ARCHÍV ÉNIDŐ: ÉN versus MÁSOK

Meditálj, jógázz, fuss, kerülj közelebb önmagadhoz, teremts harmóniát magadban! Felkiáltójelek, melyek folyton szembejönnek, főleg akkor, ha mindenre és mindenkire van idő, csak magunkra nincs. Elmesélem, milyen az én időm magammal, s milyen talán a másoké. Tippek a tarsolyban! (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin decemberi számában jelent meg.)

– Kedves angyal! Mágikus erővel rendelkező unikornist kérek karácsonyra! 

– Légy realista!

– Rendben. Kérek napi öt szabad percet, hogy melegen ihassam a kávémat, és  további hármat arra, hogy nyugodtan elvonulhassak a mosdóba.

– Milyen színű legyen az unikornis?

Tudom, hogy szakállas már ez az internetes mém, mégis mindig eszembe jut, ha az énidő kerül szóba. Na jó, már nem (épp) ennyire durva, de egy hároméves ikerpár mellett az énidő áldásos hatása sokszor csak emlék.

Éppenséggel van énidőm. Kicsit más, kicsit kusza, de az enyém. Elmondom, hogy ez milyen, és azt is, hogy milyennek kellene lennie. Kérlek, vegyetek komolyan!

Az  énidő ma már nem megkerülhető. Pont olyan fontos, hogy legyen énidőd, mint amennyire fontos, hogy jó anya, remek feleség, nagyszerű munkatárs, ráérő barátnő légy.

Mások: Kolozsváron, a Szamos-parton vagy a parkban külön futásra kialakított sávon kocognak, kényelmes, neonszínű fülesben hallgatják a run.fm-et vagy a zeneszolgáltatók által futásra összeállított playlisteket. Közben a füleshez találó neonszínű vagy szürke-fekete futódressszben, lazán összekötött hajjal és a legújabb, menő futócipőben időnként rá-ránéznek a lépésszámláló órájukra. 

Én: Gyaloglás közben intézem az összes muszáj-telefonbeszélgetést. Ennek kétoldali áldásos hatása az, hogy a napi mozgás letudva, ügyek lerendezve. Persze zenét is hallgathatnék közben, de akkor elmarad az ügyintézés. A dzsekimet rákötöm a derekamra, mert már nem fér az agyontömött hátizsákban. Örülök, hogy bakancsot húztam, s nem magas sarkú rövid csizmát, mert kénytelen lennék leülni a kerítés szélére (ebben a hidegben is). (Tipp magamnak és sorstársaknak: öltözzünk rétegesen, hogy mindig legyen, amit levetni, ha gyaloglás közben kimelegednénk, és ne adjuk fel: a gyaloglás nem fogyaszt úgy, mint a futás, de mindenképp karbantart, és még a buszjegy is megspórolva.)

Mások: Poharat vesznek elő a megfelelő hőmérsékletű vörösbornak. Előkészítik a kollagénes arcmaszkot s az uborkát a szemre. A tegnap vásárolt fahéj és sültalma-illatú habfürdő a kád szélén, a fülhallgatóval ellátott mobiltelefonon már beállítva Vivaldira, csakratisztító zenére vagy a Metallica best ofra (ízlés szerint). Másfél órás lazulás a kádban.

Én: Beosonok a fürdőbe, gyorsan magamra csukom az ajtót, aztán kifújom a levegőt. Tudom, hogy a dörömbölés előtt van teljes 50 másodpercem. Kihasználom az időt, s gyorsan beállok a zuhany alá. A zubogó víz alatt csak elmosódva hallom az Anya! Anyaaa! Anyaaaaaa! kiáltásokat. Egy percet engedélyezek magamnak, kicsit melegebbre állítom a víz hőmérsékletét, teljes öt másodperces lazulás. Még átfut az agyamon az, hogy hajmosás, majd rögtön utána az, hogy van még száraz sampon. (Tipp: használjunk erős hidratáló vagy krémtusfürdőt, mert majdnem olyan, mintha testápolót is használnánk, és igen: mindig legyen otthon száraz sampon!) Kifelé, mert betörik az ajtót!

Hirdetés

Mások: Munka után shopping a plázában. A hatodik bolt után eldöntik, hogy a másodikban látott bakancs vagy az ötödikben látott stiletto maradjon inkább. Aztán jöhet még egy, a múltkor vásárolt pulóverhez színben illő szoknya. Boldogság.

Én: Gyorsan-gyorsan befejezni a munkát, van még teljes félórám arra, hogy mielőtt kiveszem a gyerekeket az óvodából, felpróbáljam a csizmát, amit már három hete kinéztem a kirakatban. Juhééé, ott van még! (Vállon veregetem magam gondolatban: na látod, mondtam én, hogy meglesz!) Ja, csak 36-os méret? (Gondolatban leseprem saját kezemet a vállamról.) Nem baj, átellenben ott van még az a kabát, ami szintén tetszik. Remek. Veszek hozzá egy sálat is. (Tipp:

a shoppingterápia áldásos hatásairól nem én írok először. Ismerős, ugye: Megyek, veszek valamit fejfájás ellen. Cipőt vagy ilyesmit.)

Mások: Mikulás-parti a kollégákkal? Este nyolctól? Csak kilencre érek oda. Hajat kell mosnom, és még nem döntöttem el, hogy mit vegyek fel.

Én: Mikulás-parti a kollégákkal? Jövööök! Ja, hogy nem déli egy és délután fél négy között? Este nyolctól? Nem megy. Akkor mesét mondok. (Tipp: néha azért szervezd be a nagymamát, a szittert vagy a férjet, s mondj mesét a kollégáknak a partin. Plusz egy tipp: az utolsó kevert shotot ne idd meg, mert másnap megint be kell szervezned a nagymamát, a szittert vagy a férjet.)

Mások: Hazaérnek, vacsora után bekuckóznak a kedvenc fotelbe, szárított almaszeletet és alacsony kalóriás csipszet rágcsálnak, megnézik a tegnap abbahagyott sorozat következő részét, fogat mosnak, lefekszenek.

Én: Hol hagytam abba kedvenc sorozatom? A második vagy harmadik évadnál tartottam? Nem emlékszem pontosan, mert körülbelül öt hete néztem utoljára (egy hosszúra nyúlt estén, aztán másnap el is késtünk az óvodából). Nem baj, most véletlenül mindkét gyerek alszik, tovább nézem. Lássuk csak: második évad, utolsó epizód, nem, ezt már láttam. Harmadik évad, első… talán már ezt is, harmadik évad, máso… Anyaa! Anyaaaaa! (Tipp: néha, szombat délutánokon, tegyük félre a serpenyőt, a seprűt és a mosott ruhát, hagyjuk rajzfilmet nézni a gyereket, és burkolózzunk be a kedvenc plüsstakarónkba, nézzük meg a sorozat valahányadik epizódját, az se baj, ha belealszunk).

Mások: Hazamennek délben, isznak egy finom forró csokit, fenyőágat ragasztanak a már gyönyörűen becsomagolt ajándékokra, közben ismert karácsonyi zenéket hallgatnak jazzes átiratban.

Én: Ma hazamegyek délben, iszom egy fincsi kávét, leülök a nappali közepére, és egyenként becsomagolom a karácsonyi ajándékokat, mindenikre ragasztok valami csinosat, és személyes üzeneteket is írok majd hozzá. Hoppá! A tizenkettőből három ajándékot vásároltam meg, s azt sincs, amibe csomagolnom. Rohanok! (Ajándékot vásárolni.) (Tipp: vásároljuk meg időben, mondjuk, novemberben az ajándékokat, vagy ha erre nincs lehetőség, legalább találjuk ki, hogy kinek mit szánunk, mert akkor egy délután alatt elintézhető az ajándékvásárlás. Így tán marad és akad egy olyan decemberi délután, amikor finom kávét kortyolgatva magunk köré teríthetjük a csillogó csomagolópapírt, s talán még személyes üzenetek írására is futja a jókedvünkből.)

Muszáj néha önző módon a saját szükségletekre is figyelni! Igen, ünnepek előtt is. Hogy ne hullaként essünk be a fa alá, és szilveszter éjszakáján ne aludjunk el pezsgőbontás előtt.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: