Nagyszüleink, szüleink karácsonya is mennyire más volt, mint a mostani családok ünnepe, mely az elmúlt pár évtizedben összefonódott az ajándékvásárlási őrülettel?! Személyre szabhatjuk azonban az ünnepünket is, nem muszáj megmérgezni azt vásárlási listákkal és ajándékhajkurászással. Nemzetközi kutatások következtetéseit és statisztikáit tanulmányozva én már tudom, hogyan és mit szeretnék ajándékozni.
Hogyan?
Minimalistán. Kutatási eredmények szerint tízből kilenc ember úgy véli, tényleg az ajándékozási gesztus számít (USA, FieldAgent, 2014), és nem a kapott ajándék értéke, jellege, tartóssága, minősége, márkája, származási országa... Tehát egy apró szándék, figyelmesség is sokat jelent. Kisgyerekek szüleinek valószínűleg ez a legnagyobb kihívás, mivel nagyon nagy a kínálat. De itt is lehet minimalizálni: például mindenki egy ajándékot kap, és a nagyszülőket, rokonokat is kérjük, hogy tartsák szem előtt: ne az elhalmozás legyen a lényeg. Kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb kisgyerekes szülő többnyire megveszi (60–85% közt) azt, amit a gyerekek kérnek, és a LEGO, Barbie márkák és játékkonzolok népszerűsége évek óta töretlen.
Pszichológusok véleménye az, hogy nem tesz jót a gyerekeknek, ha mindig mindent (és azonnal) megkapnak, amire vágynak.
Sporlósan. Bár csúnya dolog pont a karácsonyon spórolni (mondjuk, Romániára pont nem is jellemző), tanuljunk a gazdagabb országok lakóitól! Egy romániai lakos legalább a havi nettó országos átlagjövedelem egyharmadát elkölti karácsonyi ajándékra. Ez sokkal magasabb arány, mint a legtöbb gazdag országban. Csehországban és Nagy-Britanniában csak 15%-ot fordítanak a karácsonyi ajándékozásra, de Németországban vagy Ausztráliában 10% alatt van.
Környezettudatosan. Ha egy helyi termelőtől, vállalkozótól, kézművestől vásárolunk, és hulladékot nem termelő csomagolásban adjuk át, ökolábnyommentes(ebb) ajándékra tehetünk szert. És támogatjuk a helyi kisvállalkozókat. Vagy készíthetünk saját handmade meglepetéseket, apróságokat.
Empatikusan. Az adventi időszakban a legkönnyebb jónak lenni. Ilyenkor olyanok is adakoznak, önkénteskednek, foglalkoznak a nélkülözőkkel, akik az év többi részében erre nem figyelnek. Egy kutatás azt bizonyítja, hogy az emberek több mint fele (57%) ilyenkor ajándékcsomagokat szokott összeállítani, majdnem ugyanekkora azok aránya is, akik valamilyen pénzösszeget ajánlanak fel, és minden negyedik ember az egyházközségében, gyülekezetében vagy egy civil szervezetnél önkénteskedik (29%).
Mit?
Időt. Magunknak és másoknak. Nem a takarításba, a tökéletes bejgli megsütésébe, a már októberben kezdődő ajándékbeszerzésbe érdemes a legtöbb időt fektetni. Legalábbis akkor, ha tényleg a család a legfontosabb.
Angliában, egy 2011-es kutatás nyomán, melyben ezer gyermeket kérdeztek az ünnepekről, az derült ki, hogy a 6–16 évesek közel fele (!) az ünnepektől azt remélte, hogy hátha több időt tölthetne szüleivel, minden ötödik gyermek pedig konkrétan azt kívánta, hogy karácsonykor kártyázzon együtt a család.
A gyerekek egynegyede viszont egyenesen rettegett attól, hogy szüleiknek túl sok kiadást fog jelenteni a karácsony.
Családi hagyományt. Nagyon sok barátom mesél arról nosztalgiával, hogy december 24-én délután az édesapjukkal mindig elmentek sétálni, szánkózni. Nem emlékeznek arra, hogy melyik évben mit hozott az angyal, de arra igen, hogy merre sétáltak, vagy hol és kikkel szánkóztak.
Meghittséget. Kíméljük meg magunkat és másokat a közösségi oldalakra feltöltött családi fotóktól, karácsonyfás képektől, december közepén elkezdődő boldog karácsonyos jókívánságoktól. Ez sajnos mára már nagyon elcsépelt lett, közhelyessé vált. Készítsünk családi fotót a családi albumba, a gyerekek majd élvezettel fogják nézegetni azt felnőttkorukban vagy később, amikor dédimamát már csak itt láthatják. De tartsuk meg az ünnepet az intim szféránkban.
Élményt. Ha már mindenképp szeretnénk meglepni szeretteinket valamivel, legyen az egy élmény. Amivel nem szaporodnak a kacatok, de soha nem lehet majd elfelejteni. Ma már erre van a legnagyobb igény: 2019-es mérések szerint világszinten a legtöbben élményt és ajándékutalványt terveznek ajándékozni. Ha visszagondolunk, melyek voltak életünk eddigi kedvenc karácsonyi ajándékai? Számomra az az 1993-as karácsony, amikor 26-án Magyarországra utaztunk, két benzines kaniszteren átaludtuk a testvéremmel az utat az 1310-es Daciában. Többek között sétáltunk a Balaton jegén, pont előtte olvastam Az arany embert. Balatonalmádiban pedig végigkacagtuk barátainkkal az egész ünnepet, és a Gazdálkodj okosan! társasjátékkal léptünk át az új esztendőbe.
Kiemelt kép: Shutterstock
