Ó, ha minden falu ennyire megőrizte volna eredeti, sajátos arculatát! – sóhajtottam fel legutóbb is, amikor Torockón töltöttünk néhány napot. Bár sebek itt is vannak, azok jórészt nem a központot érintik, így az egykori bányásztelepülés jómódban „fogant” házai, városias főtere magával ragad minden, szépség iránt fogékony utazót. Engem nagyon. Számomra megunhatatlan Torockó, amelynek a környéke is izgalmas, illetve romantikus felfedeznivalókat is tartogat.
Az Erdélyi-szigethegység peremén apró kis magyar sziget a falu, a szomszédos Torockószentgyörggyel együtt. A Székelykő és Ordaskő közötti völgybe való bejutás már előrevetíti a sok természeti szépséget, amiben majd tobzódhatunk, akár Nagyenyed felől, a Kőközön keresztül, akár az Aranyos-völgy irányából, Borréven át közelítjük meg. Aztán beérünk ebbe az Europa Nostra díjas csodafaluba, ahol – mint tudjuk – a nap kétszer kel fel, köszönhetően a fölötte magasodó látványos sziklatömb, a Székelykő érdekes alakú gerincének.
A falu pezseg, él, általában tele van turistával, és mára már többnyelvű, fotókkal, pontosan megfogalmazott magyarázatokkal ellátott táblák, térképek segítik az eligazodást.
Érdemes csak úgy andalogni a kis utcákon, rácsodálkozni a már-már polgárias ízlésvilágú hófehér házakra, amelyek egyébként egy 1870-es tűzvész után épültek, majdnem egységes stílusban. Ha jól megfigyeljük, akkor egyedi érdekességek is felfedezhetők rajtuk:
egy érdekes kapu, utcáról nyíló pincelejáró, különleges oromzat stb. Számos helyről csobog a víz, egyik kedvenc helyem a Piactértől nem messze található apró kis tér, ahol kis medencébe ömlik a kristálytiszta forrásvíz, amelyben a környező, a főtérinél kisebb házak képe tükröződik. A Piactér sarkában pedig ott a nagy vajor, a vízgyűjtő medence, de még rengeteg, gyakran névvel is bíró forrás csalogat felfrissülésre. Ha már elindultunk, akkor térjünk be a Néprajzi Múzeumba (ugyancsak a Piactéren), ott aztán ámulhatunk a jelentős történelemmel bíró torockói közösség népművészetén. Merthogy a darabok attól (is) jellegzetesek, hogy stílusuk a magyar népi jegyek, és a középkor hajnalán betelepedett, Németföldről érkezett vasbányászok motívumainak keveredéséből alakult ki. Nemes anyagok, gyönyörű színek, hímzések, szinte már polgári ízlésvilág köszön vissza a viseletekről, hímzésekről, bútorokról is.
A szép unitárius vártemplom választja ketté a Piacteret, amelynek végében – kissé idegen testként, főleg este, amikor neonfényben „villog” – egy görögkeleti templom is áll. Ha elfáradtunk a „falunéző” sétában, akkor a Forrás borozóban a helyünk, finom enyedi borokat kóstolgatva pihenhetünk a padokon. Ide akár még vissza is térhetünk, nemcsak a jó borért vagy a tulajdonos, Szabolcs tanulságos történeteiért, hanem például egy… oklevélért is. Ezt azok igényelhetik, akik fotóval bizonyítják, hogy megmászták a Székelykőt!
A falu a völgyben
Valahogy olyan az a szikla, hogy nem lehet nem felmenni a tetejére. Valósággal vonz, hogy indulj neki, rá se ránts a 600 méteres szintkülönbségre, ami – mivel elég rövid, pár kilométeres távon kell leküzdeni – bizony nem is olyan könnyű mulatság. De gyönyörű! Ahogy haladunk fölfelé a sziklás ösvényen, és vissza-visszanézünk, egyre szebb a panoráma, a mélyben a falu, majd fent mintha Erdély tetején állnál. Pedig mindössze 1128 méter magas a Székelykő.
Számos túrára indulhatunk még Torockóról. Ha a közelben maradnánk, érdemes elsétálni a középkori bányák maradványáig. Évszázadokig ezek jelentették a megélhetést a torockóiak számára, majd a 19-ik században megszűnt ez a tevékenység, és elkezdődött a falu hanyatlása, az elvándorlás. Szerencsére az értékek megmaradtak, amelyekre az életerős falusiak felépíthették a mára már igencsak jelentős falusi turizmust. Rengeteg házban fogadnak vendégeket, mi is egy igazi torockói „szépségben” laktunk, nem drágán, viszont nagyon kényelmesen!
A falu történetéhez a Toroczkay család pár évszázados uralma is hozzátartozik. A nevüket egy igen romantikus várrom őrzi, amelyet a szomszédos Torockószentgyörgyről lehet a legkönnyebben megközelíteni.
Igazi sasfészek lehetett valamikor ez az erődítmény, belátni fentről az egész völgyet, szemben pedig ott magasodik a Székelykő.
Gyönyörű vidék, izgalmas történelem, látványos, megőrizni való épített örökség, népművészet, hagyományok, kedves, vendégszerető emberek, akik rád köszönnek az esti séta alatt – mindezekért büszkék lehetünk Torockóra. Én ezekért szeretem ezt a falut. Nagyon.
A fotók a szerző felvételei.
