A férfiak mentális egészségének megőrzése nemcsak a férfiakról szól, hanem a családokról, párkapcsolatokról, a következő generációkról, magáról a közös jövőről is. Sok férfi úgy nő fel, hogy megtanulja: „a fiúk nem sírnak”, „légy erős”, „oldd meg egyedül”. Ezek a mondatok gyakran jó szándékból hangzanak el, mégis azt az üzenetet közvetítik, hogy a sérülékenység szégyellnivaló, a segítségkérés pedig a gyengeség jele. A következményeket felnőttkorban látjuk.
Ennek oka, hogy a társadalmi elvárások és beidegződések alapján sok férfi számára az önértékelés alapja az, hogy mennyire képes kontrollálni a helyzeteket, mennyire képes egyedül megállni a helyét. Ebben a szemléletben a segítségkérés rombolja az önbizalmat. Amikor egy nő hangot ad az aggodalmának például felmerülő tünetek kapcsán, sok férfiban ellenállást vált ki, mert úgy érzi, nincs döntési és kontroll pozícióban, azaz mélyebbe értelmezve, nem tudja fenntartani a pozitív énképét, önértékelését.
Női partnerként sokszor érezzük kelepcében magunkat, mivel külső szemlélőként korán felismerjük a párunkban végbemenő változásokat, testi vagy lelki betegségekre utaló tüneteket. Aggódni is elkezdünk ezek miatt, de nem tudjuk hatékonyan megosztani a partnerükkel ezeket az aggodalmakat, falakba ütközünk, ha szóba hozzuk az orvosi vizsgálatot vagy a segítségkérés más módozatait. A női „korai felismerésnek” a hátterében nem valamiféle hatodik érzék áll, hanem
Ez a férfi–női dinamikában érdekes paradoxonhoz vezet. A férfi esetenként a saját belső világában érzékeli a változást, pl. fáradtabb, ingerlékenyebb, rosszabbul alszik, kisebb a motivációja, de mivel ez fokozatosan történik, hozzászokik. Máskor még csak fel sem ismeri a jeleket, mert soha, senki nem tanította meg neki, hogyan kell odafigyelni a belső jelzésekre. A partner viszont kívülről látja a mintázatot. Ő nem kifejezetten az egyes napokat hasonlítja össze, hanem az embert viszonyítja ahhoz, aki korábban volt. Ezért lehet az, hogy egy feleség hónapokkal korábban megérzi, hogy valami megváltozott, valami nincs rendben.
Nyilván mi nők sem vagyunk tévedhetetlenek. Lehet szó egy átmeneti állapotról vagy éppen valaminek a túlgondolásáról. Az üzenet, amelyet mégis igyekeznünk kell átadni a környezetünkben élő férfiaknak, hogy amikor valaki, aki szeret minket, tartósan aggódni kezd értünk, azt érdemes komolyan venni, hiszen
Az állandó erősködés a nő részéről a szeretetnek az a kifejeződése, ami azt mutatja, hogy fontos a partner, és ezért a állapota sem közömbös a számára. Egy nő sem tudja megmenteni a párját vagy a környezetében élő fontos férfiakat. Nem tudjuk a felelősséget átvállalni a szeretett személytől az önmagáról való gondoskodásban, megfelelő döntések meghozásában. A saját térfelünkön játszva ugyanakkor teremthetünk olyan párkapcsolati légkört, ahol az érzések kimondása lehetséges és természetes. Az érzések, bizonytalanságok vagy fájdalmak kimondásának pillanatában kerüljük el a megoldások felkínálását, inkább tartsuk aktívan a figyelmünket és a nyitottságunkat. Sokszor – ahogy nekünk, nőknek is – a férfinak sem tanácsra van szüksége, hanem arra, hogy biztonságban elmondhassa, mi zajlik benne. Érdemes a segítségkérést is normalizálni.
Társként ebben a témakörben is érdemes figyelni arra, ahogyan kommunikáljuk az aggodalmunkat, a szeretetünket és az odafigyelésünket. Próbálkozhatunk tények, megfigyelések közlésével, amelyekben nincsen ítélkezés, pl. „Úgy látom, mostanában sokkal nehezebben találsz örömöt azokban a dolgokban, amiket régen szerettél.” Segíthetnek még az érdeklődő kérdések, a tanácsok megfogalmazása helyett. A kutatások szerint a férfiak egy része éppen a félelem miatt halogat. Egy kivizsgálás számukra nem a biztonságot jelenti, hanem annak lehetőségét, hogy rossz hírt kapnak vagy, hogy a mentális problémáik miatt gyengének fogják bélyegezni őket. Éppen ezért a pozitív jövőkép (pl. Szeretném, ha húsz év múlva is együtt túráznánk a gyermekekkel.) megfogalmazása hatékonyabb, mint a tünetekből bennünk felmerülő betegségtől vagy állapottól való riogatás.
A cél nem az, hogy megoldjuk előre a fiaink mentális problémáit, hanem hogy olyan gyermekeket neveljünk, akik később képesek lesznek gondoskodni magukról, önreflexívek tudnak lenni, és kapcsolatban maradnak önmagukkal. Ehhez többféle életkészség tartozik. Az egyik – amelynek eddigi elhanyagolása nagyon káros a mai felnőtt férfiakra – az érzelmek felismerése és megnevezése. Sok férfi nem tanulta meg pontosan felismerni, mi zajlik benne, mert nem volt, aki segítsen neki ebben. A kisfiúknak is szükségük van érzelmi szókincsre és ezt a legkönnyebben az édesanya érzi és tudja továbbadni. A második fontos készség a segítségkérés természetessége.
Az életben minden jelentős dolgot mások segítségével tanulunk meg, ezért biztassuk a fiúkat, hogy a segítségkérés nem kudarc. Adhatunk nekik mintát arra, hogy mi ezt hogyan csináljuk, pl. „Nem tudom, megkérdezem valakitől”, „Most segítséget kell kérnem”, „Te ebben nagyon ügyes vagy, én viszont nem értek hozzá. Tudnál nekem segíteni?” Így a gyermek megtanulja, hogy a támogatás nem a gyengeség jele. Fontos készség a test jelzéseinek tisztelete. A fiúkat gyakran dicsérik azzal, hogy kemények és kibírják. Ez első látásra bátorító üzenet, pedig sok felnőtt férfival ez a gyermekkori szlogen azt teszi, hogy túl sokáig bírja, túl sokáig halogatja az orvost, a pihenést, a lelki segítséget stb. Tanítsuk tehát meg a gyermekeinknek, hogy a testi tünetek információértékűek és foglalkozni kell velük. A fiúk önértékelése gyakran kizárólag a teljesítményen keresztül épül fel, ezért érdemes számukra már gyermekkorban olyan dolgokat is visszatükrözni, mint a kedvesség, az együttérzés, a kitartás és a kíváncsiság.
Mégis sok fiú úgy nő fel, hogy azt látja az édesapjától, hogy mindent egyedül old meg, vagy nem ápol érzelmileg elmélyült kapcsolatokat, pedig a barátságok, a közösség, a bizalmi kapcsolatok a szó legszorosabb értelmében védik a mentális egészséget. Végül azt is megtaníthatjuk a fiúgyermekeknek, hogy a sérülékenység és a férfiasság nem egymás ellentétei. Sok fiú és mai felnőtt férfi is azt a hamis választási lehetőséget kapja, hogy vagy érzékeny lesz vagy erős, pedig az egészséges lelki élet mindkettőt integrálni tudja. A stabil, érett személyiség egyszerre tud felelősséget vállalni és helyt állni, miközben ki tudja mondani a sérülékenységeit is, azt, hogy egy élethelyzet épp nehéz, a félelmeket vagy, hogy egyedül nem bírunk el egy terhet.
Ha azt látják, hogy a szüleik odafigyelnek az egészségükre, járnak szűrővizsgálatra, mernek segítséget kérni és beszélni az érzelmeikről, vigyáznak a határaikra, képesek bűntudat nélkül pihenni, akkor azt az üzenetet viszik magukkal, hogy időben és felelősen gondoskodni magunkról lehetséges és fontos.
A férfiak egészségének hónapja jó alkalom arra, hogy újragondoljuk, mit jelent ma erősnek lenni. Évtizedeken át azt tanítottuk a fiúknak, hogy legyenek kemények, önállóak és kitartóak. Ezek valóban fontos értékek, de tegyünk melléjük más értékeket is: az önismeretet, az érzelmi tudatosságot és a segítségkérés bátorságát. Anyaként és társként sokat tehetünk azért, hogy olyan közeget teremtsünk a fiúk és férfiak köré, ahol nem szégyen segítséget kérni, ahol az érzéseknek van helyük, és ahol az egészség nem csak akkor válik fontossá, amikor már baj van.
korábban írtuk
Tudós nők – Dr. Gábor Csilla akadémikus: A kíváncsiság mindig megtérül
A Kolozsváron élő kutató a közép- és kora újkori magyar irodalom, a 16–17. századi áhítati és prédikációs irodalom, valamint a szentkultuszok és a történeti retorika nemzetközileg is elismert szakértője.
