Gyerekkorom biztonságát a családi ünnepeink, ezen belül pedig a megszokott sütemények is megalapozták. Nem a mindenkinél szokásos sütemények voltak ezek már akkor sem. Annyira engedékenyek voltak a nagyanyáim és édesanya, hogy amit nem szerettünk olyan nagyon, nem sütötték meg. Így például nem volt bejgli az asztalon, abból pont elég volt az a pár szelet, amivel itt-ott vendegségben megkínáltak. Volt viszont egy diós tekercs, ami nélkül semmilyen ünnep nem kezdődhetett el. A nagymama foszlós kalácsa is nélkülözhetetlen volt, szigorúan mazsolásan.
Az egész kalács finom volt, de számomra a legfinomabb a mazsolák körüli tészta volt – kicsit édesebb, szottyosabb, barnásabb.
Ahogy így visszagondolok, a kalácsevés nem volt más, mint vadászás a mazsolák körüli tésztára. Ez már múlt idő, nagymama kalácsát senki nem tudja reprodukálni, ahhoz kellett az a varázs, amit az is jelentett, hogy akkor még jóval többen ültük körül az asztalt. No meg nagymama keze, amellyel foszlóssá gyúrta, dagasztotta a tésztát.
Ahogy felnőttünk, kicsit átírtuk a hagyományainkat, így a karácsonyi asztalon más ételek sorakoznak, a sütemények is átalakultak. Pontosabban nem is írtunk át semmit, csak mostanában az a hagyomány érvényesül, mely szerint ha egy étel ízlik, akkor hagyjuk, hogy hagyományos családi fogássá váljon. Szeretem, hogy már a nagymamáim roppant rugalmasak voltak, ezt örököltük mi is: megadni a módját mindennek, de hagyni, hogy a módok időről időre átalakuljanak.
Pár éve hagyomány lett a karácsonyi torta. Vagyis csokitorta majdnem mindig. A krém alapja nagyanyáink főzött csokoládékrémje, ennél finomabb a földkerekségen nincs. Az idei csokoládétortánk vörösboros lesz, ez teszi titokzatosan dússá és ellenállhatatlanná ezt a desszertet azon az amúgy is titkokkal és meglepetésekkel teli éjszakán. A torta mellé sok aprósüteményt sütök. Előnyük, hogy hosszú ideig elállnak, ezért az ünnepek előtt már elkészíthetjük. A csokoládés zabkeksz majdnem olyan, mintha egészséges lenne, és mindenki szereti! Jó ropogós, ha pedig gluténmentes zabból készül, azok is ehetik, akiknek kerülniük kell a lisztet.
Csokoládétorta
Hozzávalók a tésztához: 85 dkg vaj, 25 dkg csokoládé (70%), 10 dkg cukor, 3 nagy tojás, 4,5 dkg darált mandula, 5,7 dkg liszt, 2 tk. sütőpor, 1 dl testes vörösbor, 6,5 dkg feketeribizli-lekvár + 3 ek. a torta megkenéséhez.
A krémhez: 4 tojás, 10 dkg cukor, 2 ek. cukrozatlan kakaó, 20 dkg 705-ös csokoládé, 20 dkg vaj, 0,5 dl vörösbor.
Egy 23 cm átmérőjű tortaformát kivajazunk, az aljára sütőpapírt teszünk. A vajat felolvasztjuk, beletesszük az apróra tört csokoládét, és simára keverjük. Kézi mixerrel habosítjuk, majd hozzákeverjük a tojásokat és a cukrot.
Egy edényben összekeverjük a lisztet, sütőport, darált mandulát, egy másikban a lekvárt és a vörösbort, majd felváltva adagolva összedolgozzuk a csokoládés keverékkel. Beleöntjük a tortaformába, és 180 fokra előmelegített sütőben 45–55 perc alatt megsütjük. Végezzünk tűpróbát!
