Pedig nem volt könnyű senkinek, épp mikor már berobbant a tavasz és testünk-lelkünk zöldre vágyott, kaptuk a parancsot: Maradj otthon! Még a legelején mondtam: minden rendben lesz, de tudtam azt is, csak akkor, ha teszünk érte. És akkor sem lesz könnyű!
A sikerhez sokan kellettünk és szerencsére sokan is voltunk! Ideje van a köszönetnek és a hálának!
Köszönjük nektek,
- drága gyermekek, hogy hatalmas mozgásigényetekkel kibírtátok néhány négyzetméteren. Pajtások, játszóterek, nagyszülők, óvónénik, keresztszülők nélkül csak rajzoltatok vagy legóztatok és sokszor felderülő mosolyotokkal erőt adtatok.
- diákok, hogy kitartottatok! Pedig tavaszi osztálykirándulások, diáknapok, osztály-pizzázás, fagyizás helyett egymással csak Zoom-on, virtuális osztálytermekben találkozhattatok.
- kedves végzősök, akik ballagás helyett egy laptop képernyőjét nézitek s az érettségi vagy a nyolcadikos vizsgák előtti egymásba kapaszkodást csak virtuálisan élhetitek meg. Ti már jól vizsgáztatok!
- ifjak, kamaszok, akik szerelmes ölelések, baráti kézfogások, edzések, színjátszókörök, kóruspróbák nélkül kibírtátok otthon! Tanultatok, levittétek a szemetet, filmet néztetek és zokszó nélkül társasoztatok.
- családanyák és családapák, akik továbbra is végeztétek a munkátokat, utasításokat adtatok és hajtottatok végre. Közben pelenkát cseréltetek, szivárványt és szíveket festettetek az ablakba, pokrócból bunkert építettetek, maradékos osztást tanítottak, vásároltatok idős szüleiteknek és szomszédaitoknak, kenyeret és pitét sütöttetek, és ha összejött, késő este borral koccintottak.
- egyedülálló anyák és apák, akik társ nélkül, nehéz szívvel tettétek a dolgotok.
- nagyszülők, akik csak a monitorokon néztétek unokáitokat, gyermekeiteket, remegő szívvel és kézzel vettétek át a küszöbre letett csomagot.
- egyedülállók, akik nem ölelhettetek senkit, nem borulhattatok senki vállára és ti sem nyújthattátok a kezeteket, ha valakinek elkélt volna egy kézszorítás.
- orvosok, egészségügyben dolgozók, akik a naponta változó szabályok közt, védőfelszerelésben dolgoztok.
- tanárok, pedagógusok, akik legalább fél évig diákjaitok jelenléte nélkül tanítotok és minden trükköt kipróbáltok, hogy figyelmüket felkeltsétek, távolról is fenntartsátok.
- papok, lelkészek, lelkipásztorok a reményt adó szavakat! Csak ti tudjátok, milyen szívszorító lehet üresen visszhangzó templomokban prédikálni.
- segítő szakemberek, pszichológusok, akik képernyők, telefonok közvetítésével próbáltok érezni, érteni, szorongást oldani, lelki sebet gyógyítani.
- boltosok, akik a veszély közepette is kénytelenek vagytok nap mint nap kiszolgálni bennünket.
- vállalkozók, akik még nem is tudjátok, mennyit veszítettetek.
- fodrászok, műkörmösök, kozmetikusok, masszőrök, akik aggódtok, hogy az újra kinyíló szalonokba hány vendégetek tud rendszeresen visszatérni.
- zenészek, színészek, művészek. Ti hónapokig befogadó közönség nélkül léteztetek és mégis sokan verset, mesét mondtatok, daloltatok. Megmutattátok előadásaikat, amelyekre másképp soha nem jutottunk volna el.
- edzők, gyógytornászok, akik lakásaitokból és lakásainkból tornatermet csináltatok, egészségünkre így vigyáztatok!
- szakácsok, pékek, cukrászok! Ti virtuálisan tanítottatok, de igazi ételt főztetek és szállítottatok.
- akik zöldhagymát, retket, házi sajtot, könyvet, bármit házhoz szállítottatok!
- fuvarozók, láthatatlan munkások! Nektek köszönhetően nem szenvedtünk hiányt élelemben, volt vizünk, fényünk, melegünk.
- rendőrök, akik a szabályok betartását felügyeltétek és elviseltétek a rátok irányuló haragot.
- akik elveszítettétek a munkahelyeteket, akiknek megélhetése külföldi munkától függ, mégis kitartottatok!
- akik egy rossz házasságban, mérgező családi légkörben is otthon maradtatok. Nektek különösen nehéz lehetett. Van segítség, ugye tudjátok?
- kismamák, akik párotok nélkül szültetek, apák, akik nem lehettetek jelen gyermekeitek születésénél, kisbabák, akiket elválasztottak szüleitektől. Öleljétek egymást végeérhetetlenül!
- akik megpihentetek, nektek, akik alig bírtátok ki és nektek is, akik hajnalig tartottátok a telefont és a lelket valakiben, hogy ő kibírja.
- akik betartottátok a szabályokat és nem kerestétek a kiskapukat! Rajtatok nagyon sok múlott. Minden!
Fontos leckét tanultunk mindannyian: ha együttműködünk, ha saját, önös érdekeinket háttérbe tudjuk szorítani, ha kevesebbel is beérjük, talán jobb világot hagyunk magunk mögött. Akkor nem a vírus, az EMBER győz!
Kiemelt kép: Shutterstock
