Már messziről észreveszem őket. A túloldalon állnak pár méterre a piros-fehérre festett átkelőtől. Apa és lánya. A lány, mint egy eleven kiscsikó, körbeugrálja egyszerűségében tébláboló édesapját. Pedig nem kicsike, olyan tizennyolc-tizenkilenc éves forma, kacag és hirtelen meglódul. Át a tiloson, nevetve szalad, s apja, mit tehetne mást, szégyenlősen, sietős léptekkel követi. Amint szerencsésen átérnek, a lányból gurgulázó hullámok között kiszakad ez a mondat: „Jaj, Istenem, Te!” – és a jókedv ragadós. Az apa, olyan reszketeg kézzel, sután megsimogatja a fejét és elmosolyodik. Hiszen sikerült. Örömfelhőn kucorodva, a föld felett lebegve eltűnnek a szemem elől.
Mégis velem maradnak egész délelőtt, egész nap. És derűs leszek, ha rájuk gondolok. A szabadság, amit az igazi egymásra találás pillanatában látsz, és talán ez most igazi útravaló.
Az öröm lehetősége akkor, amikor minden és mindenki zsalugátereit összecsukva szorong a bizonytalanságban.
Az önfeledt játék magával ragadó felszabadító ereje. A Jaj, Istenem, Te. Amikor nyári zivatar idején szarkalábakkal az arcodon elindulsz a szakadó esőben, az utcakövek között zúduló vízben áztatva a lábad. És büszke vagy, hogy újra gyerek lehetsz. És igen, hadd lássák, hátha a jókedv ragadós.
Amikor az otthonodtól nem messze lévő csillagvizsgáló előtti földút porába ugróiskolát rajzolsz, hogy késő délutánonként legyen, hol szökdécselj. És igen, ott hagyod még a kavicsaidat is, hátha valakinek kedve támad hozzá.
Amikor a barátaidban fedezed fel a JajIstenemTe nevetést, és már könnyek között visítva hiszed, hogy nem bírod tovább, ki kell menned a wc-re. És elégedetten sétálsz hazafelé, mert végtelen az éjszaka, amikor tücskök ciripelnek ott, ahol elhaladsz.
Mert bármi van, volt és lesz, mégiscsak ezért az öröm szabadságában kimondott pár szóért érdemes.
Amikor nem számít, hogy ki mit gondol, mit mond és merre tart, megállsz egy pillanatra, és megengeded magadnak az örömöt.
Hagyod, hogy téged is megtaláljon, benned is éljen a derűs JajIstenemTe életigenlő állapota. És a benned élő gyermek, lábát lóbálva a szíved pitvarjába költözik.
Kiemelt kép. Shutterstock
