Számomra az az igazi szakember, aki szakmáját saját életében is úgy alkalmazza, hogy az referenciaként szolgáljon. Erőss Sándor kézdivásárhelyi belsőépítész otthona akár saját katalógusa is lehetne, amelyet nem lapozni kell, hanem élőben lehet nézni. Bár ő azt mondja, még korántsem készült el a lakás, nekünk úgy tűnt, nagyon is helyén van minden. Otthona nagyon modern, számos innovatív, ám megfizethető megoldást kínál. Sándor szerint nem kell vagyonokat elkölteni a szép bútorokra és a jó ötletek kivitelezésére, okosan kell keresni és választani. Nem legénylakásnak kinéző legénylakásba kopogtattunk.
Erőss Sándor 2008-ban végzett belsőépítészként, most 30 éves, és számos kreatív területen dolgozik Kézdivásárhelyen, magánvállalkozóként. Az a fajta fiatal, akinek mindig van egy jó ötlete, vevő az új trendekre, és szereti nyitottan látni a világot. Azt mondja, azért nem lakberendezőnek nevezi magát, mert inkább tereket alakít ki, és funkciót ad nekik, nem pedig tárgyakat helyez el, ezeket meghagyja a háziasszonyoknak. „2010 elejétől fokozatosan kezdtem felújítani a szülői házat, mely tele volt kicsi terekkel. Nézegettem, gondolkodtam, aztán egy reggel úgy keltem fel, hogy nyissuk meg a tereket. Kivettem az ajtókat, megnagyobbítottam az ajtó helyét, így átjárhatóbb, tágabb lakást kaptam. Az előszoba, a nappali, az ebédlő és a konyha egy nagy helyiség lett” – kezdi a körbevezetést a ház fiatal ura. „Mivel régi családi ház ez, az alapoktól kellett felújítani benne mindent, a vízvezetékektől kezdve, a villanyhálózaton át néhány falig mindent újba kellett tenni. Legtöbbször a szükség szülte az újításokat, például amikor a kamra falát ki akartam venni, rájöttem, hogy a fal teljesen el van ázva, mert a fürdőszobában az egyik cső el van törve. Az egyik barátommal nekiálltunk leverni a falicsempét, de akkora munka kerekedett belőle, hogy azt már régi formájában nem lehetett visszaállítani, így nekifogtunk a fürdőszobának, szétvertük egy hétvége alatt” – emlékszik vissza az első lépésekre.
Először a nappali lett meg, majd az ebédlő, ezt követte a hálószoba és az előszoba. A lakás annak ellenére nagyon színes, hogy Sándor a fehér színt helyezte mindig előtérbe, ezt láthatjuk a bútorokon, a falakon és a kiegészítőkön is. „Amikor egy teret készítek, mindig a föld színeiben gondolkozom, vagy a fehér és a szürke árnyalatait használom. Inkább a kiegészítőkkel szeretek színezni, mert azt nagyon könnyen lehet cserélni. Szeretem a türkizt és minden élénk színt, de csak foltokban, hogy ne dominálja a teret. Az egész házat fehérre festettem, kivéve pár falat, amelyek szürkék lettek. A szürke falrész ugyan besüllyed, de ad egy erőteljes hatást. A fehéren kívül a natúr fa dominál a házban, ilyenek a közajtók vagy a bútorzat a fürdőszobában. A fa a szürkével és a fehérrel nagyon jól talál, talán az egyik legszerencsésebb kombináció” – meséli.
Ránézésre azt hinnénk, csupa luxusdarabbal van tele a lakás, Sándor viszont azt mondja, mindent elérhető áron szerzett be, a megfelelő helyekről. Sok mutatós dolgot vásárolt az ebédlőbe, az ebédlőasztalt például a Panton szék hamisítványa díszíti, ami egy ikonikus bútordarab, és egyébként nagyon drága. „Az asztalt egy bútorturkálóból vettem, ami szintén fölöttébb költséges lett volna, ha újonnan vásárolom meg. Van a lakásban egy rakás olcsó dolog, ami drágának néz ki, pedig nem az” – árulja el a titkot a belsőépítész. Az otthon személyessége- a gondosan felépített koncepción túl- a falakon elhelyezett képekből is visszaköszön, mindegyik hordoz valamilyen üzenetet. „Sok személyes dolog van a falakon, a nappaliban az egyik kreás táborban (a Sándor és társa, Babos-Máthé Réka által vezetett KreaKids Stúdió kreatív gyerekműhely tábora – szerk. megj.) készített fotókollázs van, a hálószobában Roy Lichtenstein (amerikai festő, pop-art művész – szerk. megj.) egy képsorozata található átállított színekkel, lekicsinyítve, nagy paszpartus keretben. Ugyan ilyen stilizált Lichtenstein-képek vannak az ebédlőben is, a párizsi design héten voltunk egy kiállításán, ott tetszettek meg a munkái. Az ebédlő másik falán egy Martin Szipaltól (Szipál Márton világhírű magyar-amerikai fotóművész – szerk. megj.) ajándékba kapott portré szerepel, aki egy sepsiszentgyörgyi fotókiállítás alkalmával ajándékozta nekem a képet. Azzal szemben egy diákomtól kapott munka van, egy másik falon a kicsi tanítványaimmal készített munka szerepel. Az előszobában két pavilonterv lóg, amit 2009-ben egy versenyre készítettünk két sepsiszentgyörgyi kollégával. Az volt az első, pályakezdő kültéri installációnk, ezért bekereteztettem a tervet, és kitettem a falra” – részletezi Erőss Sándor.
Amíg én ájuldozom a legénylakás látványától és a benne rejlő megfontoltságtól, a miértektől, az élére állított rendtől, addig Sándor azt mondja, neki nincs kedvenc helye a házban, mert számára még befejezetlen. „Szeretem a fürdőben a fűtőtestet, a konyha is jól sikerült. Az igazi életterem a hálószobában van, a kinti tér akkor működik, ha vendégeim vannak. Neked lehet, úgy tűnik, de a lakás távolról sincs kész. A nappalit le akarom választani egy hatalmas fa tolóajtóval, amit ha széthúzok, bentről olyan lesz, mintha falburkolat lenne. Így, ha akarom, elrejtem a teret, ha akarom, kinyitom. De ez csak egy csepp a tengerben” – állítja.
Érdekességek és innovatív megoldások
A ház érdekessége, hogy ha egy villanykörtét ki kell cserélni, be kell vinni egy széket az udvarról, mert a házban lévők közül egyik sem alkalmas arra, hogy ráálljon valaki.
A hálószoba:
Sándor: Nem szeretem a külön szekrényeket, a falszerű megoldás híve vagyok. A szekrény falait gipszkartonból húztam fel, levakoltam, fehérre festettem, fent két sínt tettem, így két hatalmas tolóajtó lett belőle. Ha egybehúzom, egy falnak néz ki, kettéhúzva ott van a tévé. Két nagy tárolóhelyet rejtettem el ezek mögé. A hálószoba letisztult maradt, nincs tele mindenféle talpas bútorzattal.
A konyha:
Sándor: Szintén két nagy tolóajtó választja el a konyhát a kamrától, ide rejtettem el a hűtőt is, ami semmiképp nem illett volna bele a konyha látványtervébe. Megvan a háromszög: középen van a kagyló, jobbra a főzőlap, balra a hűtő, tehát minden kéznél van főzéskor. Itt is a fehér dominál, a falicsempe patchwork csempe, én Olaszországból rendeltem, de azóta bárhol meg lehet kapni.
A bútor fehér, a csaptelep, a kagyló és a csempe krémszínű. A bútor alján egy tartószerkezet van, olyan, mintha egy betonoszlopra lenne építve: a bal oldalán kezdődik, és a jobb oldalán zárja le a bútort, átmegy a munkalap tetején, ahová majd növényt fogok ültetni.
A fürdőszoba:
Sándor: Olcsó, de mutatós anyagokból raktam össze. A kagyló jobb oldalán szürke PAL-lemez van három fenyőléccel, ami végigfut a falon. A kagyló alatti rész is ugyanebből az anyagból van készítve. A fürdőszoba érdekessége, hogy a kagyló melletti jobb oldalon van egy kinyitható rész, amelyet két részben lehet kinyitani, így semmi nincs elöl.
A kisebb rész mögé az összes fürdőszobában használatos dolgaimat rejtettem el, ha kinyitom teljesen, ott van a mosógép is. A csap vízeséses, nem ajánlanám senkinek, mert nehéz tisztán tartani. A tükör ledes, ez sem ördöngös, mert ma már bárhol, bármilyen grafikát be lehet gravírozni a tükörbe, majd fényt helyezni mögé. Ez a fény pont elég fogmosáshoz, borotválkozáshoz.
Az előszoba: A téglaberakás a régi házból maradt meg, jól mutat, praktikus.
Hangulatfény:
Sándor: Az ebédlőben, az előszobában, a fürdőszobában és a konyhában is megtalálható a mennyezetbe elrejtett hangulatfény. Este csak ezeket a fényeket használom, nagyon kellemes a hangulata, és keveset fogyaszt.
Fotó: Máthé Zoltán
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. júliusi-augusztusi lapszámában jelent meg.
