A mediálásról általában

Az emberek közti viták, nézeteltérések és konfliktusok megoldásának igénye egyidős magával az emberiséggel. A veszekedések kezelésére kezdetben ott volt a furkósbot mint biztos recept, aztán ahogy fejlődött a társadalom, megjelentek a kifinomultabb, kevésbé drasztikus módszerek.

Az emberek közti viták, nézeteltérések és konfliktusok megoldásának igénye egyidős magával az emberiséggel. A veszekedések kezelésére kezdetben ott volt a furkósbot mint biztos recept, aztán ahogy fejlődött a társadalom, megjelentek a kifinomultabb, kevésbé drasztikus módszerek.

Közvetítés, közbenjárás, békéltető tárgyalás, békebíráskodás, legmodernebb szóval „mediálás”, ezen különböző elnevezések jelentése: alternatív vitarendezési módszer.

{hirdetes}

Nem új keletű módszerről van szó, eredetileg a legtöbb népnél majdnem kizárólag békebíráskodásra akadunk, amelyekben a családatyák, a papok, a falvak vénei vagy általános bizalmat élvező más személyek a feleket kibékítették (esetenként kihirdették a határozatot, amelynek a felek rendszerint alávetették magukat). A lényeges különbség a hagyományos és az alternatív vitarendezés között az, hogy amíg a hagyományos bíráskodás esetében a bíró egyedül dönt, és döntése kötelező a vitázó felek számára, addig az alternatív vitarendezés során a felek együtt, közösen (a békéltető segítségével) találják meg a köztük kialakult vita konkrét megoldását. 

Romániában 2006-ban- európai uniós nyomásra- lépett hatályba a mediálásról szóló 192-es törvény. Lényegében ez a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy bizonyos polgárjogi, családjogi, fogyasztóvédelmi, munkajogi stb. konfliktusokat a vitás felek egy mediátornak nevezett szakember közvetítésével, bíróságon kívül lezárhassanak. Mediátor lehet gyakorlatilag bárki, aki felsőiskolai végzettséggel rendelkezik, legalább 3 év munkarégisége van, és elvégzi a mediátorképzési kurzust.

 A mediálás alapvetően fakultatív és sajnos nem túl nagy a presztizse, holott lenne helye a mindennapokban

A mediálási folyamat úgy kezdődik, hogy a vitás felek eldöntik, igénybe veszik egy mediátor segítségét. Ezután kiválasztanak egy mediátort, és szerződéses megbízást adnak neki – megfelelő honorárium kifizetése mellett – a mediálás lebonyolítására. Amennyiben a vitás kérdésben megállapodás születik, a mediátor elkészít egy dokumentumot, amelyet utólag vagy közjegyző előtt kell hitelesíteni, vagy pedig az illetékes bíróság előtt kell jóváhagyatni. Erre azért van szükség, mert a mediátori jegyzőkönyvet nem lehet végrehajtani, annak magánokirat jellege miatt. Fontos megjegyezni, hogy egyik vitás fél sem kényszerítheti a másikat arra, hogy megjelenjen a mediátor előtt és ott rendezzék a problémát, a mediálás ugyanis alapjában véve egy fakultatív vitarendezési módszer. 

A mediálás közel tízéves hazai pályafutása alatt kapott hideget és meleget egyaránt. A módszer támogatói a következő előnyöket szokták felsorolni: gyors ügyintézés, költséghatékonyság, rugalmasság.

Hirdetés

A mediálás kritikusai szerint lenne helye, keresnivalója, létjogosultsága és értelme egy szakmailag valóban képzett békéltetői szakembergárdának, de annak is csak akkor, ha az emberek „csakazértis” vagy „csakazértse” mentalitása jóval a jelenlegi szint alá csökkenne. Addig csak egy üres, európai szemlélő számára a kirakatban szépen mutató valami marad.

Kiemelt kép: pixabay.com

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. decemberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>