Barokkos túlzással szólva. Tény, hogy rengeteg Szeben, Brassó, Maros megyei ember látogat a tavakhoz hétvégente – anno a környékről annyian buszoztak ide, hogy már az utazás alatt garantált volt a gőzfürdőzés –, és szeretném hinni, hogy a sós víznek köszönhető a hely népszerűsége, s nem a Mamaia-érzésnek, ami itt elfog.
Maga a város tipikusan az elöregedő, nyomokban némi felújítást magán hordozó, szebb időket látott fürdőváros képét mutatja. Nosztalgikus és bosszantó: század eleji épületeken az olcsó műanyag nyílászárók, a szemet vakító falszínezés, a lerobbant házak, a strandon, a vendéglők teraszán az üdítő vagy sörreklámmal megspékelt kinti bútorok, az ormótlan strandépületek, hevenyészett öltözők, a mosdók hiánya, no és a homokos-füves plázs. Egyfajta egyedi keveredése ez a balkáni stíljegyeknek az olcsó modernnel, boldogan koegzisztál a szocialista klasszicizmus a nyugat műanyag-univerzumával.
Mondanám, itt van ehelyt, de pontosabban Nagyszebentől 18 km-re, észak-nyugat irányba található a sós vizű tavairól elhíresült fürdőhely, Vízakna – Ocna Sibiului, Salzburg – Szeben megyében. Konkrétan a fürdőző hely, ha ez többet mondana valakinek, a vasút, a főút és a késgyár közötti területen keresendő.
Tegnap és ma
Már 1820-ban a híres erdélyi orvos, Pataki Sámuel tudományosan igazolta az itt található sósvizek gyógyhatását, de a későbbiekben ezt mások is megerősítették. A víz és az iszap pajzsmirigy-problémák, reumatikus, neuromotorikus, perifériás keringési zavarok és nőgyógyászati betegségek gyógyítására alkalmas. Egyébiránt a tavak heliotermikusak: vagyis felszínükön vékony édesvizű réteg található, amely kevésbé sűrű és meleg, mint a mélyebben lévő sós víz.
Valahogy így... /forrás: kepeslapok.wordpress.com
A fürdő épületeinek felújítását 1997 és 2006 között végezték el. Fürdésre már 1890-ben öt tavat használtak, majd az 1900-as évek elején felépültek a nagyvilági fürdőhelyhez méltó épületek. A Lechner Ödön-féle „magyaros szecessziós” stílusról ihletett gyógyszálló és fürdőkomplexum 1906 és 1911 között épült fel. A három szintes, egykor gyönyörű szálloda, az erdélyi szecesszió legjelentősebb épülete 2006 óta a múlté (mérnökeink csak kettőt hagytak meg). Ma tucatszállodákra hasonlító, színvilágában a régire hajazó „modern” épületegyüttes trónol az egykori gyöngyszem helyén.
A régi sóaknák helyén tizenöt tó keletkezett, legtöbbjük az imént említett háromszögben található, vasút-főút-késgyár. Hangzatos neveket kaptak a fürdőhely tavai, Horea, Closca és Crișan, Avram Iancu, Brâncoveanu. Korabeli térképeken egyébként a tavak ilyen nevekkel szerepeltek, mint Bercsényi, Mikes, Rákóczi.
A Bercsényi és Rákóczi, avagy Horea és Crișan tó legnagyobb mélysége 44 méter. De található itt Thököly tó is, mely Románia legmagasabb sókoncentrációjú tava. Érdekes nevezetűek sorakoznak még: Auszter, Feneketlen, Mikes, Macskák, Szent János, Vászon, Zöld.
Honvédek a tóban
A 132,5 méter mély Nagyakna, avagy Honvéd tavat Románia legmélyebb ember alkotta tavának tartják. Miért Honvéd? Legenda is fűződik hozzá, de az már igaz, hogy az 1849-es harcok vízaknai, február 4-i csatájában, a Bem tábornok vezette honvédek itt szenvedtek csúnya vereséget. A háromszáz (vagy több) halott honvédet a csata után a Visszhang nevű tárnába dobták, itt jött létre a Nagyakna tó. Aztán 1890-ben egy felhőszakadás eredményeként hét honvéd tetemét csaknem ép állapotban hozott felszínre a víz.
A Honvéd
A halottakat eltemették, egy, a tóparton felállított emlékkereszt jelezte a sírhelyet (végül az emlékkereszt egy csuszamlás miatt a tóba dőlt, napjainkban a tónak ez a része bójákkal elkerített). Később még több alkalommal bukkant fel honvéd holtteste a Nagyaknában, utoljára 1970-ben… Igen, ebben a tóban is vígan elvannak a turisták.
A mi Mamaiánk
Napernyők, vendéglők, bóvliárusok, lángos- és kürtőskalácssütők, kifőzde, ahogy tengerparton szokás. Hangszórókból zene is társul ehhez. A füves dombocskák lankáin, a sétányok mellett homokos szigetek. A nyugágyak ingyen vehetők igénybe, hétvégén tehát szabadrablás zajlik. Ha kukkhajnalban nem foglaltál magadnak egy napozó ágyat, akkor lesheted, hogy mikor ürül meg egy.
A Fecske tó mellett bérelhető faházakat állítottak, illetve a városban is számos panzió működik, 80 lejtől pár száz lejig mindenféle szobát kapni. Főszezonban a strandi belépő felnőtteknek 25 lej.
Iszapozáshoz a Fekete tóban kell megmártózni: előszeretettel kenik be magukat az emberek a fekete sárral. Szaga is van, éppenséggel elviselhető. A masszát hagyják magukon megszáradni, aztán nagy elánnal beállnak a tus alá megtisztulni, noha ez tilos. Egy másik sós tó van mosakodásra kijelölve, ezt viszont kevesebben veszik igénybe, mint a tusolót. Típusosan hazai jelenség.
Mi, lányokul ódzkodtunk egyik-másik tóban megmártózni, ugyanis sórákok, sóférgek élőhelye a nagy sókoncentrációjú tavak némelyike, mint például a Feneketlen tó. Először azt hittük, pirosas, apró növényeket sodort a szél a vízbe, majd eszméltünk, hogy éppenséggel ősz sincsen és növény sincs. Ez a valami mozgott a tenyerünkben. Úgy futottunk ki a tóból, hogy lobogott a hajunk. Mások azonban nem ennyire finnyásak.
Apró rák
Közkedvelt tóból nagyon sok van, ízlés kérdése csak, ki választja a kisebbet, ahol gyerekek is (óvatosan) pancsolnak, ki a nagyobbat a sórákokkal, ki a nagyon nagyot, mert mindenki itt nyomul. Úszni majdnem lehetetlen, ülsz, mint egy fotelben, vagy lógatod le a mélységbe a lábad. Enyhén szólva furcsa, de egyben szórakoztató is ebben a vízben létezni. Képzeljétek el ezt a fizikaórát: benne vagyunk csak csajok az egyik tóban, s észrevesszük, hogy ha a tüdőnkből kifújjuk a levegőt, akkor süllyedni kezdünk a vízben, ha pedig megtöltjük levegővel, kiemelkedünk a vízből. Zseniális. Ezt játsszuk öt percig, mert hát, mit csináljon itt az ember – napozik, fürdik, jól érzi magát, bekeni magát, lemossa magát, eszik-iszik, dumál, mereszti a szemét.
Összegzésképpen: minimum egyszer ki kell próbálni. Ha pedig már elég a sóból, érdemes a 13. századi helyi református templomot felkeresni, mert művészettörténeti szempontból is kivételes.
A fotók a szerző felvételei
