ARCHÍV Kovács Péter – Sajtó, politika, motorok, rádió, gyerekek...

Pár éve meglepetésszerűen kiszállt – nem is kiszállt: kiugrott – a politikából, és a mikrofon másik végére ült. Kovács Péter hosszú évekig volt élvonalbeli politikus, ma a Kolozsvári Rádió főszerkesztője, mellesleg két gyerek édesapja, aki azt mondja: nyugalomra vágyik (de mi nem hiszünk neki). (Cikkünk a Nőileg 2021. májusi lapszámában jelent meg.)

Aki motorral járt csajozni 90-ben

– Mit csinálsz legszívesebben a világon?

– Szombat délelőtt süt a nap, kint vagyok az udvaron, a gyerekek rohangálnak, én meg a garázsban matatok, a bokrokat metszem, és közben megszisszentek egy jó sört.

– Azt hittem, hogy azt mondod: felülsz a motorodra és elmész pár ezer kilométerrel odébb valahova a nagyvilágba.

– Az igazság az, hogy két éve lettek akkorák a gyerekeink, hogy egy szülő nyugodtan elboldogul velük, és az első dolgom az volt, hogy a feleségemtől kértem egy hét szabadságot, és elmentem Európába motorozni. Hát igen, ez lett volna a második opcióm, csak ezt most macerásabb kivitelezni.

– Mióta motorozol?

– Nagyapám óta motoros család vagyunk. 16 éves koromban, 1990-ben vett apám egy robogót, amire akkor nem kellett hajtási, de még sisak sem. Aztán az első igazi motoromat a ballagási pénzemből vettem 1992-ben Vásárhelyen, az orosz piacon. Arra is emlékszem, hogy 1100 lej volt.

– Azt mondtad, hogy 16 évesen te már robogtál Marosvásárhelyen. Menő srácnak számítottál akkor, a 90-es években?

– Én azt hittem magamról, hogy menő vagyok, de nem feltétlenül voltam az. A nagymenők alvilági figurák voltak akkoriban Vásárhelyen. A menő srác azt jelentette, hogy ha kell, akkor megver valakit, mindig hölgykoszorú üldögél körülötte, és szakadt BMW parkol a háza előtt. Na, hát én ehhez képest nagyon-nagyon jófiú voltam, akinek volt egy robogója. Akkoriban Marosvásárhelyről Udvarhelyre úgy lehetett átmenni csajozni, hogy felültünk este a vonatra, átszálltunk egyszer Kocsárdon, aztán átszálltunk Segesváron, és reggelre ott voltunk Udvarhelyen. Ehhez képest nekem volt egy motorom, felültem, és másfél óra múlva ott voltam. Ez óriási dolog volt.

– És nem utolsó dolog a csajok szemében…

– Szerintem most sokkal inkább megfordulnak a csajok a motorjaim után, mert sokkal többe kerülnek, és sokkal szebbek (nevet).

Politikusnak lenni sem mindig könnyű

– Menő vásárhelyi srácból hogy lettél politikus?

– Úgy, hogy a Kolozsvári Rádió nem akart engem alkalmazni. Egyszer kijöttem az egyetemről és a villanyoszlopon láttam egy hirdetést, hogy az RMDSZ országos ügyvezető elnöksége önkénteseket keres. Elmentem, voltunk egy hadseregnyien, de végül néhány hónap alatt a legtöbben lemorzsolódtak, nekem meg egy adott pillanatban felajánlották, hogy dolgozzak a sajtóirodában.

– Mert te voltál a legmagasabb, vagy miért?

– Mert én fénymásoltam a legjobban. Végigjártam a ranglétrát. Igazából engem mindig az érdekelt, amit a háttérben lehetett csinálni, építeni, tervezni, kitalálni, végrehajtani. Sokkal inkább, mint, hogy megyünk és csillogunk-villogunk a mikrofonnál vagy a tévé képernyőjén.

– Ezzel együtt azért ismert arc lettél.

Igen, mert ezt nem lehet elkerülni. Egy idő után együtt jár a tisztséggel vagy a munkával, hogy egy mikrofon előtt nem szabad összebugyogni.

Work hard, party hard…

– Maradjunk egy picit azoknál az éveknél. Hogy emlékszel a sűrűjére?

– Nem volt családom akkor, és mindent a munkának vetettem alá. Rengeteget mentem, rengeteget utaztam. Találkoztunk, tárgyaltunk, dolgoztunk, buliztunk, csajoztunk, piáltunk, stb., stb. Minden, ami ezzel jár. Meggyőződésem, hogy az ember barátságokat is ilyen formában tud alakítani, konferenciákon csak ismerősöket szerez.

– S miért szálltál ki a jól futó szekérből? Túladagoltad magad politikával?

– Tudtam: én nem szeretnék hétvégi apuka lenni, nem szeretném, hogy a bébiszitter vegye ki a gyermeket az iskolából. Továbbá úgy éreztem, hogy tetőződtem, nem tudom már innen előbbre vinni azt a munkát, amit ügyvezető elnökként végzek. Nyugodtabb, csendesebb életre vágytam.

– Az adrenalint azért néha fel kell tolni …

– Amióta gyerekeim vannak, az adrenalin nem azt jelenti, hogy 285-tel száguldok az autópályán motorral. Annak idején bungee jumpingoztam rendszeresen, sízni is lehetőleg ott szerettem, ahol nincs sípálya, hanem derékig ér a hó. Na, most ezeket már kerülöm.

Gyereknevelés ellen Rammstein

– Tudom, hogy nemrég elmentél motorral egy Rammstein koncertre.

- Igen, két évvel ezelőtt elmentem Rigába egyedül. Három napot mentem, egy napot voltam ott, és három napot jöttem, fantasztikus élmény volt. Több alkalommal aludtam sátorban, meg is fagytam, mert elfelejtettem, hogy északnak megyek, nem vittem elég meleg ruhát, de olyan feltöltődve jöttem vissza, hogy csak. Kisgyerekes szülőként a facebookon elég sokat írok a gyereknevelés negatívumairól, és arról, hogy milyen kegyetlenül nehéz dolog a gyereknevelés. Ebből időnként ki kell törni. Lehet, hogy a kitörés az, hogy elmész moziba, elmész este a haverokkal kocsmázni, vagy elmész egy hetet motorozni.

Falusi nyugalom s három motor

– Karma: végül mégiscsak a Kolozsvári Rádióban kötöttél ki.

– Imádom azt a munkát, amit itt csinálok, főleg azért, mert van, akivel kitalálni bohóckodásokat, kezdve a 24 órás műsortól, amikor negyedmagammal 24 órán keresztül élőben voltunk, a kiszállásokig, amikor mobil stúdióval kimegyünk, és a hallgatókkal találkozunk. Ezek a vagány dolgok valahogy összefűzik a napi rutint. Munka szempontjából is, családi szempontból is úgy érzem, hogy igen, én itt magamra találtam.

– Hol látod magad a következő tíz évben?

– A falusi házamban ülök a teraszon, ahol egy kis domboldalon van a telkünk. Nézem a falut, ott a söröm. Ja, és a garázs lehetőleg legyen akkora, hogy három motor férjen el benne.

Fotók: Elekes Bea

korábban írtuk