Bartók Béla, Tamási Áron és Tompa László is visszaköszön a székelyudvarhelyi Kováts fényképész dinasztia fotóiról, ugyanakkor Udvarhelyszék közel másfél évszázados történelmét őrzi a család mintegy nyolcvanezres fényképarchívuma. Az immár négy generáció óta fényképezéssel foglalkozó Kovátséknál nyomon követhető a fotográfia fejlődése, és itt található Európa egyetlen máig működő napfénytetős műterme is.
Székely tisztaszobát, romantikus, havas tájat és polgári szobabelsőt idéző, festett háttér-díszletek és évszázados fényképezőgépek fogadnak a székelyudvarhelyi Kováts Fényképészet műtermében.
{hirdetes}
A ma is használható fotótörténeti ritkaságokat ifj. Kováts Árpád, a dinasztia negyedik generációs fényképésze és felesége, Szidónia mutatja meg. Mint mesélik, Árpád dédnagyapja, id. Kováts István már a tizenkilencedik század végén fényképezett, 1876-ban alapított saját műhelyt, s a jelenleg is használatos Kossuth utcai „fénykép műtermet” az 1900-as évek elején építtette.
Gondosan őrzött, hatalmas fotóarchívumuk szinte a fényképezés teljes történelmét átöleli, a régi városképek mellett írók, művészek és közéleti szereplők képeit őrzik, egykor nemcsak Tamási, Tompa és Tomcsa Sándor, de Bartók és Nyirő József is ezekkel a lencsékkel nézett farkasszemet.
Bár a megélhetést biztosító fényképezés és előhívás, fotókönyvek és személyesített tárgyak elkészítése a fő tevékenysége jelenleg a Kováts családnak, Árpád szabad idejében folyamatosan digitalizálja felmenői hagyatékát.
ifj. Kováts Árpád fényképész, a hagyaték őrzője
Mintegy nyolcvanezerre tehető ugyanis az archívumban található képek száma, ennek közel fele üveglemezen, a negyvenes évektől kezdődően pedig celluloidra filmezve várja, hogy megmentse az utókornak, és beazonosítsa őket. Mindössze 1-2 ezret sikerült digitalizálni eddig, a család hozzávetőleges felmérése szerint három ember napi nyolc órában 5 év alatt tudna végezni az archívum teljes feldolgozásával és rendszerezésével.
„A múzeumok szeretnék, ha nekik adnánk a hagyatékot, ugyanis szerintük itt nincs jó helyen, túl képzetlenek vagyunk a kezeléséhez” – mondja Árpád. „Mi azonban úgy gondoljuk, ha a család ennyi időn keresztül gondosan megőrizte az akár 150 éves képeket, akkor szeretnénk a digitalizálást is mi magunk elvégezni. Nyilván, amikor azonosítani kell őket, akkor néprajzos, történész szakemberek segítségét is igénybe vesszük, az első világháborús fotókiállításunknál is készségesen segítettek helyi történészek” – magyarázza.
Több kötetnyi múlt katalógusokban, gyöngybetűkkel rendszerezve vár az elektronikus adatbázis létrehozására. Föllapozunk egyet, a fedőlapon tintával: 1906-1920. A találomra kinyitott oldalon Haáz Rezsőnek, a székelyudvarhelyi múzeum névadójának esküvőjére bukkanunk, nem sokkal később Spanyár Pál, nyitrai születésű, székelyudvarhelyi festő fényképeit iktatta a fotográfus. „Dédnagyapám, nagyapám és édesapám gondosan vezették a kezdetektől a könyveket. Sokan jönnek be, hogy keresnek X személyt. Kinézed a könyvből, megkeresed a negatívot, ez viszonylag könnyen megy. De amikor lehúzol egy dobozt, kiveszel egy negatívot, és van rajta egy szám, azt a stósz könyvben sokkal nehezebb megtalálni. Távlati tervként egy olyan weboldalt szeretnénk, aminek segítségével rá lehet keresni személyekre otthonról is, kis nézőképeken keresztül. Hiszen lehetőséget szeretnénk adni másoknak is, hogy hozzáférjenek a történelmünk eme szeletéhez” – teszi hozzá a családfő.
Ugyanakkor egyre több turista is kíváncsi a műteremre, nemcsak Magyarországról, újabban románok, norvégok, svédek, finnek és ausztrálok is felkeresik őket. Emellett csak tavaly mintegy hétszáz székelyudvarhelyi diák vett részt a műtermi tárlatvezetésen. „Beszélünk nekik a kiállított képekről, elmondjuk a fényképezés és a család történetét, megmutatjuk a régi gépek működését, bevisszük a sötétkamrába őket, és megmutatjuk, hogyan lehet előhívni a képeket” – magyarázza Szidi, a család temperamentumos lelke. „Ha bejön egy család, leginkább fekete-fehér képet készíttet, filmre, van egy rend székely ruhánk, abban is egyre többen szeretnek fényképezkedni.” A tárlatvezetésből befolyó összeget további digitalizálásra, illetve az épület állagmegőrző javításaira fordítják. Hiszen a műterem néha beázik, az üvegtető tartófala erősen instabil, a műemlék épület felújítására azonban egyelőre nincs megfelelő anyagi fedezetük – mondja a kétgyermekes családanya.
A székelyföldi kisváros első autómobilját, Horthy Miklós bevonulását és a székely gőzös legelső útját is megörökítette az utókornak a Kovátsok fényképezőgépe. Legutóbb sztereó képeikből rendeztek kiállítást: a sztereoszkóppal és 3D-s szemüveggel nézhető izgalmas képek október végéig láthatók a marosvásárhelyi Várban, aki azonban a múlt még több szeletére kíváncsi, bármikor betérhet a székelyudvarhelyi műterembe. Nyolcéves lányuk is itt issza magába a fényképek szeretetét, s Kovátsék biztosak abban, hogy a családi hagyományt lesz, aki továbbvigye. A babahordozóban egyetértően gőgicsél az 5. generáció, a féléves Dávid személyében...
Fotók: Csedő Attila, id. Kováts István
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. októberi lapszámában jelent meg.
