Lábamnál, a nappali szőnyegén a nagy gyermekeim apukájukkal a világtérképet puzzle-ezik. Csacsognak, kérdezősködnek, zabolázhatatlan tudásvággyal szívják magukba édesapjuk válaszait, mint a pici az anyatejet. Ez az immár igazán kerek mi kis világunk.
Egy bizonytalan léptekkel lépkedő, céltalanul bolyongó fiatal felnőtt. Egy kalandornő, aki kincset keres. Csak épp rosszul voltak behatárolva térképemen a kincslelő helyek. Egy mindig szorongó és bizonyítani vágyó diáklány. Egy, bár álmodni képes, de megtépázott gyermek. Egy szeretetért ökölbe szorított kézzel harcoló csecsemő.
Ő értem jött és felhúzott magához, és most itt vagyok, itt, ahol lennem kell, ahol feladatom van, s már nem vagyok céltalan. Az élet viszontagságai között egy bástya, aki tanul szeretni, adni és fogadni képes, akihez hazamenni, hozzábújni jó, aki bátorít és felemel. Aki felelősséggel tartozik apró, törékeny életekért. És itt vannak ők.
Egyenként és egyénenként bimbózó virág, fénnyel és szeretettel gondozandó, ki-ki a maga igénye szerint. S létezhet-e becsesebb kincs, mint figyelemmel követni virágba borulásukat?
Itt pihegsz a mellkasomon. Általad, általatok, a babaillatú és gyermek kacajtól vagy olykor éppen sírástól hangos életünkben egyszerre úgy hat, mintha mégis lenne valamiféle jól megtervezett igazságosság ezen a bohó világon. Mintha minden gyermek születésével helyére kerülne egy darabka puzzle, megjavulna valami, ami csorba.
Egy, „a jó elnyeri végső jutalmát”-féle kiegyenlítődés. Minden, a bölcsőmtől a felnőtté válásomig elszenvedett bántásért, igazságtalanságért kárpótolva. S a rossz? A rossz megrovása nem az én kenyerem. Újra itt vagyok velük, itt, a korántsem tökéletes, de jóra törekvő és testreszabott jelenünkben. A hála könnye csordul végig arcomon. Ez most nem a hormonok játéka és nem fáradtság űzte könnycsepp, hanem a meghatódottságé, hogy létezik ekkora kegyelem.
Egy nehéz, ugyanakkor gyönyörű utazás ez. Maga az élet. Az életünk, ahol immár kötelességünk óvni a ránk bízottakat, az otthonunkat és annak melegét, gondozni növényeinket, a teremtett világunkat. És nem feledni el egy pillanatra sem, hogy nem természetes mindez, hanem az Ő kegyelméből való.
korábban írtuk
Iskolai bullying – ilyen helyzetben nincs vesztegetni való idő
Szülői kötelességünk, hogy tudjuk, milyen jogok illetnek meg akkor, ha iskolai bullying áldozata a gyermekünk, és azt is, hogyan szerezhetünk érvényt ezeknek. Ebben a hónapban erről beszélgettünk Lukácsi Katalin ügyvéddel.
