Születésnapomra kaptam a könyvet, s könnyű nyári olvasmányra számítva csak két évvel később, májusban vettem elő – minden más határidős szakmai kiadvány után tartogatva. Palya Bea Ribizliálom című önéletrajzi vallomása zavarba ejtően őszinte.
Lapjairól megismerhetjük a népzene és népdal szerelmesének életútját gyermekkorától az érett nővé válásig – s ezen az útvonalon tisztán és világosan ír mind az egyéni, mind a baráti körben tapasztalt buktatókról, kudarcokról.
Mit tudunk legtöbben Palya Beáról? Azt, hogy népdalénekes, színpadi játéka formabontó – s emiatt magával ragadó –, s hogy cigány származású. Talán ennyi. Könyve 2011-ben, 35 éves korában jelent meg. Átlagos önéletrajzi könyvre számítottam, melyben a szerző a sikereket felnagyítja, s mintegy receptet kínál az egyszerű olvasónak, hogy lám, hogyan lehet népszerűvé, sikeressé s ezáltal boldoggá válni. A könyv nem erről szól. Valószínűleg Palya Bea kapott hideget-meleget egyaránt a könyv megjelenése után, mert benne igencsak őszintén ír egykori zenésztársairól, kollégáival való kapcsolatairól, és saját egyéni fejlődésének nehézségeiről is. A könyv két síkon tárja fel a Prima-díjas népdalénekes életét: egyfelől a szakmai fejlődés, másfelől a felnőtt nővé válás – olykor intim részletekbe is beavató – útján. A két szálat hol lazán egybeszövi, hol meg szétválasztja a szerző. Világos, hogy Palya Bea szerelmes az éneklésbe, a munkájába, s szenvedélyesen keresi útját a magánéletben is.
Szakmai életének buktatóiról, az első lemez elkészítésének örömeiről, a külföldi kiadóval való kapcsolatáról, a menedzserek előnyeiről és hátrányairól, a kollégáival való változó viszonyáról, a fejlődő zenei ízléséről őszintén ír, visszatekintve értékel, s levonja a mában alkalmazott tanulságokat. A magánéleti szál kibontásában még zavarba ejtőbb – ahogy időnként a színpadon is megszoktuk tőle: vissza-visszatér az apjával való kapcsolatának nehézségeire, részletezi, hogy miként akarta megoldani ezt a kérdést, beszámol önismereti fejlődésének szakaszairól, a módszerekről, tréningekről. Könyve helyenként személyiségfejlesztő útmutatónak is beillik, olyan mélységű személyes vallomásokkal, melyet kortárs, népszerű előadóművésztől ritkán olvasni. Saját útját nem állítja példaként elénk, de a bátorság, amivel megnyílt a könyv lapjain keresztül, épp elég ahhoz, hogy a könyvet kiemeljük a megszokott önéletrajzi művek közül.
Palya Bea élete sok mindenben ugyanolyan, mint bármelyikünké. Huszonegyedik századi kereső művész és nő. Kiemelkedik viszont abban, ahogyan visszanéz, elemez, és őszintén vállalja önmagát – már most, így a harmincas éveiben. Könyve derűs, a fejezetcímek meghökkentő társítások (pl. A szalonna, a szegedi boszorkány és Madonna vagy Négy faktoriális, a rúdtánc és a chat), melyeket aztán szerre megfejthetünk. Számára az esélyegyenlőség önismeret, mert azt vallja, hogy „az esélyek sosem egyenlők – így hát az arra adott válaszoknak is egyénieknek, testreszabottaknak kell lenniük. Ehhez pedig álmodni kell megtanulni, hogy megteremthessük saját magunk esélyeit, felismerni azt, hogy miben vagyunk erősek. A hátrányokban egy felsőbb rendszer – Isten, sors és hasonlók – kihívásait is láthatjuk.”
Palya Bea: Ribizliálom, Libri Kiadó, Budapest, 2011.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. novemberi lapszámában jelent meg.
