Épp talán a filmeknek betudhatóan, az emberek úgy gondolhatják, hogy ha valaki félti a vagyonát vagy nem bízik a párjában, esetleg tetemes vagyonnal rendelkezik, akkor köt házassági szerződést jövendőbelijével. Udvarhelyi szakembereket, közjegyzőt, ügyvédet kérdezve levonhattuk a következtetést, hogy a hagyományos társadalmakban, szűkebb közösségekben, mint amilyen a mienk is, az emberek tartanak máig attól, hogy megszólják őket, kibeszélik, ha fény derül arra, hogy házassági szerződést kötöttek választottjukkal. Illetve talán az is magyarázat a tartózkodásra, hogy nem igazán tudják, miről szól, és miért kötnek világszerte az emberek házassági szerződést egymás közt.
Egy udvarhelyi közjegyzőségen, 2011 óta, mióta Romániában is lehetőség van házassági szerződést kötni, három ilyen esetről tudnak, ebből pedig kettőt kötött az iroda.
Perspektívaváltás
Azért kötnek általában házassági szerződést a felek, mert meg akarják védeni párjukat. Magyarán ha én hibázom, bármi történik velem, az ne terhelje a házastársamat – semmilyen formában. Induljunk ki ebből, és nem abból a feltételezésből, hogy jómagam féltem a vagyonom a páromtól.
A folyamat azzal kezdődik, hogy a házasulandó felek megkeresnek egy közjegyzőt, hogy szeretnének eltérni a hagyományos házasságtól, és az azt maga után vonó vagyonközösségtől – ebben az esetben házasságkötést követően a szerzett vagyon egyforma arányban egyiké és másiké (50–50%). Létezik a házassági szerződésre formanyomtatvány, a szerződéses viszony egyik formája pedig a vagyonelkülönítés. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek, amije volt eddig, az a sajátja is marad, és mindenki, amit a házasság alatt szerez, az is a saját tulajdona lesz. Tehát nem lesz közös szerzemény. Hacsak nem vásárolnak valamit úgy, hogy arról meghatározzák, hogy közös vagyon, vagy valamilyen részarányban kívánnak adott esetben osztozni.
A másik formája a szerződésnek egy kicsit komplexebb, ez pedig az egyezményes vagyonközösség. Itt meghatározhatják a párok, hogy milyen közös dolgokat hoznak be a házasságba, milyen saját szerzeményeket tesznek közössé, és meghatározhatják azt, hogy ki milyen részarányban járult hozzá házasság alatt szerzett vagyonhoz. Tehát, hogy ki mennyit fektetett be, milyen százalékban a sajátja vagy sem a szerzemény.
Bármilyen házassági szerződést egy évvel a megkötése után lehet módosítani. Amikor a közjegyzőnél a szerződést megkötik a felek, be kell jelenteniük ezt az anyakönyvvezetőnél, ezt követi majd annak rendje s módja szerint a házasságkötés, ahogy azt megszokhattuk, az anyakönyvvezető előtt.
Ettől az időponttól lép érvénybe a házassági szerződésük. Ha hagyományos rend szerint házasodtak össze 2011 után, akkor a házasság után 1 év elteltével változtathatnak ezen, köthetnek házassági szerződést a két forma alapján, amennyiben akarnak.
Ha egyszer elválunk
Egyik házassági és vagyonközösségi formának sem az a célja, hogy ha majd válásra kerül a sor, hogyan osztozunk, ki mit visz, általában nem azért lépnek az emberek házasságra, hogy majd elváljanak – sem a hagyományos, sem a szerződéses forma nem ezért köttetik. Romantikus? Lehet. Azonban a szerződéses viszonyban jól körülhatároltan leszögezhető, hogy ki milyen arányban részese a vagyonnak, így például, ha az egyik félnek peres ügy kapcsán végrehajtói eljárással kell szembenéznie, úgy a másik fél vagyona, szerzeményei érintetlenek maradnak. Ez pedig hatalmas könnyebbséget jelenthet a család számára.
Hogy ki milyen házasságban él, jól lekövethető egy adatbázisból, ahová bejegyzik azokat is, akik szerződéses viszonyban élnek, tehát bármi történjen a családdal, pl. ingatlanvásárlás, válás, a nyilvántartásból kitűnik, hogy mit kell szem előtt tartani egy esetleges osztozkodás kapcsán.
A szerződés egyébként feltünteti, leltárba veszi kinek mije van, felsorolják a felek a vagyontárgyaikat, illetve azt is meghatározhatják – egyezményes vagyonközösségben –, ha tragédia történik, mi lesz a vagyonával, avagy kire száll a másik fél ingósága (házastársra).
Mi az enyém?
Saját tulajdont képez az, amit öröklünk, amit ajándékba kapunk. Ellenben közössé lehet tenni ezt az adományt is. Saját tulajdonunk továbbá a fizetésünk, a munkánk gyümölcse, illetve a szellemi javak. Például ha írok egy könyvet, az eladásból származó bevétel engem illet. Abban az esetben öröklődik ez át, ha a szerző házastárs meghal. Mindig saját lesz például a biztosítóktól kapott kárköltség. Tehát ha történik egy baleset, és pénzbeli kártérítést kapsz, az saját tulajdont jelent. Válás esetén a házassági szerződésben leírtak szerint osztoznak a felek, amennyiben kiskorú gyerekük van, akkor már több mindenre kell előzetes egyezségnek lennie a felek közt. Arra vonatkozóan, hogy kinél lakik a gyerek, hol lakik, mikor látogathatja a másik fél, mennyi gyermektartási díjat fizet.
A helyzet akkor bonyolódhat, ha ez a bizonyos egyezség a párok közt konfliktusos, ekkor jöhet képbe az ügyvéd.
Összegzésként és ismétlés gyanánt: a házassági szerződés nemcsak arra jó, hogy a válás zavartalanul történjen, vagy esetleg a tehetősebb fél érdekét szolgálja – hanem a szerződéssel kizárható a házastárs felelőssége a másik fél pénzügyi ügyleteinek negatív következménye alól, azaz így megóvható a másik fél az adósság terhétől.
Talán komplikáltnak tűnik bizonyos esetekben a közös és nem közös javak elkülönítése, azonban ha közjegyző előtt beszélik meg a felek a szándékaikat és a jövőtervezést, eligazodást kaphatnak egyedi példákra is. Alapvetően inkább előnyökkel, mintsem hátránnyal jár a házassági szerződés – egy ilyennel a fiókban nyugodtabban lehet az életet élni, kicsit olyan, mintha az ember felkészülne arra, amire házasságkötéskor abszolút nem illik gondolni. Pedig az élet hozhat olyat...
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
