Az erdélyi sakkterápia – modellezni az élethelyzeteket

A sakk mint hobbi reneszánszát éli egy sorozatnak köszönhetően, de van még egy különleges lehetőség is ebben a játékban, az pedig egy terápiás módszer. Sógor Árpád családterapeuta, református lelkész, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkipásztora közel tíz éve fejlesztette ki saját módszerét, és nevezte el sakkterápiának.

A Vezércsel című Netflix sorozat óta hirtelen feléledt az érdeklődés a sakk iránt. Tavaly év végén több tízezren vettek sakktáblát, regisztráltak online sakk-oldalakra, kezdtek el játszani tanulni. Beth Harmon, és az őt megtestesítő Anya Taylor-Joy megmutatták, hogy a sakk érdekes, izgalmas, sőt szexi. Sógor Árpád családterapeuta, református lelkész szerint pedig a sakk nemcsak jó agytorna és szórakozás lehet, hanem terápiás célokra is használható. Hogyan is működik? – erről beszélgettünk. 

– Kezdjük ott, hogy te kifejlesztettél egy újfajta terápiát. Hogy történik az ilyesmi, hogy jött az ötlet?

– Egy családterápiás képzés alkalmával, egy írországi szupervizorral folytattunk beszélgetést többek között arról, hogy a terapeuta, hogyan tud feltöltődni a hobbija által. Ennek kapcsán mesélte el, hogy érdekes lehet, ha a terapeuta bevonja a hobbijába a klienst – az ő esetében a golfozásba. Elmesélte, hogy ez gyümölcsözőbbé teszi a terápiát. Akkor kezdtem el gondolkozni, hogy nekem mi a hobbim, és hát eszembe jutott, hogy nagyon szeretek sakkozni – bár nem vagyok jó játékos. És arra gondoltam, hogy a hozzám forduló kliensekkel sakkozhatnék a terápia elején. És akkor még frissiben leírtam, hogy miről beszélgethetnénk a játék során, a játékot követően. Persze, ezután elkezdtem olvasni a dologról. Gazdag irodalma van ennek, mások is használták, de azt merem állítani, hogy a sakkterápia nevet, és a módszert, ahogyan én használom nem használták előttem.

– És akkor miről is szól, hogyan zajlik a sakkterápia?

– A lényeg az, hogy játszunk egy partit a klienssel, annak rendje és módja szerint órával, és lejegyezzük a lépéseket. A játék végén pedig újból felállítjuk a bábukat, és elemezve a játékot, illetve a játék során felmerülő témák segítségével párbeszédet folytatunk az életről.

Eredetileg ez volt a címe ennek a projektnek, hogy Párbeszéd az életről a sakk segítségével. Sokáig gondolkoztam, hogy megfelelő lesz-e a sakkterápia elnevezés, mivel emlékeztet a sokkterápia kifejezésre, és nem akartam, hogy erre asszociáljanak. De végül is emellett döntöttem,

ugyanis a szóban van egy Krisztus-monogram is, és hát én a terápiában sem tagadom meg, hogy lelkész vagyok. A lelkész mivoltom miatt vallom azt is, hogy míg zajlik a beszélgetés a sakktábla felett horizontális síkban, addig zajlik egy vertikális, illetve transzcendens párbeszéd is. Az idők folyamán persze finomítottam a módszeren. Egy-egy játék rengeteg témát a felszínre hoz, mintákat, döntéseket, félelmeket.

– Akkor ezt úgy kell elképzeljük, hogy miután vége a játszmának megbeszélitek a klienssel, hogy milyen következtetéseket lehet levonni abból, hogy mennyit gondolkodott egy-egy lépésen, taktikázott-e, milyen stratégiát használt, és ezeket hogyan lehet párhuzamba állítani az életével?

– Alapvetően megadom a szabadságot, hogy ő mesélje el, hogy lát-e valami kapcsolatot. Ha igen, akkor jó, és beindul a beszélgetés, ha azt mondja, hogy nem, akkor én segítek további kérdésekkel. Kezdetben a diákjaimmal próbálgattam a módszert, és ott volt olyan eset, hogy valaki azt mondta a játék után, hogy nincs semmi kapcsolat, majd egy év után visszajött és azt mondta, hogy igen, mégis, most már érti, és köszöni a beszélgetést.

A sakkterápiát egy eszköznek tartom a terápiában, szerintem elősegíti a beszélgetést.

– A sakkterápia során sok jó tapasztalatom volt, például, hogy a játék közben rákérdeztem, hogy hogyan áll egy bizonyos dologgal, és a kliens teljesen meglepődött, hogy honnan tudom. Mondtam, hogy nem tudom, csak a játék során merült fel a kérdés.

Hirdetés

Gadamer német filozófus mondta, hogy játék közben, amikor önfeledten játszunk, levetjük a gátlásainkat. Kaszparov (szovjet sakkmester, korábbi sakkvilágbajnok) is hasonlót állít. Bobby-Fisher (amerikai sakknagymester, sakkvilágbajnok) pedig azt mondta, hogy a sakk maga az élet.

– Gondolom a sakkterápia egyik alapfeltétele, hogy az ember tudjon sakkozni. Én is tudok, de körülbelül húsz éve sakkoztam utoljára. Tapasztaltad azt, hogy az emberek zavarban vannak, esetleg frusztráltak, mert sakkozni „kell”?

– Ha valaki ismeri a lépéseket, akkor már élvezhető ez a módszer, a beszélgetés. Ha valaki egyáltalán nem tud sakkozni, akkor nem erőltetem ezt, és akkor átugorjuk a terápiás beszélgetésnek ezt a részét. Akkor onnan kezdjük, amikor

a sakktábla és a sakkfigurák segítségével lemodelezi azt az élethelyzetet, amiben éppen van, a számára fontos témákat jeleníti meg egy-egy figura segítségével. Már ez is nagy segítség, mivel gyakran először lát rá kívülről egy rendszerre, egy helyzetre,

amiben benne van. Volt már olyan, hogy a tábla láttán a kliens felugrott, hogy ez hihetetlen, ezt le kell fényképeznie. Felszabadító, amikor azt látom, hogy a kliens megfogja a figurát, és arrébb teszi, és ebből erőt merít, hogy az életében is tegyen valamit a dolog kapcsán. Az ilyet mindig csodaként élem meg.

– Csak egyéni terápiában használható a módszer?

– Nem, szoktam párterápiában is használni. Egymásnak hátat fordítva rakják fel a pár tagjai a problémát a táblára, és amikor ránéznek arra, amit a másik felrakott, gyakran kiderül, hogy nem ugyanazt tekintik problémának vagy, hogy másként látják a problémát. Már ennek a felismerése is nagy segítség a problémamegoldás felé vezető úton.

forrás: csillagpont.reformatus.hu

A mindennapi életben, a családban, a párkapcsolatban emberi játszmákat folytatunk le, és egy sakkjátszmában ezek a dolgok felszínre jöhetnek, például, hogy ki mire fókuszál,

van, aki nem látja át az egészet, van, aki agresszív, van, aki védekezőbb. A sakkban a játékosok mindig igyekeznek megismerni az ellenfelet, és szerintem az életben is fontos, hogy a társunkat megismerjük.

Hiszem, hogy a játék, a sakk segíthet ebben.

– Említetted, hogy a diákjaiddal próbálgattad a módszert. Szeretnek sakkozni a mai fiatalok?

– Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy a mai fiatalok nem ismerik, nem szeretik annyira a sakkot, amennyire kellene. Más országokban felismerték a sakkban rejlő nagy lehetőségeket, és bevezették az iskolai oktatásba, hiszen a sakk sokat segít a tanulásban, a felnőtté válásban, akár abban, hogy az ember megtanuljon felelősséget vállalni egy-egy döntése miatt. Elméletileg az Európai Unió is megszavazta, hogy a gyerekek tanuljanak sakkot az iskolában, de amennyire tudom, nálunk ez kevés helyen valósul meg. Ugyan nálunk is elindult valami, de ez egy nagyon lassú folyamat, nálunk nincs úgynevezett sakk-kultúra. És nem a versenysportra gondolok, hanem a hobbira. Ahogy focizni is jó a gyerekeknek, sakkozni is jó lenne, jó lenne, ha megismernék a sakkjátékban rejlő lehetőségeket, szépséget.

Friss lapszámunkat alább kérheted: