Pásztor Anna az az ezerarcú nő, kinek számos hazai rajongója van, az a nő, aki a megannyi felpróbált szereppel, a meghökkentő fellépésekkel, a performansz-értékű produkciókkal újfent hozzánk látogat. Zenekarának nem mellékesen egy erdélyi lány, Dénes Adél a menedzsere.
Két erős, magabiztos, vagány nő, akiknél a munka és a szórakozás is közös. Annáékkal november 29-én, 18 órától a Stúdió Moziban találkozhat az udvarhelyi közönség, akik végre láthatják a banda Álmatlan című koncert- és dokumentumfilmjét is. Anna és a Nőileg találkozása nem egyszerű esemény, ennél több, ugyanis a magazin jövő évi számaiban mi is ezt a női sokoldalúságot, változatosságot igyekszünk megmutatni.
{hirdetes}
2019-ben a Nőileg magazin néhány olyan fogalomra nagyít rá, ami mindegyre foglalkoztat bennünket, vagyis milyen a nő, amikor lázad, alkot, nevel, vezet és így tovább. Pásztor Annát is ezekről faggatjuk villáminterjúnkban, ám először kívánunk neki boldog születésnapot, hiszen ez az ő napja!
– Mit gondolsz a lázadásról, mit jelent neked?
– A lázadás mindig valami mellett szól és nem ellen – nem vagyok egy anarchista. A rendet felforgatni a jó érdekében, vagy a jobb érdekében szoktam, vagy az igazságtalanság ellen, a szabadság hiánya ellen, az esetleges elnyomás vagy megaláztatás ellen, vagy ha a világ rendje ellen történő dolgokat szeretném visszaverni.
– Mi jut eszedbe arról, hogy alkotni?
– Alkotni annyit tesz, hogy kiszínezem a pillanatokat az életben. Megélni a pillanatokat azzal, hogy valamit hozzáteszünk, esetleg játékosan máshogy rakjuk össze a környezetünket, mint ahogy az van, hogy tovább forgatjuk az idő kerekét színezve azt.
– Mit jelent számodra otthon lenni?
– Otthon lenni egy menedék, búvóhely, visszavonulási pont, töltődés, egység, nyugalom. Otthon lenni: egy kis vár. Egy kis lelki vár, amit építünk, ápolgatunk.
– Mit jelent vezetni, vezetőnek lenni?
– Vezetőnek lenni hatalmas felelősséget jelent, mint például egy zenekar élén lenni. Odafigyelést, empátiát, szeretetet és fegyelmet, irányítást, lázadást is jelent. Ha vezető vagy, mindig úgy képzelem, olyannak kell lenni, mint a csatában a jó hadvezéreknek, hogy feltartott kézzel elől, lovagolva, üvöltve menni a csatákba, és nyerni meg ezt azzal, hogy mindenből hússzor annyit vállalsz és teljesítesz, mint a többiek. És ezt jó kedvvel teszed, és úgy, hogy ez játékos formában történjen meg. Vezetőnek lenni sosem mások elnyomása, olyan, mint anyának lenni. Össze kell tartani és vezetni és irányítani és átölelni egy csapatot.
– Mit jelent a nevelés?
– Hirtelen csak nagyon negatív dolgok jutnak eszembe, az erőszakos nevelésről általában... A világ dolgai rendben vannak, nem kell abba nekünk beavatkozni, nem kell nevelni. Ha valaki valakit nevel, azok a pici babák, de ők se akarattal, hanem szimplán a tiszta létezésükkel nevelnek minket. Erőszakkal beavatkozni a babák életébe fölösleges. Példát tudunk mutatni, vagy úgy élni, hogy az érdekes legyen, hogy az kipróbálásra méltó legyen, akkor talán picit ők is megkívánják azt fajta játékot, amit mi csinálunk. Nevelni nem lehetséges erőszakkal.
– Milyen jelentéssel bír számodra a változás?
– Válozás nélkül nincs növekedés, nincs előrelépés, változás az élet ritmusának az alapja. Változás az óra, a másodpercmutató, az évszak. A változás nekem lételemem, nagyon nem szeretem az egyhangúságot, gyönyörködtet a változás, a változatosság, az új, és kalandra hív a következő másodperc.
– A változáshoz visszacsatolva, a korral együtt járó változást hogyan éled meg?
– Nagyon élvezem, hogy egyre értelmesebb vagyok, egyre többet tudok, és egyre több mindenhez értek s ezek keresztmetszetével egyre izgalmsabb és összetettebb az életem. Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy a ráncokkal hogyan bírok, szerencsére még nem vagyok abban a korban, hogy ezzel nagyon kelljen foglalkozni, vagy még nem kezdődtek el olyan jellegű betegségek, diszfunkciók, amik korlátoznának engem bármiben, amit tizenöt évesen csináltam. Minden úgy megy, ahogy fiatalon, csak közben még sokkal színesebb, dinamikusabb, értelmesebb a hozzájáró agy. Úgyhogy eddig, lekopogom, nem kellett nagyon sok mindent megélni a változás miatt. Ez a változás csak felhalmozza az eddigi tapasztalatot, tudás-, és élményanyagot. A változás egyelőre egy nagy hömpölygő hólabda, ami egyre több és érdekesebb dolgot visz magával.
– Imádtuk a nyár eleji koncertet. Sokáig hatása alatt marad az ember. Székelyudvarhélyi ismerőseink körében is sok rajongód van. Milyen érzéseket vittél innen magaddal és mivel térsz vissza?
– Erdély nekünk egy nagy-nagy vágyunk volt hosszú tíz éveken keresztül. Mint kezdő zenekarnak nagyon nehéz volt kiszakadni Magyarországról. Erre sokat kellett várni, de most olyan, mint egy beteljesült karácsony. Itt az emberek elképesztő kedvesek, nyersek, igazak, ami nagyon jó és egyben a rock` n` rollnak is ismérve. Itthon érezzük itt magunkat, és amellett hogy nagyon szerettünk volna bizonyítani, bebizonyosodott az is, hogy az erdélyi az emberek abszolút vevőek arra a fajta nyers és szabadságvággyal teli üzenetre, ami bennünk is van, ami a zenénket jellemzi. Ugyanakkor nem riadnak el attól a fajta exhibicionitástól és nyersességtől, féktelen ámokfutástól sem, amiben mi vagyunk. Érdekes frigy kötődött a zenekar és Erdély között. Alig vártuk, hogy visszajöjjünk, úgyhogy turnéra föl!
Kiemelt kép: Pandur Balogh Norbert