Ez a rovat tulajdonképpen a Nőileg magazinban közölt hatfelvonásos illemtanleckém folytatása – igyekszik szakszerűen és az előírásokhoz igazodó illem-, etikett- és protokolltémákra koncentrálni, olykor némi humorral és iróniával fűszerezve.
Térjünk is rá a lényegre! Nemrég volt téma: betiltotta a dekoltázst a fogyasztóvédelem elnöke. Úristen! Szívek törtek össze. Oda a napi izgalom a közigazgatásban. Én pedig azon gondolkodom, hogyan jutottunk el oda, hogy fogyasztóvédelmileg be kell tiltani a dekoltázst. A sztorihoz hozzátartozik, hogy az előírás nemcsak a dekoltázst szabályozza, hanem egy rakás más öltözködési szabályt is állít az ellenőrzésbe induló felügyelők célkeresztjébe.
Vegyük szerre! A közhivatalnoki öltözködést (de nemcsak azt, úgy általában az öltözködési etikettet) évtizedek óta szabályozza a protokoll. Hogy hogyan válogatjuk össze ruházatunkat, minket reprezentál, megmutatja jellemünket, mintegy helyettünk beszél. Amikor kilépünk a nyilvános térbe, megjelenésünk és gesztusaink beszélnek arról, hogy milyen emberek vagyunk. Ruházatunkkal (is) „bemutatkozunk”.
Ha adunk magunkra, és ekképpen jelenünk meg munkahelyünkön, azt sugározzuk: becsülöm önmagam és a munkámat, tisztelettel vagyok a munkáltatóm iránt.
Ma már egy valamirevaló munkahelyen, legyen az a magán- vagy a közszférában, belső rendszabály írja elő a munkahelyi viseletet. A protokoll is ezt kívánja meg, egy ilyen szabályozás előkészítése pedig segít abban, hogy tudjuk, mit várnak el tőlünk. Ennek a legkönnyebb útja az egyenruha vagy valamilyen egyenruházat, de valljuk be, a modern korban ezt már elég hajmeresztőnek tartjuk.
