Fekete Zsolt sepsiszentgyörgyi színészt, februári lapszámunk Hónap pasiját Ménessy Kinga Kitty kérdezte.
Akinek TÖBB identitása van
– Hogyan neveled a kislányodat? Mit adsz át neki a cigány kultúrából?
– Nála már egy csomó minden nem merül fel, amit én cigányként megéltem. Hébe-hóba viszem Őrkőre, ott van egy Emőke nevű barátnője, szereti őt, de nem érti a világát. Hédi más rétegben nevelkedett, Kézdivásárhelyen a színházi életbe született bele, az édesanyja kézműves, így a kultúra más rétegében nevelkedik. Ő nem a cigány megpróbáltatásokban nőtt fel, mint Emőke. Cigány gyökereim vannak, ezt vállalom, de azt nem jelenthetem ki, hogy cigány vagyok: magyar vagyok, székely vagyok, román vagyok és igen, cigány is vagyok. Ezt a Perkucigóban is elmondom. Nekem több identitásom van. Az identitást pedig belénk nevelik. Hédi az első hét évben meg fog tapasztalni és meg fog élni bizonyos dolgokat, és aszerint alakítja majd identitását. Ahogyan tettem én is. De én Hédinek nem tudom azt mondani, hogy te cigány vagy. Ellenben azt sem, hogy nem vagy az.
Fekete Zsolt Sepsiszentgyörgyön született 1983-ban, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakán végzett, jelenleg a Tamási Áron Színház tagja. Színházi szerepei mellett belekóstolt a nagyjátékfilmekbe is, legutóbb a Valan című filmben láthattuk, előtte a nagy sikerű Aranyélet című sorozatban alakította a rosszfiút. Anyai ágról cigány gyökerekkel rendelkezik, így erről – és még sok más dologról – is mesél Székely Csaba darabjában, a Perkucigóban.
Részlet februári magazinunk Kávézó-rovatából, amelyből Kápolnási Zsoltot ismerhetik meg az olvasók. Jakab Árpád beszélgetett vele.
Mérnöknek készült. Kápi lett
Két éjjel is ránk zárták a kocsmát, így legalább hat Nőilegre való információ gyűlt össze a Kápi becenévre hallgató, ötvenéves Kápolnási Zsolt székelyudvarhelyi történelemtanárral folytatott beszélgetésünk során. Kiderült, miért tanítja „speciális munkaterv” alapján a történelmet, miért szervez, tervez megállás nélkül, miért van öt gyermeke, s miért szurkol – a magyarok mellett – a skótoknak is.
„Kérdezz valamit a családról is, a női magazinok olvasói szeretik az ilyesmit” – irányítja át a beszélgetést, miközben egy újabb kör sört rendel. Férfiasan bevallja: felesége és a szomszédban lakó anyósa nélkül nehezen boldogulna az öt gyerkőccel.
„Egyszerűen fantasztikus, amit Ági, a feleségem csinál. Nála nincs olyan, mint nálam, hogy délutánonként lepihen egy órácskára, netán tévét néz. Ő mindig, minden pillanatban helytáll. Igyekszem én is jelen lenni a család életében, élvezem az apaság minden pillanatát, de hangsúlyozom: a feleségem és az anyósom végzik a munka oroszlánrészét” – hangzik az asszonyok dicsérete. Viccelődve teszi hozzá: kissé bosszantotta, amikor arról értesült, hogy a marosvásárhelyi múzeumigazgató „lekörözte”, s immár hat gyermeke van. „Egyke voltam, unatkoztam eleget, mindig az volt a vágyam, hogy játszás közben tudjak valakihez szólni. Fantasztikus látni, ahogy gyermekeim nemcsak testvérek, hanem barátok is, egymást segítve nőnek fel” – térünk egy pillanatra vissza a családhoz.
Olvasd el a teljes interjúkat a Nőileg magazin 2020. februári lapszámában.
