És kinyílt a nagykapu. S aki azt hinné, hogy a színes ceruzáknak álcázott kerítéslécek mögött egy óvoda vagy kisebb iskola működik, nagyot nem téved, mert bár egy lakóház udvarára érkeztünk, a tágas udvar kellékei arról árulkodnak, hogy a Fülöp család három legkisebb tagja, Zete, Zalán és Zonga biztosan nem unatkozik itt. Amint aztán beszélgetésünk során kiderült, Lóránd is gyerekkori álmait váltja valóra, hiszen a tágas udvar lehetőségeit kihasználva alkot, barkácsol, mondhatni, két kezével teremt élményt családja számára.
Minek az élménypark, ha van udvar?
Az udvar egyik legszembetűnőbb eleme az az erdei házikónak is nevezhető építmény, amely akár egy kisebb lakóház is lehetne. Aztaaaaa! – mondaná szinte minden gyermek, ha meglátná a Fülöp testvéreknek készült faházikót, amely több mint egy éve készül és vár befejezésre, de a lényeg, hogy már használható. Otília például az elmúlt nyáron többször behúzódott ide olvasni, de a kicsik is szeretnek itt bekuckózni, csúszdázni vagy éppen tirolizni.
Merthogy eredetileg egy tirolipályára vágytak a gyerekek, de a kerti fák közül egyik sem volt elég magas ahhoz, hogy a lejtés kielégítő legyen, így bónuszként épült egy kacsalábon álló házikó. Nyilván nem ez az egyedüli szórakozási lehetőség a kertben: a kosárpalánkot közösen készítették a gyerekekkel, illetve egy annak megfelelő minikosárpályát is összeraktak. A szülinapi zsúrokra vagy baráti összejövetelekre alkalmas hatszögletű filagóriát is saját projektként említik.
„Testre szabott” ház
Miközben Otília a tőle megszokható szerénységgel mondja, hogy házuk nem épp egy lakberendezéses szaklapba való, mi azonnal nyugtázzuk, az otthonuk attól értékes, amit ők maguk kigondoltak és saját kezűleg megalkottak. És a frappáns megoldások ennek az erdőszentgyörgyi háznak szinte minden sarkában megmutatkoznak valamilyen formában. Mielőtt beköltöztek volna, a családfő magasságához igazították az összes ajtónyílást, de ehhez hasonlóan a pincét is megmélyítették, hogy ne görnyedő háttal kelljen ott alant létezni. Aztán ahogy gyarapodott a család, a gyerekszobák számát is növelni kellett.
Az tűnt a legkézenfekvőbbnek, ha beépítik és átalakítják a teraszt, így lett íves oldala és számos ablaka a kislányszobának, amelynek ékessége a szépítkezőasztallá alakítható íróasztal és a baldachinos ágy, így váltak igazi lányos bútordarabokká.
Ágykészítés mesterfokon
Lóránd amellett, hogy saját szoftvercégét vezeti, hobbiból fogott a barkácsoláshoz. Mérnöki végzettségét, valamint az édesapjától ellesett asztalosmesteri munkát kamatoztatva kezdett el bútordarabokat, illetve dísztárgyakat is készíteni. Az első legkomolyabb munkája egy biliárdasztal volt, amelyet ideköltözésükkor annyira féltve őriztek, hogy egy teljes szobát ennek szenteltek. Ez azóta leköltözött a pincébe.
Közben saját készítésű szekrényekkel, asztalokkal, polcokkal otthonosodott a ház, de talán az ágyakra a legbüszkébb a család, erről mesélnek lelkesen. Készült már többméretű és -típusú kiságy, a fiúk most épp a beépíthető emeletes ágyban alszanak, amelyeket a függönyöknek köszönhetően akár búvóhellyé is alakíthatnak. Lóránd bevallása szerint a hetedik ágynál már rutinosan dolgozott, de mindig is igyekszik a gyerekek igényeihez igazítani ezeket a bútordarabokat.
Az ötletelés és tervezés szakasza időigényesebb, de az asztalosmunka része hamar megy, és mivel a szükséges szerszámokat évekkel ezelőtt beszerezte, már anyagilag is jobban megéri így, mint üzletből megvásásárolni a készt – osztja meg velünk tapasztalatát.
Hobbik találkozása
Otília egyértelműen az olvasást nevezte meg legkedvesebb elfoglaltságának, de erről a hobbiról árulkodnak egyébként a dolgozó-, illetve a hálószoba falai is, melyeket a földtől a mennyezetig könyvespolcok tarkítanak, ugye nem kérdés, hogy ki készítette őket. Míg az egyik falon az Otília könyvei sorakoznak, szemközt a Lóránd hobbitárgyait találjuk: a zongorát és a kis faalkotásokat.
A két polcot majd idővel össze fogják kötni, mondják, de addig is Kiss Bora színművész és képzőművész ajándéka jelképezi ezt a kapocst: A hobbik találkozása című festményén megjelenik a család, a könyvek és a zongora. A témához kapcsolódóan Lóránd egyedi, mini fazongorát faragott, illetve a többi absztrakt darab mellett, felesége kívánságára, Brâncuși madarát is elkészítette.
Úgy tűnt, Fülöpéknél folyamatosan forr a gondolat, ötletekből valószínűleg soha nem lesz hiány. Még a távozásunk pillanatában is sikerült rácsodálkoznunk valamire: a fehéren maradt kerítéslécek tetejét épp levágják, hogy majd némelyekre fekete csíkot fessenek: így végül a színes ceruzák a zongora billentyűivel is kiegészülnek.
Fotó: Rab Zoltán
