Évek óta figyelem, mekkora erőt képvisel a 38 éves szentegyházi gyermekegyüttes. Nem csupán azért, mert általa vált zeneszerető- és értő közösséggé a Hargita megyei kisváros, általuk és a népi bútorkincset mentő Múzeum Szálló révén lendült fel a helyi turizmus, de közösségi erejük is példaértékű. Néhány éve csemeteültetést is szerveznek a Hargita széldöntötte részein, több százan – gyermekek és szüleik – gyűlnek össze a nehezen megközelíthető, meredek hegyoldalakon. Idén ugyan a járvány miatti óvintézkedések nem tették lehetővé az erdősítés közösségi élményét, de így is mintegy 60 ezer fenyőfával lesz zöldebb a Hargita a Szentegyházi Közbirtokossági Egyesület szervezésével. A korábbi évek erdősítéseivel együtt több százezer fával gazdagodott a szebb időket is megélt hegyoldal.
Ültetni kell
„A ’90-es évek közepétől rendszeresen vízproblémákkal küzdöttünk Szentegyházán. Hiába, hogy a források vidéke és a nagy hozamú Vargyas-patak völgye, mert az erdő kipusztulása után a tiszta hegyi patakból sáros lé lett. Ihatatlan víz jött le a hegyről. Tulajdonképpen a széldöntések meg a nyakló nélküli fakitermelés, a Hargita lepusztulása volt az első jel, ami megmutatta, hogy muszáj erdősíteni” – meséli a fásítás szükségességét a Fili karnagya.
„Mintegy 15 évig nagyon sok keserűséget okozott a vízhiány, főleg azoknak, akik turizmussal foglalkoztak. A Múzeum Szálló és a Filharmónia is vízfüggő volt ilyen szempontból. Volt olyan korszak is, hogy amikor egy kevés eső esett, máris elvették a vizet, hordhattuk vedrekkel, kannákkal, ahonnan lehetett. Az eső mosta le a sarat, mert nem volt erdő, ami átszűrje, megfogja, és rendszerezze a talajvizet. Az erdő hiányának az első nyomasztó következménye az állandó vízgond volt, a másik az elkeserítő látvány, a harmadik pedig az, hogy az erdő vagyon. Azoknak, akiknek erdő birtokrészük volt, és róla már eltűnt a fa, hirtelen elértéktelenedett a földjük, így sokan eladták, elkótyavetyélték a tulajdont.
Nemrég a birtokos gazdák belátták, hogy a fenyves fontos, ültetni kell. Hozzájuk csatlakoztunk mi is a Filivel”
– magyarázza az előzményeket Haáz Sándor.
Összeénekeltek egy csemetekertet
A Szentegyházi Gyermekfilharmónia 2017-ben Kanadában népszerűsítette a magyar kultúrát és népdalokat. Lenyűgözte őket az érintetlen erdőségek, a tiszta vizek és jó levegő országa. „Azóta jártunk Svédországban is, az még inkább a szűz erdők világa. Mindkét ország bejárása hatalmas élmény volt számunkra, a zöldövezetek látványa mindent felülírt. Láthattuk, hogy mit jelent, ha egy városrendészet igényesen látja el a feladatait, ha nemcsak szemet gyönyörködtet, de a zöldövezetek levegőtisztító hatásaira is odafigyelnek. Amikor hazajöttünk, eldöntöttük, hogy a Fili minden lehetséges eszközével kiáll, hogy Szentegyháza is a zöldövezetek, a virágok és a fák települése legyen, illetve a Hargita feltétlenül kerüljön vissza a régi pompájába” – meséli a 2017-ben létrehozott csemetekert történetét a karnagy.
„Szentegyházán sok évszázadon keresztül volt közbirtokosság, de a kommunizmus alatt ezt ellehetetlenítették, a rendszerváltás után sem sikerült újraszervezni. Ez alatt az erdőt lepusztították. Szerencsére,
néhány éve egy rendkívül értelmesen gondolkodó, fiatal gazdákból verbuválódott, működő közbirtokosság jött létre.
A törvények és lehetőségek keretében végre elkezdtek rendet teremteni a hargitai erdőbirtokok körül. Közös egyetértéssel, a Kanadában gyűlt adományainkból anyagilag is támogattuk őket, mindemellett vásároltunk egy több mint félhektáros földet a szentegyházasfalvi Mártonffi János Iskola közelében. Ontario Tree Garden néven csemetekertet hoztunk létre, így köszöntük meg a kanadaiak nagylelkű támogatását. Én akkor fenyőcsemete-ültetvény létrehozásán gondolkoztam, de nemsokára kiderült, hogy a fenyőcsemete-kert nagyüzemi és erdészeti feladat.”
A gyermekeknek meg kell mutatni, mit ér egy kivágott fenyőfa!
„Azért a kis, 2400 csemetéből álló fenyőültetvényünket mégis megcsináltuk, gondozgatjuk. Az azonban, hogy évente újabb parcellákkal folyamatosan bővítsük, majd a 6–7 éves csemetéket kiültessük a Hargitára, és a helyükbe újakat rakjunk, minket meghalad” – magyarázza a zenetanár. „De a gyermekeknek mindenképpen érdemes megmutatni, hogy mit ér egy kivágott fenyőfa. Azt csemete korától gondozni kell, és kiültetés után még egy fél évszázadot várni, ahhoz hogy kivágható legyen. Fontos lesz, felértékelődik.”
„Szóval, vittük kapálni, gyomlálni, öntözni a gyermekeket, főleg munka- és iskolaidőn kívül, hétvégenként, vakációkban. Aztán 2018 tavaszán döntöttük el, hogy a terület egy részén botanikus kertet létesítünk. Felszólítottunk minden Filis gyermeket, hogy hozzon a kertbe egy facsemetét vagy bokorsarjat, és ültessünk közösen egy olyan füvészkertet, ahol mindenkit képvisel egy levendula tő vagy diófa, díszfa, gyümölcsfa, díszcserje, ribizli, málna, bármi. Elültették.
Felcímkéztük a gyermek nevével, évszámmal, a fa fajtájával, a növény nevével. Hozzávetőlegesen 120 gyermek hozott valamit,
ezekből a szárazság, a pockok, ürgék és egyéb viszontagságok miatt fele maradt meg, de közben folyamatosan pótolunk.”
Juhar, éger, tölgy, dió…
„Azóta új, kis Filisek is jelentkeztek, hogy szeretnének ültetni, úgyhogy tavaly is, idén is újabb növények kerültek földbe, és egy látványtó is helyet kapott a füvészkertünk közepében. Köréje vízigényű zöldeket, égerfát, fűzfát, nyírfát szurkáltunk, mind jól életre kaptak. Nemsokára lesz egy békás, susnyás, fűzfás területünk, távolabb a tölgyfák, cserefák, juharfák, majd a gyümölcsfák sora” – meséli a botanikus kertjük alakulását Haáz Sándor.
Minden ültetvényük dúsan, szépen hajt
„A gyermekek is észrevették, hogy a COVID-veszély igen-igen jót tett a természetnek. Hogy csend lett, megindultak a madarak, olyan virágok nőnek, amelyeket eddig nem is vettünk észre, hiszen a ritkásabb forgalom kíméli a falu határát, életterét. Nagyon örvendek, hogy a gyermekek ezt így meglátták és megfogalmazták maguknak, hogy nyugodtabban, odafigyelve kell a környezettel bánni. A természet hamar meghálálja, ha nem bántjuk a nap minden órájában.”
