Mondogatja ezt ma már mindenki, de főként a reklámok, a háttérben egy-egy jól kidolgozott céllal, hogy most vedd meg, azonnal, ma fogyaszd el, ma tedd meg, mert soha nem lesz többé rá alkalom, rövid az élet, ki tudja holnap mi lesz? Tanítani lehetne, hogyan vert és ver át sokszor a reklám és a média. Azt szeretnék elérni, hogy fogyassz, hogy csukott szemű fogyasztó legyél.
Horatius életszemléletét ma sokszor rásütik a gondtalanul és felhőtlenül szórakozó, táncoló fiatalokra, s szerintem helytelenül.
A Carpe Diem-et kifordították, Horatius bácsi nem azt akarta mondani, hogy nincs holnap, hogy holnap nem lesz világ, rend és fegyelem, ezért ma tombold ki magad, ma költs el mindent, amid van.
Meglátásom szerint arra hív, hogy ma ültess egy fát, mert holnap, holnapután valaki az árnyéka alatt fog megpihenni, enni róla. Ragadd meg a pillanatot, ma tegyél csodát, ma legyen az a nap, amikor a terveket véghez akarod vinni, ma legyen az a nap, amikor végre beszélgetsz a barátaiddal, ma legyen az a nap, amikor végre leteszed a telefont és a szemembe nézel, ma legyen az a nap, amikor sírsz minden miatt, ami fáj. Ma legyen az a perc, amikor végre értékeled azt, amid van, azt, hogy „látsz, szagolsz, érzel”. Ma és most van ideje annak, hogy igazán élj – s ez nekem azt jelenti, hogy most kell bocsánatot kérni attól, akit megbántottunk. Most kell meggyászolni azokat, akik elmentek. Most – és nem holnap.
Nem holnap kell rendbehozni a párkapcsolatot, nem holnap kell kibékülni, nem holnap kell a gyerekkel leülni kirakózni, nem később kellene mesét olvasni, amikor már húszéves.
Kevesebben élnek így, a mának ezen az oldalán, mert ma ez nem divat. A szabadság illúziójával verték át az embert, hogy dolgozzon egész életén keresztül a nagy házért és az autóért, hitelt vegyen fel, mert ez a vissza nem térő alkalom. Nézze csak meg a másik embert, ő is így csinálja.
Nekem se sikerül mindig megfogni és megélni a pillanatot. De amikor igen, akkor a könnycsepp, ami kicsordul, az igazi. Amikor igen, akkor szorítok a kézfogásommal és ölelésemmel, akkor előveszem a mosolyomat és a fogtömésemet nem szégyellve mosolygok rád. Amikor sikerül megragadjam a pillanatot, akkor tényleg van időm a napfelkeltére, a hosszú kávéra, az ízére és erre a világra. Akkor tényleg van időm szeretni ezt a világot.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.
Kiemelt képünkön Szilágyi Szilamér unitárius lelkész / Fotó: Rab Zoltán
