Bagoly Zsuzsi jelmez- és díszlettervezőként dolgozott, amit aztán egy időre abbahagyott, mikor megszülettek a gyerekei. Dezső, a férje, azt állítja, hogy ezalatt az évek alatt azt a kreativitást, amit azelőtt a színdarabok díszleteinek, jelmezeinek megalkotásához használt a felesége, most a saját házuk megépítésébe és kialakításába fektette. Mondhatni, a saját életének a díszletén dolgozott: egy kis falusi ház kibővítésén és átalakításán modern családi otthonná, a dédnagyszülei régi udvarán.
Skandináv harmónia
A skandináv stílusra sok minden emlékeztet Zsuzsiék otthonában. Ahogy belépünk, a kis előszoba után nagy tér fogad, letisztult formák, fények, növények. És a hétköznapi örömök különböző tárgyi megjelenítései: például zongora a sarokban, a ház gerendájáról a nagyszoba közepébe lógó hinták – amely mind gyerekek, mind felnőttek hintáztatására alkalmasak. A különböző tárgyak és bútorok színvilága is töretlenül harmonizál: szürkék, bézsek, fehérek, vagyis sok fehér. Láthatóan megbecsülve érzik magukat itt a növények is: kicsik és nagyok, különleges kaspóban mindenik.
No meg a diszkrét tárolás. Talán nem ezt kéne észrevenni először, mégis feltűnik, hogy szinte nem is lehet szekrényt, tárolót látni a lakásban, olyan organikusan olvadnak a környezetükbe: a beépített szekrény ugyanolyan színű, mint a fal. Sima fehér fiókos komódok szegélyezik a szobát, szinte észrevétlenül. A konyhában is minden egyszínű szekrényekbe van rejtve. Sok a tárolási lehetőség, de diszkrét, a fallal, csempével harmonizáló színben. Kivétel pár hangulatos sarok. A különböző párnákkal megpakolt kanapé, pár egymással kommunikáló gyertyatartó és kaspó, vagy a konyhasarok ahol két régi lapító (gyúródeszka), két fél citrom és egy stílusos kosár installációja árasztja magából a... hyggét.
Nem bírom ki, megkérdezem: ez mindig így van, vagy csak a kedvünkért tettétek most ilyen szépen ide egymás mellé a lapítókat?
– Mindig így van, mosolyognak a tulajdonosok.
Egyértelmű, hogy Zsuzsi odafigyel a tárgyak harmóniájára – a bútorok és díszek velünk is, egymással is kölcsönhatásban vannak. Ebben a fények, a lámpák, a megvilágítás különösen fontos szerepet játszik. Ez már három év alatt a harmadik lámpa a konyhában – kotyogja ki a titkot Dezső. A természetes fény is elárasztja a lakást, a nappali például négy irányból kapja a fényt.
– Sokszor nappal is gyertyát gyújtok. Nagyon szeretem a gyertyákat – magyarázza Zsuzsi.
Mesélő tárgyak
Régebb nagyon szerettem az érdekes tárgyakat. Volt olyan időszak az életemben, hogy a lakásom tömve volt régiségekkel, érdekességekkel. Most egyre inkább az elengedésre törekszem – meséli Zsuzsi. Esküvők dekorációjával is foglalkozik, és ehhez van egy nagy raktára. Legtöbbször ide kerülnek azok a tárgyak is, amiket nagyon szeret, de amiknek itt már nem talál helyet a házban. Őrzi, mert hátha még éppen az a darab hiányzik majd egy különös hangulat megteremtéséhez.
– Például ez – veszi kézbe Zsuzsi az egyik „kincsét”, egy aranyszínű ágacskát. – Holnap be is viszem a raktárba.
Más szerencse is van a dologban: a családban akad ugyanis olyan, aki fával foglalkozik, bútorok felújításához is ért. Így Zsuzsiéknál új életet nyer sok régi csecsebecse. Például a kis pad, amin valaha az udvaron a csirkéknek vágták az ennivalót: most zongoraszék.
– „Mi-kea”– mi így hívjuk (kacag Zsuzsi).
Nemcsak a tárgyaknak vannak itt történeteik, hanem magának a háznak is.
– Itt, a nagyszobában született a lányom – meséli Zsuzsi.
– Mikor elmentem bejelenteni a rétyi önkormányzathoz – veszi át a szót Dezső – a 2-es sorszámot kapta. Ő volt a második személy, aki a jelenlegi nyilvántartás szerint Réty faluban született. Az első pedig Zsuzsi nagymamája.
Jelen vannak tehát a gyökerek, meg vannak becsülve az ősök. De nincs görcsös ragaszkodás, a hagyomány szervesen hozzájárul az kreativitáshoz, az önkifejezés szabadságához.
Mesefaktor
Talán a gerendákról lelógó hinták tették, hogy már belépéskor olyan érzésem volt, mintha egy mesébe lépnék. Ez az érzés csak tovább erősödik, mikor felmegyünk az emeletre. Itt is van fény és tér és diszkréten harmonizáló szürkék és bézsek. A fehér szőnyeggel kissé bevállalós voltam – teszi hozzá Zsuzsi.
Ez egy tágas játék- és élettér gyerekeknek, felnőtteknek. Olyan játékokkal téve varázslatossá, mint például Zsuzsi édesanyjának a gyerekkorából megmaradt, vesszőből font játék babakocsi. A hálószobán és az ágyon négyen osztoznak. És stílusosan egy nagy fehér lúd vigyáz az álmukra.
Kibővített élettér
Az udvar, mintha csak a mese-díszlet folytatása lenne, nagy, zöld, vadregényes. Kis faházikó, nagy hinta, domboldal, a naplementében bólogató hatalmas akácfák.
– A veteményest főleg édesanyám gondozza – mondja szerényen Zsuzsi. – Nemrég kiköltözött ide az öcsém is, a régi nyaralóba, ami az udvar hátsó felében van.
Születésnap lesz, gyerekeket várnak másnapra. Az eseményre már elő van készítve a felfújható fürdőmedence és néhány – harmonikusan passzoló – szék és pad. Le is ülünk ide.
– Az ittélésben az még a jó, hogy az udvar is az élettered része. A négy fal menedék talán, de nem korlátoz, sőt. Sokkal inkább az udvaron zajlik az élet – részletezi a ház asszonya.
– Ahányszor csak a városba kell mennem, mindig sietek vissza – szól közbe Dezső – rögtön hiányzik ez a nyugalom.
– Másrészt viszont a városi életünkből hiányzik az, hogy spontán módon találkozzunk barátokkal, felugorjunk egymáshoz egy kávéra, esetleg esténként társasjátékozni. A városban valahogy könnyebben kialakul ez. Vannak olyan falvak, ahova sokan kiköltöztek, például Szentkirály vagy Árkos... Rétyen kevesebb emberrel vagyunk kapcsolatban, és nem igazán alakult még ki az a bizonyos közösségi élmény. Kevés helyre tudunk autó nélkül elérni, egyik kedvenc hely a Rétyi Nyír, ez viszont nagyon közel van, gyakran ki is biciklizünk.
A kertben nagy a csend, csak a legközelebbi szomszédok, egy gólyacsalád kelepel hangosan.
A lakás pallérozott, diszkrét stílusa, a színek hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyen (meg)változhasson – az itt lakók kedve szerint. A bensőséges hangulatot teremtő tárgyak mind könnyűek, könnyen mozgathatók. Nem kétlem, hogy ha egy-két év múlva erre járnánk, a pillanatnyi lelkiállapotot tükröző párnák, lámpák fogadnának minket. És ez így jó. Mi is változunk, miért ne lehetne lelkünk tükre a lakás?
Fotó: Kristó G. Hunor
[embed]
]
