Tíz éve, amikor az első, önálló kötetemen dolgoztam, rengetegszer emlegettem: abból fogom tudni, hogy jól csinálom azt, amit, ha tőlem fognak idézgetni az interneten. Ha elérem, hogy a szövegből sorokat emeljenek ki az emberek, és magukra akarják tetováltatni, de legalább egy graffiti szülessen belőlük. Jókat derültünk ezen, de egy évtized alatt a citatum.hu és hasonszőrű társainak térnyerése után, még a „virális” idézetek trendje is gyökeresen megváltozott. A görgető, információ áradatban fuldokló, de egyre több impulzust és visszajelzést igénylő közönség figyelmét akarja mindenki megragadni, és mivel a másodperces olvasók számára a körítés nem fontos, gombaként terjedtek az egymondatos guruk, az egót pumpáló üzeneteket szóró life coachok, és a sorok mögött tartalmat nem rejtő, önmagában sorokat sem tartalmazó bölcsességek. Amit jószerivel loptak, vagy hallva valahol, emlékezetből újra legépeltek.
Ezeket mindenki úgy osztja, mint Chuck Norris a pofonokat,
és hiába tudjuk, hogy jórészt a könnyezve egyetértők életében is nyomokban felfedezhető mindaz a mélység, vagy épp magaslat, amivel jellemezgetik önmagukat, de kaptak úgy kábé kettő percet, amikor átjárta őket egy giccses idézet ősi bölcsessége. Intellektusuk jóllakott, annyira, amennyire azt igényelték. Az odaböffenésből tudjuk, hogy mennyire jól is esett.
A szemöldökráncoló oldala az, hogy mindezt az éhséget valakik nagy erőkkel táplálják, és teszik ezt csupán felszínes szemfényvesztéssel, kihasználva tömegeket és elhitetve velük valamit, magukkal még annál is többet.
Mert ugye, ma a kattintásforgalom hatalom, az életbölcsességeknek is van piaca, és egész jó kis megélhetést nyújthat a dílernek. Puzsér Róbert, a híres- hírhedt magyarországi kritikus nemrégiben azt mondta, hogy ezek a trénerek a pszichológusok, a lelkivezetők, a papok, a filozófusok, az írók és költők helyére akarnak lépni. Arra tartanak igényt, hogy ők fejtsék meg a világot. „Elveszik a lelked egy darabját, és elárasztják az egóddal” – csodálatos megfogalmazás, hogy én is idézzek egy tömöret.
Hisz a kontextus nélküli, sms-szövegnek is tömör, de legalább kiabáló sorok hálójában mindenki tudja, hogy sikerre született, ő bármire képes, képes is volt, a siker az motiváló, a sikert be kell vonzani, ha meg valami nem sikerülne, akkor keresni kell a környezetében a hibást, hisz minden és mindenki toxikus, míg az ÉN, az mindig tökéletes, maximum csiszolatlan gyémántként tündököl egyelőre. Persze, vagyunk egy páran, akik azért kimondjuk, hogy gyakran a szén a nagy nyomás hatására inkább elporlott fekete folttá lesz, mintsem drágakővé... De ne legyünk negatívak, az buktat meg, egyébként is a csillagokra felnézve az éneklő angyalok a lelkekben mindig a sikerre vezetnek…
Lényeg az, hogy minden az ÉN körül forogjon és mindig hitesse el, hogy az az ÉN makulátlan és tökéletes, és a siker a kulcsszó. Meg az alany és az állítmány is egyben.
És mint a felvezetőben ígértem, egy egész oldalnyi halandzsa után, rátérhetünk a lényegre. Nem fogok mély elemzésekbe belemenni, mert még azért sem, van, ami magáért beszél. Nem vagyok hajlandó kioktató idézetekre kioktatósat játszani.
Mert egy életem van, az élet rövid, úgy élek, ahogy nekem jó, és a siker érdekében másban keresem a hibáimat. De nem ez a téma, na, kalandozok el, és még felkiáltójelekből sem hoztam a kvótát. Csupán azzal akartam dicsekedni, hogy csokorba gyűjtöttem egy adag ilyen mondatot, amit az elmúlt héten találtam (értsd: toltak tömegesen a képembe), és nem akartam csak úgy „egyet” megosztani. Szóval az eddig kitartók számára hozom a jutalmat, egy egész havi adagot, minden problémára megoldást, tanácsot.
„Mondd ki hangosan: Szeretem az embert, aki vagyok!”
„A pokol országútja is jószándékkal van kikövezve.”
„Mi a túlsúly? Zsír. Mitől fogy el a zsír? Ha az izmok elégetik. Tehát: mozdulj meg!”
„Minden reggel jelentsd ki: Szép vagyok!”
„Éld azt az életet, amit szeretnél!”
„Mindenki jó valamiben. Keresd meg, miben vagy jó, és igazán jó leszel benne!”
„Küzdj mindig, tűzzel-vassal, szívvel-lélekkel, de tűzzel-vassal!”
„Aki meg akarja változtatni a világot, annak magán kell kezdeni a változtatást.”
Hogy miért nem írom melléjük a Facebookon szerzőként szereplők nevét, tiporva a szerzői jogaikat? Költői kérdés. Tán bízom benne, hogy aki idáig eljutott az olvasásban, azért látja, hogy nincs új a nap alatt, és a tegnap szerzőinek szavait ma nem csak lopják, eltulajdonítják, de még meg is erőszakolják. Szegény Kányádi vagy épp Ghandi... Na, ismét kezdem. Kötekedek. Így reggelre sem leszek túl sikeres. Megtanulhatnám, nem kell törődni a színekkel, a legfontosabb, hogy ha belefulladunk is, a víz nedves.
Kiemelt kép: Shutterstock
