Több szekrényt is meg tudtam volna már tölteni cifra jelzőkkel (mulya, töketlen, nyápic stb.), amikor régi jó ismerős, Simon László képében megjelent a remény: a Gyilkostó Adventure alapítója hívott túrázni a Fekete-Hagymás egyik szurdokvölgyébe, Szárazpatakra. Mentegetőzve előkaptam pár frissen vasalt jelzőt a szekrényből, mire ő csak legyintett: ha nincs kondim, majd segít.
A gyergyói örmény templom előtt találkozunk, a hatfős csapatból csak nekem hűvös a hajnal, nemhiába a társaság fele ifjú titán, én vagyok az egyedüli nő. A kisbuszban ásítozós hangulat, de érdeklődőbb a tekintetünk, amikor a Gyilkos-tóhoz érve letérünk déli irányba. A hegyvidéki tanyák felé vezető úton annyi a kátyú, mint birka a Hidegség völgyében, a sziklák övezte lankás legelőkön falatozó juhnyájak látványa festői. Háromkúton nem fogad falutábla, a települést az 1968-as megyésítéskor Neamț megyéhez csatolták, így a falu meg az erdők-mezők Gyergyódamuk (románul: Dămuc) községhez tartoznak. Az itt élők kijátsszák a határokat, Gyimesközéplokra adóznak, oda is szól a buletinjük – magyarázza László. A Kis-Békás patak nemcsak kettészeli a települést, hanem két vallást, két kultúrát, két világot választ el egymástól: a víz egyik oldalán katolikus csángók, a túloldalán ortodox románok élnek egymással alig kommunikálva. Gyalogosan folytatjuk az utat, másfél órás kaptató vezet Szárazpatak szurdokáig. Laci javaslatára könnyítünk a hátizsákon, ami a hasunkban van, azt nem kell cipelni. A Békás-szoros–Nagy-Hagymás Nemzeti Parkban járunk, ez a 650 négyzetkilométernyi terület Székelyföld egyetlen nemzeti parkja.
A Fekete-Hagymás, amit a helyiek fekete hegynek hívnak
Az ösvény száraz patakmederben vezet, sehol egy cseppnyi víz. Elment a patak újabb kövekért, mondja Laci, s valóban, ahogy kapaszkodunk felfelé, itt-ott előbújik a repedések mentén egy-egy vízér, csak hogy bizonyítsa, nagy esők idején itt valóban óriásköveket görgető, hatalmas erejű vízözön hömpölyög le a Fekete-Hagymásból. A viszonylag könnyen oldódó mészkőtest belsejében a víz évmilliós eróziós munkája üregek, barlangok rendszereit alakította ki, lábaink alatt időnként felbukkannak vízzel teli üregek, víznyelők. A hegy lábánál elterülő havasi legelőről térünk rá Szárazpatakra, egy vízér vezet el bennünket a szurdokvölgyhöz, és elénk tárul a csoda: lépcsőzetesen ereszkedő, eróziós-korróziós mészkőüstök, amelyet keskeny sziklacsatornák, függőleges falak kötnek össze.
A száraz nyár után a vízesések csorgóvá szelídültek
Neoprénruhába gyűrjük magunkat, talán így jobban bírjuk majd a szurdokba szorult hideget. Rövid kötélhasználati kiképzés, aztán hajrá, sorra ereszkednek a fiúk a 15–20 méteres csúszós, vizes falon.
Simon László építi ki a kötélpályát a falban lévő szegek mentén
Be kell lépned a szikla alá, mondja Laci, és többször megismétli, mert azt hiszi, nem hallom, pedig de, csak a lábam nem engedelmeskedik. Próbálom elképzelni, amint beülök a hámba, mintha csak egy fotelbe, de mégis inkább az a film pereg, amelyikben kötelet szorítva, többször falhoz csapódva lógok a szakadék fölött.
Bátorság, asszony a neved!
Rám vár a csapat, a lábam cidrizik, már tudom, hogy vakmerő vállalkozás volt az extrém túra, vissza kellene fordulni, hú, de botrányos lesz, ha miattam... á, nem, azt a szégyent nem élném túl, szóval mégiscsak neki kell bátorodni.
Mély levegő, kioldom a biztosítót, kilépek a sziklaperemre, és remegő térddel elindulok lefelé a függőleges falon, akár a pókember, csak a maszk hiányzik rólam, és hihetetlen, hogy mégsem lehetetlen, mert megcsinálom, csordogálok a vízzel együtt a mészkőteknőbe.
Lassan szokom a falra merőleges jármódot
A vize olyan hideg, mint a pápista pap, de jobb itt, mint a felsülés fortyogó üstjében. Bámulatos, hogyan képes a víz formázni a mészkő sziklát! Addig forgatta az örvény az apró köveket a gödrökben, míg azok üstökké nem alakultak, faluk sima, akár a zománc. Mindössze 400 méter a szurdok, de a látványért hegymászó tapasztalat nélkül is megérte bevállalni a túrát. Persze csak úgy, hogy a szorost második otthonukként ismerő Gyilkostó Adventure tagjai biztosítottak, hogy a kötél meg ne csússzon a kezemben, s le ne zuhanjak. A szárazság ellenére akad még egy-egy bővebb hozamú vízesés, csak hogy a nyakunk se maradjon szárazon, de a férfiaknak ez sem elég, liliputi emberkeként ugrálnak az óriások üstjeibe.
Kanyonszelídítés
Tizenhat jéghideg kondér után elkelne a pálinka, de még vissza kell jutnunk a lefelé vezető ösvényre. Meredek, mohás hágón kapaszkodunk fel, mire a tetőre érünk, már senki nem fázik. Egymásról rángatjuk le a neoprént, jólesik a száraz ruha. Hosszú, térdszalagpróbáló gyalogút a kisbuszig, aztán zötykölődés Gyergyóig, beesteledik, mire visszaérünk.
Másnapra biztosan legyűr az izomláz, sajog majd az erőtlen porhüvely, de hadd fájjon: megcsináltam! Olyan tapasztalás ez, aminek emléke nem fog gyorsan kopni, jó ideig semmi nem lehet túl nagy akadály: ha ezt a túrát abszolváltam, a hétköznapi torlaszok ujjgyakorlatnak tűnnek majd.
Fotó: Beliczay László
Ne maradj le a Nőileg Mikulásának ajándékáról! Ha december 3-áig előfizetsz magazinunkra, ingyenes bevásárlást nyerhetsz.
