Tekerjünk magunkért!

Ez a sport nem megerőltető. A futással ellentétben például, amelynek során a lábakra igen nagy terhelés jut, a kerékpározás kíméli az ízületeket, nem gyötri meg testünk egyetlen részét sem.

„Ennél ízületbarátabb sportág már csak az úszás”

– jegyzi meg Emese. 

A biciklizés nem csupán fizikai szempontból bír jótékony hatással, hanem szellemileg is teljesen kikapcsol. Jenő szerint kevés olyan sport van, amely ekkora fokú szabadságot biztosít.

„Ott állsz meg, ahol akarsz, azt nézel meg tekerés közben, amit szeretnél”

– összegzi a lényeget.

A tavasz beköszöntével, teli energiával vághatunk neki az idei szezonnak. Nagyon fontos, hogy mint megannyi más sport esetében is, a biciklizésnél is ügyeljünk a fokozatosságra, főleg, ha most készülünk életünk első két keréken eltöltött szezonjára.

„Egyből ne menjünk neki a hegynek”

– figyelmeztet Bereci Jenő. Az első néhány alkalommal semmiképpen se vigyük túlzásba a tekerést, mert a hirtelen jövő nagy terhelés miatt könnyen befájdulhatnak ízületeink. A kezdeti időszakban ne használjunk nagy áttéteket, vagyis több sebességes bicikli esetén a lánc nem kell elöl a nagy, hátul pedig a kis tányéron legyen. Olyan sebességet kell meghajtani, amelyet percenként legalább hatvanas lábfordulattal tartani tudunk. Az ideális szám igazából a száz kellene legyen. Természetesen a kitartó edzés eredményeként idővel nehezíthetünk. A lényeg, hogy könnyedén, erőlködés nélkül, testünkre folyamatosan figyelve biciklizzünk.

Kezdőként érdemes rövidebb szakaszokat kinézni, amelyeken nem kell nagy dombokat megmászni, hanem inkább szinten halad az út. Ezeket a tanácsokat megfogadva biztosan nem megy el senkinek sem a kedve ettől a sporttól. A távot idővel majd lehet növelni, de akár egy adott táv minél rövidebb idő alatt történő teljesítésével is edzhetünk. Elsősorban nem a táv növelése a lényeg, sokkal fontosabb ennél a rendszeresség. Emese szerint a heti 3–5, nem föltétlenül hosszú táv teljesítése megfelelő edzettséget jelent majd a kitartóknak. Így például már egy-egy 10 kilométeres távval is elérhetjük azt, hogy jó kondink legyen, megjöjjön az étvágyunk, és izmosodjunk.

A rendszeresség betartását a legkönnyebben úgy tudjuk elérni, ha előre megtervezzük, hogy mely napokon fogunk kimenni biciklizni. Ezekhez az előre leszögezett edzésekhez szigorúan ragaszkodjunk. Ha jól megy már a tekerés, a távot fokozatosan növelhetjük 5–10 km-rel, a lényeg, hogy még élvezetes legyen a tempó, semmiképpen se váljon kínlódássá. A kitartó edzés során általában mindenki érzi, hogy mikor és mennyit tud növelni a távon.

Jenci, saját példájukon keresztül mutat rá az örömbiciklizés lényegére:

„Ha például Gyergyó felé tekerünk, akkor Udvarhelyről oda megérkezve meg szoktunk állni, megeszünk valahol egy jó levest, és visszafelé is megállunk egy nyugis kávézásra.”  

Kerek popsi, formás lábak és nemcsak

Viszonylag gyakori az a tévhit, hogy a kerékpározás csupán deréktól lefelé edzi a testünket. Mindketten határozottan cáfolták ennek igazságértékét. Ez a sport ugyanis a felsőtestet is szépen formálja, hiszen az ülés megfelelő tartást igényel, ugyanakkor a kormányon való támaszkodás miatt, illetve a hegyremenet során a karok is intenzíven dolgoznak. Emesének többször bókoltak már, hogy olyan szép izmos háta van, mint a mászóknak, pedig mindezt elsősorban a kerékpározásnak köszönheti. A hegyibiciklizés pedig még inkább fokozott izommunkát igényel, hiszen a terepviszonyokhoz való folyamatos alkalmazkodás, a biciklivel való játszás, annak biztonságos megtartása másképp lehetetlen. Emese közben megjegyzi:

„Igazából mindenem mozog, még a fülem töve is.”

A jó kerékpáros összenő a bringájával. Ha nehezen tudja hajtani, akkor sem száll le, hanem együtt dolgozik vele. Egy sánc, átkelő, ugrató ilyenkor már nem kihívást, hanem örömet jelent. Jó, ha ezeket van, kitől eltanulni. A tapasztalt kerékpárosok ugyanis jó motivációt és megfelelő húzóerőt jelentenek a kezdő bringásoknak. Ilyen esetben nagyon látványosan tudunk fejlődni. Emese azonban fontos dolgot emel ki:

„elsősorban magadért kell tekerj, nem a másoknak való megfelelésért.”

Edzés 40% + étkezés, pihenés 60%

Verseny közben a profi sportolók gyakran használnak géleket, különféle szeleteket vagy izotóniás italokat az elhasznált energia pótlására. Ilyenkor ugyanis rendkívüli erőltetésnek és izzadásnak van kitéve a szervezet, és ez már megfelelő összetételű gyorssegély bevitelét feltételezi.

„Csak annyit eszünk belőlük, amennyit nagyon muszáj”

– mondják mindketten, hiszen egészen biztos, hogy nem egészségesek. Amatőr szinten azonban ezekre egyáltalán nincs szükség.

Kerékpározás előtt semmiképpen se tömjük teli magunkat. Ha mégis jóllakottan indulunk el, az első tíz km-t érdemes nagyon lazán tekerni. Ha gyakori edzésformává válik a biciklizés, akkor az ismert, alapvető egészséges táplálkozásra vonatkozó szabályokra érdemes odafigyelni. A hobbikerékpározás nem igényli sem táplálékkiegészítők, sem pedig egyéb vitaminok szedését. Ha hosszabb túrára készülünk, akkor nagyon fontos, hogy az azt megelőző nap bőségesen étkezzünk, mert másnap kell majd az energia. Az emésztés rengeteg energiát elvon a szervezettől, ezért érdemes jól megválogatni az összetevőket, hogy lehetőleg könnyítsük ezt a folyamatot.

Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt érdemes beiktatni a mindennapi étkezésbe, emellett pedig a főzelékek, tésztafélék, halak is ott kell legyenek a menünkben.  A jó teljesítményhez nem elég a jó edzés, legalább annyira fontos az étkezés és a megfelelő mennyiségű pihenés. Tekerés után pedig kötelező, hogy kiadósan pihentessük meg a lábainkat.

Ha a kerékpározást fogyás céljából kezdjük el, akkor nem kell kevesebb kalóriát bevinnünk a szervezetbe, mint eddig, pusztán figyeljünk oda, hogy egészséges  ételeket fogyasszunk. Nem fognak a plusz kilók egyik pillanatról a másikra hirtelen eltűnni, de kitartással látványos eredményre számíthatunk.

Hegyi, városi, treck, országúti

A monti, vagyis a hegyikerékpár a divat, de ezt nem kell föltétlenül követni. Aszfaltra egyáltalán nem praktikus: kényelmetlen, áttétei nem erre a terepre vannak tervezve. Minden kerékpározni vágyónak tudnia kell, hogy milyen terepen szeretné használi kétkerekűjét. Érdemes jó minőségű biciklit venni. A szakember azt javasolja, hogy nagy bevásárlóközpontban semmiképpen se vásároljunk. Jobb ezt szaküzletben lebonyolítani. Ott igényeinknek és testi adottságainknak megfelelő kerékpárt választhatunk.

 „Ha jól raktad el, akkor fel kell fújni a kerekét, és egy kis olajat kell tenni a láncra” 

– mondja kissé ironikusan Jenci. Ha pincében, nedvesebb helyen tároltuk, akkor érdemes elvinni egy szerelőhöz rozsdátlanításra. A tél folyamán lenne érdemes szervizeltetni, ilyenkor ugyanis nincs nagy tumultus.

Ha úgy érezzük, hogy jól megy már a biciklizés, érdemes rövidebb versenyeken is kipróbálnunk magunkat. Fontos azonban, hogy mi magunk és kerékpárunk is megfelelően legyen felkészülve. Amennyiben hegyi versenyre nevezünk, ne felejtsük el, hogy terepen minden km duplán számít, ezért nem kell rögtön a leghosszabb távon kínozzuk magunkat.

Kötelező túraszett (előtte tanuljuk meg használni ezeket):

• 1 belső
• 1 folt
• 1 gumileszedő
• 1 pumpa
• 1 láncprés
• 1 imbuszkulcs-szett

Kötelező öltözet:

Kesztyű, bukósisak, napszemüveg, szellőző biciklis felső speciális hátzsebekkel, biciklis nadrág (alája nem szabad fehérneműt húzni), széldzseki, szélmellény, esőkabát.