– Hátráltatta-e valaha a pályáját az, hogy nő, illetve anya?
– Szerencsésnek mondhatom magam, hogy már egyetemi hallgatóként olyan témavezetőim voltak, akik inkább tekintettek kollégának, mintsem diáknak. Ennek köszönhetően egy kollegialitáson alapuló kutatói környezetben szocializálódottam, el sem tudom képzelni másként. Soha nem éreztem magam hátrányban amiatt, hogy nő vagyok. Volt, hogy alkatomból kifolyólag elég határozatlanul szólaltam fel egy megbeszélésen, kívülállóként talán magamat se vettem volna komolyan, de a visszajelzésekből arra következtetek, hogy mégis végiggondolták a mondanivalómat.
Az a tapasztalatom, hogy a kutatásban kevésbé számít, hogy ki és hogyan mondja, a lényeg, hogy mit mond. A szakmámban nagyon sok elismert női kutató van.
Mivel hivatkozásoknál a családnevet használjuk, előfordult már, hogy mikor végre eljutottam egy nagy idézettségű szerző előadására, akkor derült ki számomra, hogy ez a nagy név tulajdonképpen egy kis hölgyé.
– Az oktatásban talán kicsit árnyaltabb a helyzet. Elég sok diákkal dolgozom, és néha az az érzésem, hogy egy adott magyarázatot, főleg, ha az egzakt vagy műszaki jellegű, talán meggyőzőbbnek találnák egy férfi kolléga szájából. Az ilyen helyzeteket viszont nem tekintem hátránynak, néha el is mosolyodom rajtuk. Előbb-utóbb csak szót értünk egymással.
– A kisfiam születése után elég hamar visszamentem dolgozni, köszönhetően a férjemnek, aki nagyban kiveszi részét a gyermeknevelésből.
Igaz, a programunk sokkal pörgősebb, van, amire nem jut idő, jobban szelektálom és főleg egyszerűsítem a feladatokat, de nem érzem ezt visszalépésnek a munkámban. A fontos feladatokra mindig jut idő. Annyiban viszont biztosan változott a helyzet, hogy már nem töltök annyi időt a számítógép előtt, de ez azért van, mert én változtam, tulajdonképpen nem is akarok annyit dolgozni, mint régen, felértékelődött a szabadidő, a családdal töltött idő.
– Milyen téma foglalkoztatja, amit eddig valamilyen okból nem nyílt lehetősége kutatni?
– Mindig előkerülnek új témák, amiket érdekesnek és érdemesnek tartok vizsgálni, bár ezek általában szervesen kapcsolódnak az eddigi kutatásaimhoz. Az elmúlt időben a légkörben zajló számtalan folyamat közül a rendszer energiaháztartását vizsgáltam, például a napsugárzás, felhőzet, aeroszolok kölcsönhatását. Ahhoz, hogy tovább lépjünk e kutatási területen, vizsgálatainkat össze kell kapcsolnunk más légköri folyamatokkal, például a légkör dinamikájával. Annak ellenére, hogy utóbbi is a légkörtanhoz tartozik, egy sugárzástanos számára ez egy teljesen új terület. Az elkövetkezőkben ezzel egészíteném ki a vizsgálataimat, számos kutatási téma megszületett már a fejemben. Ehhez viszont szükségem lesz jobban elmélyülni az éghajlati modellezésében. Ez főleg technikai kérdés, de sok tanulást igényel.
Mindig is szerettem volna olyan csapatban dolgozni, ahol saját modellt futtatunk, úgy gondolom, hogy ez az éghajlatkutatásban korlátlan lehetőségeket ad.
Sajnos itthoni szakmai körökben nem igazán volt lehetőségem tanulni ezt, a nemzetközi kutatócsoportokban pedig mindig volt más feladatom, csak felületesen tudtam bekapcsolódni a hasonló kutatásokba. Mindig azzal az elhatározással jöttem haza, hogy idővel majd én is létrehozok egy hasonló kutató csoportot itt, Kolozsváron, és akkor lesz esélyünk rá, hogy végre mi is bekapcsolódjunk a nemzetközi éghajlatkutatás élvonalába. Eddig nem sikerült, de még nem mondtam le róla.
– A jelenkor kihívásaiból kiindulva, az ember számára milyen területet kellene ön szerint kutatni?
– Bármilyen globális vagy regionális léptékű problémára, legyen az természettudományi, társadalomtudományi, vagy akár műszaki jellegű, úgy gondolom, a tudomány képviselőinek azonnal kell reagálniuk, tudományos igényességgel felmérjék a helyzetet, és megoldást javasoljanak. Mindig a probléma nagysága, aktualitása döntse el, hogy melyik kutatási témának van létjogosultsága. Sajnálatos példa erre a mostani világjárvány, egyik hétről a másikra teljes prioritást nyertek az ezzel kapcsolatos kutatások. Mert most erre nagy szükség van. A tudománynak egyrészt a társadalom ilyen jellegű szolgálása a feladata. Ugyanakkor
létezik a tudományos kutatás egy másik típusa, az elméleti kutatás. Ez olyan kérdésköröket vizsgál, melyekkel nem találkozunk közvetlenül a mindennapokban, viszont újszerű ismeretekkel szolgál, melyek nélkül nincsenek fejlesztések, nem tudnánk feltárni ismeretlen törvényszerűségeket világunkról, nem lenne megismerés.
Itt nincs jó téma vagy rossz téma, mert nem tudjuk előre eldönteni, hogy az eredmények hasznosak lesznek vagy sem, sőt azt sem tudjuk megmondani, lesz-e egyáltalán eredmény. Ez nem ködösítés, ilyen az elméleti kutatás. A mai társadalomban nagy a nyomás a kutatókon, mindig a hasznosságot kell kiemelni, ami az alkalmazott kutatások esetében egyértelmű, de az elméleti kutatásoknál kevésbé, ezért támogatás hiányában az utóbbiak háttérbe szorulnak. Hosszú távon, mégis úgy gondolom, az elméleti kutatásnak nagyon nagy jelentősége van.
– Az anyagi források mennyiben befolyásolják a munkáját?
– Ilyen szempontból a természettudományokon belül előnyös helyzetben vagyok, mert tevékenységem nem igényel különösebb felszerelést. Elég hozzá egy jobb kapacitású, nagy tároló egységgel rendelkező számítógép, pár szoftver (többsége ma már ingyenes) és internetkapcsolat. Azonban ez a tudományterület nem egyszemélyes, mondhatnám, egy fecske itt sem csinál tavaszt, nagy szükség van a csapatmunkára. Ezen a szinten pedig már igenis nagy szerepe van az anyagi forrásoknak. Ahhoz, hogy saját kutatócsoportban dolgozz, nyertes pályázatra van szükség. Ebből lehet finanszírozni utazásokat, konferenciákon való részvételt, publikálási díjakat is.
Itthoni tapasztalatok azt mutatják viszont, hogy nagyon sok kutató életét inkább megkeseríti, mintsem segítené a pályázási rendszer bürokráciája.
Eddigi munkám során megtapasztaltam kis költségvetésű és nagy költségvetésű munkakörnyezetet is. És bár munkafeltételeim mindkét esetben hasonlóak voltak, az előbbit inkább jellemezte az örökös technikai gondok, nagyfokú bizonytalanság, az utóbbi sokkal produktívabb időszak volt, jobban működött a csoportmunka, együttműködés. Nagy többlet az is, ha az anyagiak nem szabnak határt a nemzetközi együttműködésnek, ha például a témádhoz kapcsolódó rangos konferencia éppen Új-Zélandon van megszervezve, hát oda utazol.
