Felméri Kázmér az a fiatalember, aki hihetetlen humorral meséli el a fiatalságát, adja át nekünk életszemléletét és életszeretetét, aki eleinte egy léhűtő kurafinak tűnik, de kiderül róla, hogy fantasztikus egyéniség, és aranyszíve van. Nem alkuszik meg a társadalmi normákkal, nem hajlik mindenfelé, ahogy érdekei megkívánnák, ezért sokan lenézik és megvetik.
Néha az ember szeretne olyan lenni, mint Felméri: gondtalan, vidám, aki mindig a napos oldalon jár, az élet napos oldalán. A sok nélkülözés, éhezés, nehézségek közepette is. Hogyan csinálja? Ezt ma már rengeteg guru, életmód-tanácsadó, blog és közösségi oldal reklámozza, gyakorlatilag a csapból is ez folyik: légy laza, relaxálj, ne stresszelj mindenért! Kázmérnak szerencsés természete van, mondhatnánk, pedig az élet nem kíméli őt sem. Azt hiszem, az emberi természet mellett tanulni is lehet ezt, az életet nem halálosan komolyan venni. Akár Kázmértól is.
Nem akarok elárulni részleteket, hisz érdemes felfedezni minden apró eseményt, gondolatot, ami főhősünkkel történik, amiről elmélkedik, de egy kis hangulatot hadd csempésszek ide Önöknek, kedves olvasók: „Gyatra kis pókhálómat a világnak most ebbe a kicsi sarkába feszítettem ki, és alig gondoltam a többi elhagyott sarokra. Beharmatozott a liszt, körülvett az erdő, a gerendákban percegett a szú, hallgattam a rovarok neszét, szívtam a pipámat és kicseréltem érzéseimet a fürjjel, rigóval, nyuszttal, kecskével és kutyával.”
korábban írtuk
Egy kultusz bölcsője: Régi pompájában a Gyárfás-kúria
Bár mindössze fél napot tartózkodott itt, Petőfi neve elválaszthatatlan Székelykeresztúrtól. Körtefája, legendai sírja, a róla elnevezett iskola és szobrai mellett szellemi öröksége is szinte kézzelfogható, ebbe a miliőbe illeszkedik a Gyárfás-kúria is.
