5 előítélet, amit mi tartunk életben

Általánosítások sora szövi át mindennapjainkat, megbélyegzünk másokat, cselekszünk előfeltételek szerint, egy egész generációt beskatulyázunk, ha nem az elvárásaink szerint működik. Napjaink legerősebb előítéleteinek összegzésére tettünk kísérletet.

Öt jelenség, kijelentés, amellyel a Romániában élő felnőttek zöme minden bizonnyal gyakran találkozik. Öt olyan sztereotípia és előítéletesség kerül terítékre, amely kortól, lakhelytől, iskolai végzettségtől, társadalmi státustól függetlenül mindenkit érint. Nem rangsor, szembenézés.

A nőnek a fakanál mellett van a helye

Ezt természetesen ma már senki nem érti szó szerint (reméljük!). Viszont ez az előítéletesség rámutat arra, hogy a romániai társadalomban még mindig nagyon éles határvonal húzódik a férfiak és a nők által elvárt és javasolt (!) társadalmi szerepek között. Hány nőt látunk a parlamentben, megyei tanácsokban, jelentős állami adminisztrációs, oktatási vagy egészségügyi intézmény élén? Hány nagy cég igazgatója nő? Hány nagyvállalkozó nő? Hány női polgármestert tudunk felsorolni?

Sokkal több lány szerez felsőfokú diplomát, mint fiú, mégis a fiúk sokkal nagyobb arányban töltenek majd be vezető beosztást. Gyakran az a válasz – nők részéről is –, hogy igazából ezek nem nőknek való feladatok.

Száz évvel ezelőtt úgy hitték, hogy nem nőnek való az orvosi hivatás. Nyolcvan évvel ezelőtt még azt, hogy nem nőnek való a nadrág. Hatvan évvel ezelőtt azt, hogy nem nőnek való a katonaság. (Csak bátran, hölgyeim!)

Sztereotípia: torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív elképzelések összessége valamely csoporttal (személlyel) szemben. Akkor fordul elő, ha bizonyos jellemzőket társítunk egy csoporthoz, amit magától értetődőnek is gondolunk anélkül, hogy a csoport minden egyes tagját ismernénk. Például sztereotipikus gondolkodásra vall, ha az északi népeket szőkéknek, az olaszokat mind hangosaknak gondoljuk, a tűzoltókat, katonákat bátraknak tartjuk, a szőke nőket  butáknak, az oroszokról meg az első, ami eszünkbe jut, hogy vodkát vedelnek. Anélkül formálunk véleményt egy személyről, hogy megismernénk, és minden, amit róla gondolunk, csupán egyfajta előítélet. Társadalomkutatók szerint az előítélet társadalmilag, kulturálisan meghatározott, mértéke az iskolai végzettséggel fordítottan arányosan, az életéveink számával pedig szintén nő(het). Ha a gyerekek előítéletes közegben nevelkednek, ahol sokféle előítélettel találkoznak, rájuk is ez lesz jellemző.

Hálapénz nélkül nincs gyógyulás

Romániában nehezen találni olyan felnőttet, aki legalább egyszer élete során ne próbált volna egy tábla csokival bejutni látogatási időn kívül egy kórházba, ne dugott volna borítékot egy orvos zsebébe stb. Mindez azért történik, mert az emberek többsége úgy ítéli meg az egészségügyben dolgozókat, hogy rendes munkát csak ajándék, figyelmesség, pénz ellenében végeznek. És bár a törvény évek óta tiltja ezt – nem egy orvosnak volt már büntetőpere hálapénz elfogadása miatt –, az emberek mégis ezzel a meggyőződéssel mennek be egy állami egészségügyi intézménybe, és háromból két romániai lakos nagy valószínűséggel ekképp is fog eljárni.

A politikusok mind korruptak

Romániában, ha valaki polgármester szeretne lenni, vagy épp parlamenti képviselő, rögtön az első dolog, ami felmerül az emberekben: na, ez is csak meg akar gazdagodni. Egy 2018-as közvélemény-kutatás eredményei arra mutattak rá, hogy Románia lakossága azt gondolja, ahhoz, hogy az országban javuljon és stabilizálódjon a helyzet, elsősorban felelős, tisztességes politikusokra lenne szükség.

Hirdetés

Tény, hogy Romániában nem sok előrelépés történt például a Transparency International jelentései alapján, amely főleg a közszférában észlelhető korrupciót vizsgálja. 2019-ben a 180 országból Romániának a 70. helyen sikerült végeznie, ami enyhe visszaesés a korábbi évek értékéhez képest. (Finnország a 3., Lengyelország a 30. helyen van.)

Ugyanakkor nem kevés politikai tisztségviselő, magas beosztású állami hivatalnok keveredett korrupciós botrányba, sőt, bár előítéletesek vagyunk az igazságszolgáltatással szemben is, nem kevés politikus került börtönbe az elmúlt egy évtized alatt hatalommal való visszaélés vagy üzérkedés miatt. Ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan politikus, aki korrekt módon végzi a munkáját, ennek az előítéletnek a lebontásához azonban még sok négy évre lesz szükség.

A fiatalokat semmi nem érdekli

Gyakran hallani pedagógusok, szülők körében, olvasni a médiában, hogy a fiatalokat semmi nem érdekli, mindenki influencer szeretne lenni, és pláne milliomos, inkább utazásra, kalandra vágynak, mint családra és felelősségre, tanulni is csak keveset, és azt is online, okostelefon nélkül pedig egy tapodtat sem tesznek. Az biztos, hogy más dolgok érdeklik őket, mint a szüleik vagy nagyszüleik generációját. Viszont székelyföldi, közel nyolcéves médiakutásaink (Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszékének oktatói és hallgatói) is azt mutatják, hogy nagyon sok minden érdekli őket: a klímaváltozás, a fenntartható vállalkozások, a közösségi média, a szociális vállalkozások és természetesen a jövő munkaerőpiaci kihívásai is.

A ROMÁK KOSZOSAK ÉS LUSTÁK 

Ha romániai előítéletességről beszélünk, a romakérdés megkerülhetetlen. Bár senki nem nyúl szívesen a témához, mégis mindenki tud róla. Sőt, a romákkal szembeni előítéletek és sztereotípiák 1989 után jelentősen nőttek. Egy két évvel korábbi etnikai barométer szerint a romániai felnőtt lakosság legkevésbé a romákkal szemben toleráns az országban élő etnikumokat tekintve.

A Bogardus-féle skála szerint Romániában a romákkal szembeni társadalmi távolság 2017-ben 4,8-as értéket mutatott (az arabokkal szemben 5), ami nagyjából azt jelenti, hogy átlagosan a legközelebbi viszony az, hogy élhet a mi országunkban és városunkban, de ne legyen szomszédunk. Országos szinten van egy nagyon negatív attitűd a roma populációval szemben. És bár mindenki ismer legalább egy olyan roma családot, akire nem igazak a sztereotípiák és előítéletek, mégis talán ma Romániában ez a legnehezebben lerombolható előítélet.

Bogardus-féle társadalmitávolság-mérő skála: ez egy 7 fokú mérőeszköz, amelynek segítségével azt próbáljuk megállapítani, hogy mekkora a különböző társadalmi csoportok közti távolság. Megkérdezik az egyént, hogy mi a legközelebbi viszony, amit elfogadna egy arab, zsidó, roma, román vagy homoszexuális stb. emberrel. A skála egyik végpontja az 1 (azaz akár házastársként is el tudná képzelni, családjába fogadná) és a 7 (azzal az etnikumú személlyel egy országban sem szeretne valaki lakni). 

Jó hír, hogy az előítéletek leépíthetők. Nem könnyen, nem azonnal és nem maguktól! A jó példák, az előbbiekben felsorolt példáknak homlokegyenest ellentmondó „sokkoló” történetek viszont közelebb visznek az előítélet-mentesebb gondolkodáshoz, vagyis ahhoz, hogy mindenkinek adjunk egy esélyt, hogy saját cselekedetei, egyéni viselkedése alapján alkossunk róla véleményt.

Kiemelt kép: Shutterstock