Az emberek már szürkületben elhagyták az utcákat. A Nemere komiszul hideg szelével szemlélődve végigsuhant a kertek alatt, a sikátorokon, ezért mindenki melegségre vágyódva visszahúzódott otthonaiba. A házak falai jégvirágokat neveltek csatornáikra és néhány ablakszemre, amit nem fűtött belülről az otthon melege.
A hóemberek dacolva vigyázták a februári éjszakát. Az előrejelzések több hetes hideget ίgértek nekik. A városok és falvak hideg hóemberek uralta világgá változtak.
Az emberek kérdéseikkel, félelmeikkel, tehetetlenségeikkel csendben húzódtak meg otthonaikban, s nem értették, miért birtokolja világukat egy olvadásra ίtélt nemzedék.
De a fehér óriások nem törődtek ezzel. Boldog büszkeséggel viselték a repedt-zománcos fazékkalapokat, fagyos répa-orrokat, szeretettel kötött gyereksálakat. S mikor a szél átviharzott a játszótereken, udvarokon, ág vagy seprű kezeikkel oda-odaintettek az éjszakának, hogy készen állnak egy új nap reményteljes közeledtére.
Az elcsendesült reggel belopódzik az ablakon, és kicsalogatja az álmos iskolatáskákat. A járdák tükörcsúszdáin végigsikló gyerekektől töltekezik aznapra. Délután, ha előkerül a korcsolya vagy szánkó, a felnőttek is hócsatározással visszacsatangolnak a gyerekkorukba, Február-nagyapó pedig szelίden leküld néhány kövér hópihét, hogy felfrissίtse a játékkedvet, és mosolyt csaljon a begubózott hangulatú emberek arcára, a befagyott lelkekbe.
A Február bizakodó öregapó. Hiszi, reménykeltő sugarakkal hozza már valahonnan a távolból a jó Tavasz szebb napok és jó emberek ίgéreteit.
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg.
Illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Jégbontás: fagyos szokásokból minőségibb élet
Többnyire szokásainkba befagyva éljük mindennapjainkat, ami persze védelmet nyújt, de akadálya is lehet annak, hogy lépéseket tegyünk valami új, más, vagy minden értelemben egészségesebb, minőségibb élet felé.
