Hétköznapok gyönyörű drámája ez az egyszerű és mégis roppant alaposan átgondolt és kidolgozott film. Tizenkét év eseményeit dolgozza fel, és végre olyan csodát láthatunk a mozivásznon, amilyennek a megvalósítására nem minden rendező vállalkozik: sokkal könnyebb és olcsóbb megoldás kicserélni vagy maszkírozni a színészeket, mint tizenkét éven keresztül forgatni velük ugyanazt a filmet.
Mansion átlagos amerikai kisiskolás, akinek a családi hátterében sincs sok rendhagyó: szülei elváltak, kamasz nővére Britney Spears-dalokkal és füllentésekkel bosszantja – innen indul a történet. Anyjuk a rászakadt felelősség miatt kissé koravén, apjuk nagyra nőtt gyerek, és mind a négyen próbálják a legjobb tudásuk és szándékuk szerint alakítani saját életüket és egymásét is – több-kevesebb sikerrel.
A sokéves forgatás során a szereplők a szemünk előtt változnak, a gyerekek felnőnek (és tizenkét év múlva is két tehetséges gyerekszínész alakítja hitelesen a szerepét, valódi esélyük van arra, hogy sok társukkal ellentétben ne tűnjenek el a süllyesztőben), a szülőket játszó Ethan Hawke és Patricia Arquette számára pedig igazi jutalomjáték ez a film: Hawke eddigi karrierjének egyik legösszetettebb figuráját játssza, és Arquette is mutat végre valami igazán erőset a David Lynch rendezte, 1997-es Lost Highway óta.
Csak dőljünk hátra, és adjuk át magunkat a történet sodrásának: egyik-másik helyzetben, gesztusban, mosolygós vagy szívszorító pillanatban még magunkra ismerhetünk.
Boyhood/Sráckor (2014), rendező Richard Linklater
