Nemrég Gergely Orsolya szociológust kértük arra, hogy állítson össze egy Top 5 előítélet-listát, ami társadalmunkra leginkább jellemző. Ennek apropóján kíváncsiak lettünk, mit látnak irritáló, aggasztó előítéletnek a Nőileg-szerkesztőség tagjai, vagy simán mitől gurulnak be a csajok. Annyi összegyűlt, hogy kényelmesen egy összefoglalóba nem is fért bele, ez már a második rész.
Barabás Blanka, Székelyudvarhely
Sőt, nincs akaratod, felelőtlen, lúzer vagy, ha füstölsz. Nem vagy tekintettel a családodra, ha közösségben cigizel, mások egészségét is károsítod a sajátodon kívül, egyszóval bunkó vagy. És mi pénzt elköltesz, kihajítasz az ablakon! Ha mindezt nőként teszed, duplán vagy semmirekellő.
Magazinunk felelős szerkesztője, Blanka
Nos, annyiféle dohányzó ember van, nő és férfi, akiről nem tudjuk, miért, mi okból szívja (még mindig)! Mindenikük tisztában van a cigizés káros tényezőivel s a rossz szokáshoz kapcsolódó előítéletekkel – ettől nem kell tartani. (Érdekes, hogy gyakran a valamikori dohányosok a leghangosabb ellentábor.) Érdemes azonban óvatosan fogalmazni a következőkkel kapcsolatban: a cigis embernek is van akarata, lehet, hogy élvezi a cigarettázást, s csöppet sem szenved a lelkiismeret-furdalástól, nem feltétlen lúzer, felelős ember is akad köztük, és nincs, egyáltalán nincs összefüggés a dohányzás és az értelmi képesség között (nem biztos, hogy bunkó).
Nem jár szórakozóhelyre, kocsmába, ímmel-ámmal ritkán a barátnőkkel vacsorázni, de olyankor is éjfél előtt hazaér. Nem dohányzik, nem iszik alkoholt, csakis rostos üdítőt, és nem cseveg idegen férfiakkal, kizárólag a keresztfiával vált néhány szót, ez is szigorúan jótanács a bulizást illetően. Érett nő nem táncol, ha már kimenőre szánta magát, visszafogottan öltözik, semmi feltűnő, még ha hangosan kacagna is, szája elé kapja a kezét. Mert mit szólnak mások? Egy félrenézés, kis kokettálás egy jóképű idegennel, egy pohár bor, s a város máris subidumál.
Főként a kisvárosok, vidéki közösségek rákfenéje ez, szerencsére egyre több nő érzi úgy, hogy jár neki is, nemcsak a férfiaknak, férjeknek a szabadidő – erre pedig olyan programot szervez, ami neki tetsző, és tesz a szóbeszédre.
Sipos Betti, Budapest–Csíkszereda
Pesti székely sorozatunk szerzője, Betti
Az a nő, aki hagyja verni magát, meg is érdemli – sokszor látjuk egy-egy családon belüli erőszakról szóló hír alatt ezt a véleményt. Ha valaki normális, békés családban él, sokszor el sem tudja képzelni, miért hagyja egy nő, hogy bántsák. Ám a bántalmazó kapcsolatoknak más a dinamikája. A bántalmazó férfi sokszor a gyerekeivel zsarolja a nőt, elszigeteli a külvilágtól, és elhiteti vele, hogy nélküle mit sem ér, megfenyegeti, ha el is menekül, megtalálja. Ilyen körülmények között nehezen lép a bántalmazott fél. Figyeljünk a jelekre, és ítélkezés helyett inkább próbáljunk támogatást nyújtani!
Gereöffy Andrea, Sepsiszentgyörgy
Kollégánk, Andi (nem Abu-Dzabiból)
Székelyföldön a lényegi dolgokat mintha még mindig a férfiak döntenék el egy pohár pálinka (és néhány káromkodás) mellett. Minden más csak formaság. Egy húszas-harmincas „leánkának” adni a véleményére nonszensz, lehet akármilyen felkészült. Ha a társaságba bekerül egy nála idősebb férfi, ceteris paribus, a férfi véleménye lesz mérvadó. Erről sok nő tudna mesélni...
Kovács Eszter, Székelyudvarhely
„Hja, hát neki könnyű, van nyelvérzéke!” Vöröset látok, amikor ezt hallom.
Vidéken élő városi lány, Eszter
Nemcsak azért, mert még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy egyáltalán létezik nyelvérzék, hanem azért, mert ezzel a kurta kijelentéssel lenullázzák mindazt – a sokszor többéves – munkát, amelyet egy idegen nyelv elsajátítására kell rááldozni.
Mert „nyelvérzék” ide vagy oda, kőkemény, kitartó munka kell ahhoz, hogy megtanulj egy nyelvet, főként ha ezt felnőttként teszed!
Ménessy Kinga Kitty, Kézdivásárhely
Munkatársunk, Kitty, az Illemkalandok szerzője
Előítélettel vagyunk a homoszexuálisok és a vegánok iránt – valamiért ebbe ütközöm mostanában a legtöbbször. Egyiket sem értem. Nem vagyok egyik csoport aktivistája sem, de nem értek egyet azzal, hogy kiközösítsük a melegeket, mert saját nemükhöz vonzódnak (kvázi meg akarjuk „gyógyítani” őket). És érveket halmozunk azért, hogy megmagyarázzuk, miért fontos állati eredetű táplálékot bevinni a szervezetünkbe, aki pedig nem így gondolja, minden bizonnyal nem normális.
Az előítéletek saját rákfenéink lehetnek, amellett, hogy megbélyegzünk, megalázunk másokat, önmagunkat is mérgezzük.
Osztani ér, #minekmérgezedmagad
Benneteket milyen előítélet zavar a legjobban?
Kiemelt kép: Shutterstock
A függőségnek ezer arca van. Vannak, akik szerek rabságában élnek, és vannak, akiknek folyamatfüggőség, mint például a társfüggőség határozza meg mindennapjaikat. Nagyon gyakran a szerfüggő mellett egy társfüggő él, aki fenntartja a dependenciát.
Egyik szólásunk – miszerint az étel orvosság vagy méreg is lehet – finoman érzékelteti, hogy gyakran a táplálkozásunk kötéltánchoz hasonlítható.
A szülői lét egyik próbatétele, amikor felnőnek és elmennek a családi otthonból a gyermekek. Ott marad a pár, és esetenként kiderül, hogy az apa és anya szerepe mögött már rég elveszett valahol a férfi és a nő.
Van az az érzékelhetetlen idő, amikor megtörik a több évszázados hagyomány, és a külvilág ezt nem is észleli. Nincs piros betűvel beírva a falinaptárba, nem jelzi előre a digitális emlékeztető. Kifordul a világ a sarkából egy észre nem vett órában.
Igazi maximalista, és mindig megharcol az igazáért az aradi ultrafutó, nem másoknak akar megfelelni, csakis önmagának bizonyítani. Eva Hochbauer amikor nem fut, önkénteskedik és terepfutóversenyeket szervez, mert élteti az is, ha mások szaladnak helyette.
