Kriszta hétévesen, Andrea pedig tizenkét évesen kezdte; először játékként fogták fel, de végül maradtak ennél a sportágnál, nem tudtak volna mást elképzelni helyette. Sepsiszentgyörgyön, a juniorválogatott edzőtáborában ismerkedtek meg 2008-ban, és bár Kriszta még nem volt tagja a keretnek, a „nagyokkal” edzett. Később csapat- és szobatársak lettek a felnőttválogatottban, ahol csak ők voltak magyarok. Emellett klubszinten is dolgoztak együtt: 2014-ben a Sepsiszentgyörgyi VSK színeiben ezüstérmesek lettek az országos bajnokságon a felnőtt női csapattal, 2015-ben pedig a marosvásárhelyi Maros SK-nak versenyezve ismételték meg ugyanezt az eredményt. Ma már csak Kriszta birkózik, Andrea négy éve visszavonult, a barátságuk azonban most is tart.
Néha nem könnyű a ruhavásárlás
„Eleinte megfordult a fejemben, hogy nem akarok kigyúrt lenni, és jó lenne nőies maradni a mindennapi kemény munka ellenére. Most elégedett vagyok az alakommal; kicsit izmosabb lettem az átlagnál, de ez a birkózással együtt jár. Amikor befejezem, az izmok sem fognak ennyire látszani” – meséli Kriszta, akinek többen is megjegyezték, hogy ahhoz képest, milyen sportot űz, nagyon nőies. Ennek ellenére időnként voltak gondjai a ruhavásárlásnál, mivel széles a háta és a válla, és amennyiben lehetséges, igyekszik minél többet eltakarni a gondot okozó testrészekből. „De van, amikor nagyon szeretnék egy bizonyos ruhát, és akkor kevésbé érdekel az, hogy egy kicsit izmosabb vagyok” – fűzi hozzá.
Andrea menyasszonyként
Andrea leginkább 2015-ben aggódott a ruhavásárlás miatt, ugyanis abban az évben ment férjhez, a menyasszonyi ruhát pedig nem volt könnyű kiválasztani. „A legelsőt Bukarestben próbáltam fel – Krisztával kerestem –, de végül Marosvásárhelyen találtam olyat, amelyik tetszett.
A legelején azt szerettem volna, ha a menyasszonyi ruha eltakarja az izmos karjaimat, de aztán lemondtam erről,
mivel közben abbahagytam a birkózást, és két hónap után nem látszottak annyira az izmok, így már a vállakat és a karokat fedetlenül hagyó ruha sem zavart” – avat be az esküvője előtti kulisszatitkokba Andrea, akinek Simon volt a lánykori vezetékneve.
Tévhitek megcáfolva
A női birkózókkal kapcsolatban számos tévhit él, amellyel Kriszta és Andrea is nemegyszer szembesült és szembesül a mai napig. Az emberek kezdettől fogva furcsán néztek rájuk, amikor elárulták, hogy mivel foglalkoznak. „Sokan azt hiszik, hogy jóval durvábban kellene kinéznem.
Annak idején például anyukám sem örvendett, amikor elkezdtem ezt a sportot, mert azt hitte, hogy eltorzul a testem, és fiús leszek. De többnyire nem a testalkat határozza meg, ki a jobb;
a sérülések elkerülése miatt kifejlett izomzatra van szükség, ami nem jelenti azt, hogy az izmok nagyok kell legyenek” – oszlatja el a leggyakoribb tévhitet Kriszta. Az étrenddel kapcsolatban megjegyzi, hogy bár az nem száz százalékban szigorú, nem eszik meg minden „hülyeséget”.
Kriszta civilben egy olyan plakát előtt, melyen épp ő szerepel
„A versenyeket megelőző fogyókúra alatt viszont nagyon oda kellett figyelnem; személyre szabott étrendet követtem, hogy elérjem a versenysúlyomat. Emellett heti tíz-tizenkét kardio- és technikai edzésen vettem részt” – veszi át a szót Andrea, aki 2015-ben vállsérülés miatt vonult vissza. Nem bánta meg, hogy abbahagyta a birkózást, mert fontosabbnak tartja az egészségét, de azért hiányzik neki. „Kriszta még birkózik, és jó eredményeket ér el, nagyon büszke vagyok rá. Hogy szeretnék-e ott lenni vele egy-egy versenyen? Már nem, mert minden sportoló életében eljön az a nap, amikor helyet kell adni a fiatalabb generációnak” – mondja nosztalgiázva.
Munka nélkül nincs eredmény
A jelenleg Németországban élő Molnár Andrea 1988-ban, Incze Kriszta pedig 1996-ban született, és mindketten jelentős eredményeket értek el birkózóként (jóval többet, mint amennyiről most szó esik). „A 2008-as junior-Európa-bajnokságra emlékszem vissza legszívesebben, ahol bronzérmet szereztem, habár aranyérem is lehetett volna. Jó érzés volt dobogóra állni a kontinensbajnokságon” – meséli Andrea, aki a felnőtt román csapat tagjaként öt évvel ezelőtt ötödikként végzett az I. Európa Játékokon, Bakuban. Kriszta ugyancsak kiváló eredményekkel büszkélkedhet, idén áprilisban például ezüstérmes lett a bukaresti felnőtt-Európa-bajnokságon – ez volt a legelső érme ebben a mezőnyben –, majd a július elsején zárult II. Európa Játékokon bronzérmet szerzett Minszkben.
A jó eredmények mögött persze rengeteg munka van. „Sokan csak azt látják, hogy milyen jó nekem, mert világot látok, meg hogy segítenek az egyetemen. Azt viszont
csak kevesen fogják fel, hogy a gyermekkoromat is feláldoztam sportolóként; nem mentem kirándulni, sőt sokszor a nyári vakációkban is edzésen voltam” – meséli kissé szomorkásan Kriszta, de egyelőre semmi mással nem cserélné fel a birkózást.
Jelenleg nincs párkapcsolata, mivel a karrierjét tette az első helyre. Ősztől másodéves mesteris lesz a temesvári Nyugati Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán, és legnagyobb álma, hogy érmes legyen az olimpián. Erre legközelebb a 2020-as Tokiói Nyári Játékokon lesz lehetősége, de csak akkor, ha az első hat közé kerülve megszerzi a részvételi jogot a néhány hét múlva kezdődő világbajnokságon.
Női birkózás edzői szemmel
„Picit érzékenyebbek a lányok, a nők, és ebből kifolyólag nem szabad túl szigorúan bánni velük. Persze szükséges a szigor, mivel rend és fegyelem nélkül nem lehet dolgozni, de egy kicsit enyhébb hangnemet kell használni. Egy férfira rárivallhatsz, hogy csináld ezt, csináld azt, de egy nőnek meg kell mondani, mit vársz el tőle. Még így is megtörténhet, hogy bekiabálsz a tanítványodnak verseny közben, ha valamilyen utasítást akarsz adni neki, és ő másképp hallja meg azt” – meséli Simon László, a Maros Sportklub birkózószakosztályának egyik edzője, aki nem mellékesen Románia egyetlen szabadfogású birkózó világbajnokának, a 2005-ben elhunyt Simon Lászlónak a fia.
Felemelő pillanat /fotó: Martin Gábor
A nők egyébként csak szabadfogású birkózást űznek, a férfiaknál a kötöttfogású változat is megengedett, előbbiben az egész testen lehet fogást végrehajtani – a nőknél ki van zárva a mellkasi rész –, utóbbiban pedig csak derék felett fogható meg a rivális, és a gáncsolás is tilos.
Bármennyi tévhit is kering a női birkózókkal kapcsolatban, valószínűleg még sokan fognak csatlakozni hozzájuk. Többségük igyekszik nőies maradni, stílusosan öltözködni, olyannyira, hogy első ránézésre nem is látszik, milyen sportággal foglalkoznak. 2013-ban például szépségkirálynő-választást szerveztek számukra Magyarországon, így a lányok azoknak is megmutathatták magukat, akik korábban a tévhitek és az előítéletek áldozatául estek.
