Nem tagadom, hogy néha akár polgárpukkasztónak is tűnhet a szókimondó meztelenségem, de ez tulajdonképp a legtöbbször lázadás a ki nem mondott, titokban nevesített és sokszor halk beszédtémaként göngyölített tabuk ellen. Mert ahol homályban tapogatózom, ködszurkálóként veszek el a gomolygásban. Megfoghatatlanná válok.
Szóval a Tinder. Megígértem, hogy írok majd a tapasztalataimról, azért is, mert bennem is sok fenntartás és előítélet létezett a virtuális ismerkedés kapcsán, főleg a korhatárkarikák miatt. Merthogy ez a like és dislike olyan Z generációs történet, és magam sem tudtam elképzelni, hogy jobbra-balra fogom-e húzogatni a fényképeket.
Tisztázzuk egy kicsit. A Tinder egy telefonos alkalmazás, amelyben az app telepítése után létrehozva a profilodat, máris benne vagy a sűrűjében.
Bármit állíthatsz magadról. Hogy nem annyi éves vagy, amennyi, hogy fiatalabb képeket feltéve előnyösebb oldaladat tálalod, hogy egyedülálló vagy, hogy a szakmádban szabadúszó vagy,
mikor tulajdonképpen a munkanélküliség kenyerét keresed. Tehát bármit.
És ahogy kész vagy a profiloddal, máris lapozhatsz a katalógusban. Mint ahogy megnézed a hipermarketek fényképes árukínálatát, amelyet a postaládádba tesznek. Igen, fogyasztói társadalomban élünk és ez a felület teljesen összecseng ezzel.
Nézegeted a képeket vadidegen férfiakról, akikről így első látásra eldöntheted, hogy tetszik, és akkor jobbra húzod a fényképét vagy nem tetszik, és akkor balra simítasz.
Persze már ez is egy lélektani tapasztalat, hogy ki milyen fényképet tesz fel magáról, ha egyáltalán tesz, mert sokszor
előfordul az is, hogy egy tájkép jelenti az identitást, vagy olyan csajozós duma, amiről azt hiszik, hogy alkalmas horognak. Többször jött szembe velem az is, hogy házas vagyok, és csak egy aprócska titkos légyottra vágyom,
de ez a megnyilvánulás még mindig elfogadhatóbbnak tűnt, mint amikor olyan nős ismerősöm fényképe keveredett elém, akinek kedvelem a családját. És ezen az álneves profilon szó sem esett arról, hogy két kicsi gyereke van a felesége mellett. Be kell vallanom, nagyon megviselt.
Az egyet jobbra-egyet balra ritmusa után a világháló labirintusában egyszer csak feldereng a fény, ha te is, ő is „likeoltátok” egymást, akkor megjelenik szemed előtt az „It`s match” – csillagokkal és konfettivel jelezve, hogy neki is bejössz, párban vagytok. Ekkor mindenki megnyugodhat, hogy a szokásos lesem a szeme hunyorgását helyett, itt bizonyosság van, tetszünk egymásnak. Mármint két virtuális alteregó klikkelt pozitívan egymásra.
Ekkor érkezünk el a tulajdonképpeni ismerkedés fázisába. Be kell vallanom, hogy hiába vagyunk párban, én megmaradok a konvencionális közeledési formáknál. Vagyis megvárom, hogy a férfi kezdeményezzen, mármint ebben az esetben, hogy rám írjon. Volt, aki a szokásos jó napot-nál maradt, volt aki jópofizott, volt, aki talán a rohamosztagnál szolgált, és volt, aki teljesen egyedi módon próbálkozott.
A többi már magánügy, de
annyi biztos, ha illúziók nélkül lépsz fel erre a felületre, akkor nem ér csalódás.
Itt is bizonyosság, hogy sokan sokfélék vagyunk. Türelem, kíváncsiság, játék és elvárások nélküli ismerkedés színtere ez. És elárulhatom, hogy bár párra valószínűleg nem itt találok majd, lett egy-két igazán kedves férfi ismerősöm, akivel kiadósakat beszélgetünk.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
