Talán egyik első volt az erdélyi kastélyok közül, amit láttam, sok-sok évvel ezelőtt. Számomra igazi mesebeli várkastélynak tűnt, ha eltekintettem attól, hogy törülközők, száradó ruhák lógtak azokról a jellegzetes faerkélyekről, beteg gyerekek kukucskáltak ki az ablakokon, és bemenni még a belső udvarba sem lehetett…
December közepén végre alkalmam nyílt belülről is látni a Kemény- kastélyt. Hiszen – mint köztudott – idén ősszel végre visszakerült a nemesi építmény az örökösökhöz. És igen: látogatható a kastély, sőt, a Kemény- család egyik fiatal leszármazottja végig is kalauzolja az érdeklődőt a termeken, pincéken, erkélyeken, padláson. Ő mesél, családi történeteket elevenít fel, a látogató hallgat és néz, megdöbben, elszomorodik, reménykedik a látottakon, ha olyan fajta, akkor lehunyt szemmel álmodozik egy kicsit, hogy milyen lehetett például az a csodálatos napsütötte terem a könyvtárszoba alatt egykor, mondjuk Kemény János idejében… Vagy a vendégszobákban milyen élet lehetett a helikoni társaság marosvécsi látogatásaikor… Az álmodozáshoz azért egy-egy régi fotó alapot ad, az adott helyiségben általában ott van egy kép a családi albumból, amely mutatja: ilyen volt. És ha körülnézünk, láthatjuk: ilyen lett…
„A várkastély egy négyszög alaprajzú, négy saroktornyos, kétemeletes épület, amely mai képét a 19-20. század fordulóján kapta… Első változata még a 15. század közepén készült a losonci Dezsőfi család megrendelésére” – olvashatjuk Bicsok Zoltán–Orbán Zsolt Isten segedelmével udvaromat megépítettem című könyvében. Az évszázadok során késő gótikus, reneszánsz, majd barokk elemeket is kapott az építmény, amely a Kemény- család tulajdonában állott majdnem három évszázadon át, államosításáig. Egykor vizesárok övezte, ennek nyomai most is láthatók, volt felvonóhíd – akárcsak a mesékben… Nincsen impozáns bejárata, hiszen várkastélynak épült. Belső udvara csodaszép lehetett egykor, most kopottnak, megviseltnek tűnik. Igazi várpincéje van, boltíves, vastag, kőből rakott falakkal, az egyik pincéből állítólag még egy alagút is nyílik. A földszintjén főként gazdasági jellegű helyiségek voltak, a lakószobák, könyvtár, szalonok az emeleten kaptak helyet.
A Bicsok–Orbán könyv szerint javítóintézet is működött az évszázados falak között, majd fogyatékkal élő gyermekek otthona volt, egészen visszaszolgáltatásáig. Egy rideg állami intézmény barátságtalan szobái olajfestékes falakkal, betonlépcsővel, átgondolatlanul felszerelt csövekkel – ez látható bent. De a főorvosi szobában megmaradt a sötét fából készült mennyezeti burkolat és egy gyönyörű zöld csempekályha. Néhány bútor is előkerült – mint mondják, egykor a falusiak fosztották ki a főúri épületet. A legéppebben megmaradt teremben családi emlékszobát rendeztek be a Kemény- örökösök, régi fotókkal, a helikoni írók képmásával. Gyönyörű a kastély kápolnája, amely raktárként funkcionált az intézet idején. A bástyákon lévő faerkélyről csodálatos a kilátás, hosszan követheti a szem a Maros-völgyét, megpihenhet az Istenszékén, és ellát egészen a Kelemen-havasokig.
Az egykori kastélykert megmaradt része elmélkedésre való hely: ott nyugszik Kemény János, valamint Skóciából származó felesége, Augusta és lányuk, Klió, aki operaénekes volt. Ott áll a Kós Károly által tervezett Kuncz Aladárnak emléket állító kőasztal, amelyet a Helikon írói ajándékoztak a kastély urának. Kemény János nagy irodalompártoló volt, gyakran látta vendégül kora íróit, és a marosvécsi kastélyban alapították meg az Erdélyi Helikon társaságot is. Cegei Wass Albert síremléke előtt is megállhat a látogató.
Kívülről vonzó, belül felemás élményt nyújt a marosvécsi Kemény- kastély. Akit érdekel a történelem, és az, hogy nálunk is épültek ragyogó kastélyok, és éltek bennük kultúrára, közösségükre figyelmet és anyagiakat fordító főurak – annak mégis érdemes felkeresnie a kastélyt, amely egész évben látogatható. Igényes honlapot is működtetnek a Kemény- leszármazottak (www.kemenyinfo.hu), a Facebook közösségi portálon pedig a Marosvécsi Kemény Várkastélyra kell rákeresni, ahol aktuális információk, hírek, régi fotók találhatók.