Franciaországba való beleszerelmesedésem talán gyerekkoromban kezdődött, mivel kedvenc tanárnőm és osztályfőnököm francia szakos volt. Az életem úgy alakult, hogy erdélyi színészként a budapesti Krétakör Színház tagja lehettem 2002 és 2008 között, ez pedig azért fontos, mert a jelzett időszakban sok kisebb francia városban felléptünk, és így alakult ki végérvényesen a francia vidék iránti vonzalmam.
Mivel ezzel párhuzamosan nagyon megszerettem a francia kultúrát, és többé-kevésbé megtanultam a nyelvet is, majdnem minden évben eljövök ide legalább egy-két hétre. Az első években sátorban, kempingekben laktam, néhány éve pedig kis falusi panziókban vagy airbnb-lakásokban bérelek szobát.
Bretagne: kelták a sziklákon
Az egész úgy kezdődött, hogy sok évvel ezelőtt Brüsszelben láttam egy nagyon komoly turistakönyvet Bretagne-ról, és akkor határoztam el, hogy egyszer eljövök ide. 2006 nyarán még nem volt autóm, így vonattal utaztam Budapest–München–Párizs–Rennes–Vannes vonalon. A tengerparton volt az első kempingezésem, és innen az első vicces emlékem is, nevezetesen, hogy a 2006-os focivébé döntőjének a végeredményét meg kellett kérdeznem valakitől, mert a tengerparton a dagály olyan gyorsan érkezett, hogy tönkretette a zsebrádiómat.
Autópályán a Metz–Reims–Párizs vonalon kell menni, majd onnan Le Mans felé – de ajánlott útközben megszállni valahol, ami nem okozhat különösebb fejtörést, ugyanis kiváló a kempinghálózat arrafelé. Rennes városa egyfajta központja Bretagne-nak, innen „csillagban” nagyon sokfelé lehet kirajzani. Érdemes látni Vannes, Lorient, Brest és Nantes városait, utóbbi a legnagyobb, de már nem feltétlenül tartozik Bretagne-hoz.
Bretagne-ban kiemelt látnivalónak számít a carnaci kősorok (ez egy picit Stonehenge-hez hasonlít), a megalitok, ehhez pedig nagyon közel van a Quiberon-félsziget, amelyen a fő attrakció egy második világháborús erődítmény. Ezen a vidéken a háborús bunkerekbe be is lehet mászni, a meredek tengerpartokon többféle is van. Pointe du Van a legnyugatibb pontja Franciaországnak, gyönyörű és félelmetes látvány, ahogy a sziklák „eltűnnek” a habokban.
St. Malo is különleges, sok az angol, illetve a turista, Belle Île szigete pedig sok festőt megihletett, ide Quiberonból komppal lehet eljutni. Mivel az északi tengerpart már nem szőlőtermő vidék, ezért a bretonok fő itala a körtéből vagy almából készült cidre, nagyon híres és nagyon jó, illetve itt olcsó is.
Film, bor és levendula
Provence mindig is Franciaország különlegessége volt, de a 2006-ban készült Bor, mámor, Provence című játékfilm nagyban hozzájárult ahhoz, hogy divatos turistacélpont legyen. Minden nő ide kívánkozik a levendulamezőkre – most már én is értem, hogy miért, idén ugyanis többedmagammal ellátogattam az Avignontól 30–40 kilométerre fekvő Rousillon és Bonieux település mellé a többhektáros, gyönyörű levendulaültetvényekre: látványuk valóban lenyűgöző. A bor errefelé jellegzetes ízű, a dombos, hegyes vidéken épült falvak házai, az egész vidék hangulata szintén.
Franciaország déli partján található Côte d'Azur, Nizzától nem messze pedig Antibes, ahol a híres jazzfesztivált tartják. Ha innen kimegyünk az alig tíz kilométerre levő Biot-ba, teljesen megváltozik a világ. Ide nyúlik be ugyanis Provence a maga jellegzetes házaival és utcácskáival. Kis és nagy szelet házi baguette-et, finom vörösbort és kedvességet (leszámítva, hogy vidéken kevesen beszélnek angolul) majdnem mindenhol kaphatunk, s ez már elég is ahhoz, hogy az élmény amolyan franciásan könnyed, netán mámoros legyen.
A fotók a szerző felvételei
