezdeni a nyújtást, bizonyos esetekben viszont igen gyors eredményeket is hozhat. Sarkalatos példa, de az ötvenperces nyújtási program után, ha megmérjük a testmagasságunkat, akkor egy, akár másfél centiméterrel is magasabbnak tűnhetünk, magyarázza Zsuzsa. A nyújtás során ugyanis a csigolyák a helyükre igazodnak, teljes magasságunkba felegyenesedünk.
Célzottan egy-egy problémát korrigálunk az egyéni órákon, mondta Zsuzsa
Csoda és gyors megoldás itt sincsen: ha nem végezzük rendszeresen a gyakorlatokat, visszatér az aszimmetria, így a fájdalom is. Nem tudjuk életünkből teljesen kiiktatni a helytelen vagy egyoldalú mozgást, vigasztal a szakember. „Természetesen fontos lenne figyelnünk a tartásunkra, hogy hogyan ülünk, állunk, milyen pozícióban alszunk. Viszont a testünket ért hatások semlegesítésére ugyanennyire fontos, hogy rendszeres nyújtás” – jegyzi meg Zsuzsa.
TIPP:
Ha ülőmunkát végzünk, ötvenpercenként álljunk fel. Görgessük hátra a vállakat, mozgassuk meg a nyakat, sétáljunk kicsit. A keresztbe tett láb, bár vonzó, rontja a tartásunkat, főként. Dolgozóasztalnál egyenes háttal üljünk, talpunk legyen a földön, combjaink legyenek egymással párhuzamosak.
Mit jelent a rendszeresség?
Ébredéskor ne ugorjunk rögtön ki az ágyból, előbb egyet jóízűen nyújtózzunk. Ennyitől jobban indul a napunk. Sportolóknak ajánlott hetente legalább két nyújtást is beiktatni az edzéstervbe, nem az edzések végén, hanem pihenőnapokon. Ugyanígy bárkinek javasolt a heti két nyújtás: hosszabb, összetettebb gyakorlatsorral. Ezt úgy kell megtervezni, hogy figyelembe vesszük a mindennapi aktivitásunkat, azt, hogy mit és hogyan sportolunk.
„Ez egy folyamat, legyünk türelmesek a testünkhöz, nem szabad máshoz hasonlítani magunkat” – hangsúlyozza a szakember. Gyakori kifogás, hogy nem vagyunk elég hajlékonyak: ugyanolyan ez, mint amikor azt mondjuk, nincsen nyelvérzékünk, ezért nem tanulunk idegen nyelveket.
„A flexibilitás velünk született adottság, amelyet fokozatosan elveszítünk, ha nem gyakoroljuk. A nyújtás pontosan ezt a képességünket hivatott javítani” – hangsúlyozza Zsuzsa.
Hogy mit nyerhetünk? Álomalakot? Hosszú távon akár azt is, tudjuk meg, viszont nem az az elsődleges. „Miután az ember megtapasztalja saját testén a mozgás szabadságát – hogy nincsenek korlátai, nem kell arra koncentrálni, hogy egyszerű mozdulatokat fájdalommentesen végezhessen el –, akkor bele lehet szerelmesedni ebbe az érzésbe.”
Friss lapszámunkat alább kérheted:
