• Fotó: Téglás Edit archívuma
– Mikor, hogyan lettél jegyzett kistermelő, kezdtél befőzésbe, feldolgozásba, hogyan jött ez az életedbe?
– Az eladásra kínált lekvárjaim 2016-ban azért születtek, mert egy háziasszony a fejébe vette, hogy falusi földjük termésének minden áldását családja számára az asztalra teszi… A fogyasztói kör következő évben bővült a barátokkal és ismerősökkel, s aztán a sok pozitív visszajelzés szárnyakat adott. Így lett a kedvenc foglalatosságból szenvedély, a fakanálforgatás pedig napi szintű elfoglaltsággá nőtte ki magát. A lekvárokat követték a chutney-k, zöldségkrémek, pesztók, évről évre bővítve az elérhető termékek repertoárját.
– Például milyen gyümölcsöket, zöldségeket, fűszereket dolgozol fel? A Facebook oldalad böngészve, egészen elképesztő a palettád, amiket befőttesüvegbe zársz, színeiben is. Valamiként ott van Erdély az üvegeidben?
– Falura költözésünk hozta vissza azt az élményt, amit kisgyerekként Erdővidéken a nagymama háza táján megtapasztaltam és magamba szippantottam. A nekünk termő föld áldó és tápláló hatása visszaköszönt, és felelevenítette azt a csodás érzést, amit a székelyföldi gyerekkoromban megtapasztaltam.
Falun azért is jó lakni, mert közvetlenebb kapcsolatban élhetsz a körülötted élőkkel, hiszen mindenki birtokol egy kis kertet, vannak gyümölcsfák, és a termést egymást közt is lehet osztogatni.
Emlékszem, amikor elkezdtem a lekvárkészítést, annyi de annyi gyümölcsöt kaptam utcabéliektől, ismerősöktől, hogy alig bírtam feldolgozni. Akkortájt a „lekváros fehérnép” címkével illettek, aki mindenből is lekvárt főz. A hírem azzal terjedt, hogy nem hétköznapi és megszokott ízeket párosítottam, néha meghökkentő fűszereket és gyümölcsöket zártam össze az üvegbe. Így született meg a mákos sárgabarack lekvárom, a chilis-csokis eperlekvárom, a tárkonyos körtelekvárom, a mandulás paradicsomlekvárom… Ráébredtem arra, hogy ez a fajta kreativitás teljesen kikapcsol. A termékeim listája évről évre változik, és azért, mert folyamatosan új ízeket szeretek kipróbálni. Közhely, de tényleg így van: inspirál a természet. Intenzíven fűszerezett gyümölcs- vagy zöldség szószok, chutney-k készülnek a konyhámban barackból, fügéből, szilvából vagy például lilahagymából is. Ezeket minden évben készítem.
• Fotó: Téglás Edit archívuma
– Újabban eseményeket, programokat is szervezel az ételeid köré, mellé…
– A 2025-ös év elhozta a lehetőséget, hogy tematikus vacsoraesteket szervezzek, amelyekre büszke vagyok. Az volt a koncepcióm, hogy az erdők-mezők kincseit tálaljuk a vendégek elé egy nem hétköznapi helyszínen, egy múzeumban. Szerencsére megismertem egy erre nyitott séfet, aki az általam készült termékeket felhasználva állította össze a menüsort, és bizalmat kaptam a soproni múzeum vezetéstől is, hogy helyszínként egy patinás épületben, műemlékvédelem alatt lévő berendezések között étkezzünk. Ízekkel mesél az erdő – ez volt a tematika, ami köré a vacsora épült, vagy most például egy irodalomterapeutával készülünk gasztroestet szervezni, Irodalmi kóstoló néven. A kiválasztott irodalmi gasztro szöveg tartalmához fogok kóstolót készíteni.
• Fotó: Téglás Edit archívuma
– Jól működő együttműködésben vagy hasonló kistermelőkkel, szolgáltatókkal, jellemzően nőkkel. Miért fontos számodra ez?
– Mivel időm kevés, tempóm feszített, én magam pedig öregszem, és már a napi 12 óra munka sem olyan tempóban megy, mint korábban, ezért fogadalmat tettem magamnak, hogy a kreativitásom és boldogságom forrása is megmaradjon, nem tolom túl a szekeret. Erőforrásaimat beosztva kell a munkát végeznem, de közben úgy, hogy a lelkesedésem ne apadjon.
Valamit felépíteni szerintem könnyebb, mint életben tartani. Mindig megújulni nem könnyű.
De az élet adta szépen a lehetőségeket, tagja lettem például az Alpokalja-Fertő-táj Vidékfejlesztési Egyesület élelmiszer szektorának, ahol számtalan termelőt ismertem meg, és így alakultak ki együttműködések. Tapasztalom, hogy együtt erősebbek vagyunk, hiszen megosztjuk a tapasztalatainkat. Az együttműködés ugyanakkor bizalmat is épít.
• Fotó: Téglás Edit archívuma
– A csemegéidet nézve, kóstolva, úgy érzi az ember, nem csak egy ennivalót vásárol, aki hozzád hasonló kistermelőktől vásárol, hanem egy életérzést is. A lelassulás, a tudatosság, az odafigyelés, a múltunk, és még annyi minden benne van ezekben a befőttesüvegekben, jól érzem? Van ilyen jellegű hitvallásod?
– Hiszem, hogy akkor tudunk igazán jóban lenni önmagunkkal, ha olyasmit csinálunk, amit örömmel és igazi szenvedéllyel tudunk végezni. Nekem a gasztronómia egy ilyen tevékenység. Szeretek kétkezi munkát végezni, jó érzéssel tölt el, ha látom, hogy a munkámnak látszata, kézzel fogható, ízlelhető, szemmel látható eredménye van. Nekem a befőzés terápia. Nincs annál megnyugtatóbb számomra, mint a fazékban az összetevőket kavargatni. Előre eltervezni, hogy mi kerül a fazékba, milyen fűszerrel fogom megbolondítani... Irtóra élvezetes feladat. A tervezéstől a megvalósulásig minden percét élvezem. Ha a gyümölcs vagy zöldség leszedésre került, kezdetét veheti az ötletelés. Mit rakjak bele, mivel fűszerezzem, mivel édesítsem? Az ötletet tett követi, és belevetem magam a munkába.
Pucolok, darabolok, turmixolok, fűszerezek és fakanalat ragadok. Aztán keverem-kavarom, kóstolom és szagolom, a legvégén pedig üvegbe zárom.
Embereket élelemmel ellátni felelősség, én pedig kényeztetni akarom azokat, akik valamilyen úton-módon az utamba kerülnek. Például a tartósítási eljárások fejlődésével is szeretek lépést tartani. Liofilizálok (azaz fagyasztva szárítok), ehhez egy speciális gépet szereztem be, amellyel egészséges gyümölcs snackeket készítek. De az innováció mellett a hagyományos konzerváló módszerek is érdekelnek, így a fermentálást, mint ősi tartósítási eljárást is előszeretettel használom a kézműves termékeim előállításához.
• Fotó: Téglás Edit archívuma
Tavaly érett meg bennem az az elhatározás is, hogy jobban megismerjem az erdők-mezők ehető növényeit és felhasználjam őket. Hiszem, hogy a természet ellát minket tápláló élelemmel, csak meg kell tanulnunk megismerni és felelősséggel használni. Az erdei gasztronómia olyan alternatív lehetőség, amely során fenntartható, tiszta forrásból származó élelmet tudunk biztosítani családjaink számára, és erre a legjobb példa az itthoni, erdélyi, tiszta forrás.
Itt még az emberek ismerik, élik, érzik a növények áldó hatását, sok helyen gyűjtik, feldolgozzák, és ez példás!
Nagyon sokat tanulok, amikor itthon vagyok. Igyekszem keresni a lehetőséget is, hogy tapasztalt füvesembereket, erdőt és mezőt járó embereket ismerhessek meg, akik a tudásukat, tapasztalatukat átadják. Korábban a gyűjtögetés a szegénységgel volt összefüggésbe hozható, de ma már el kell fogadnunk, sőt, hasznunkra kell fordítanunk azt a tényt, hogy luxusban élünk: a természet ellát minket táplálékkal. Felelősséget kell vállalnunk azért, hogy a természetet nem kizsigerelve, nem tönkretéve és nem is kárt hagyva magunk után, felfedezzük azt a sok finomságot, amit kapunk tőle.
• Fotó: Téglás Edit archívuma
– Hol tudod értékesíteni a termékeidet?
– Saját webshopomon és tagja vagyok a helyi Kosárközösségnek, ahol mi, termelők, egy közös webshopot üzemeltetünk, és áruljuk a portékáinkat. De szállítok számos vendéglátó helyre is, ahol a zöldségkrémeket és chutneykat hidegtálakhoz használják fel. Lekvárjaim olyan panziókban találhatók meg, ahol fontos, hogy a reggeli mellé a vendégek kézműves termékeket kapjanak.
– Gyakran el kell távolodnunk a szülőföldünktől ahhoz, hogy meglássuk a hazai értékeinket… Te Nyugat-Magyarországról mit látsz legfőbb értékeinknek Székelyföldön? Mert rendszeres hazajáró vagy, mi több, itthon is vannak jövőbeli terveid.
– Távolról az otthon nem csupán egy hely lesz a térképen, hanem emlékek, érzések, történetek összessége. A távolság különös módon élesebbé teszi a látásunkat. Amikor valami hiányzik, akkor értjük meg igazán, mennyi mindent adott nekünk. Az ízek, amelyek otthon természetesek voltak, hirtelen különlegessé válnak. 26 éve élek távol az otthonomtól, de akárhányszor megkóstolom anyukám zakuszkáját, az első falat mindig visszarepít a gyermekkoromba.
Rájöttem, hogy a konyha nemcsak ételt ad, hanem identitást, hagyományt és a valahová tartozás érzését is.
Lehet, ezért is alakult ki bennem, hogy gasztronómiával foglalkozzak. Igen, az erdélyi kötődésem egyre erősebbé válik, hiszen egy aprócska kis falusi házat vásároltam, és feltett szándékom, hogy az elkövetkezendő években felújíttassam, és otthont alakítsak ki magamnak, ahol terített asztal fogadja majd a betérőt.
• Fotó: Téglás Edit archívuma
– Tavasz serken, most például mit gyűjtesz, miből főzöl, ami szezonális, és érdekes? Láttam például a virágszirmokkal borított sajtgolyóidat, átlag háziasszonyként eszembe sem jutott volna az ilyen fajta felhasználásuk…
– Igen, gyűjtöm a tavaszi virágok szirmait, liofilizálom, később pedig sok-sok mindenre felhasználom. Például sajtgolyókat forgatok bele, de számos más módon is használom, süti dekorálásra, teát készítek belőle stb. Hamarosan itt a medvehagyma szezon, és rengeteg finomság készülhet ezekből a zöld levelekből: medvehagyma pesztó, medvehagyma pogácsa, sőt kenyérbe is süthetjük, és ami igazán extra: a medvehagyma bimbóit még fermentálhatjuk is. Vagy tavasszal a pitypangvirágot is fel szoktam dolgozni, pitypangmézet készítek. De az ibolya is repertoáron van, ibolyazselé készül belőle.
