ARCHÍV Nálunk alhat a szerelmem? – A családok zömében ez a kérdés el sem hangzik

Betoppanunk az ajtón – családi, baráti összejövetelre jöttünk –, ám a házigazdák gyerekeinél ezúttal a barát, barátnő is vendégeskedik. Bemutatnak, oldott, kellemes a hangulat. Semmi para, pusmogás a fiatalok háta mögött. Nem utópia ez: igenis vannak olyan családok, ahol zsigerből ilyen természetesen kezelik a helyzetet. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. októberi számában jelent meg.)
Hirdetés

Ahhoz azonban, hogy ennyire természetes legyen mindez, korábbi időszakra kell visszatekinteni. „Azt hiszem, korábbi időszaktól kellene kezdeni az egész történetet:

a családok zömében még mindig tabutéma a párkapcsolat, a szexualitás. Nem beszélnek róla.

Az első perctől sem, amikor a két-három éves gyerek fölteszi az első ártatlan kérdéseit, ami a nemiséggel kapcsolatos, akkor a szülők zárnak, terelnek, hazudnak, félremagyaráznak” – kezdi Asztalos Lehel pszichológus. Azért beszélek ezúttal vele, mert iskolai tanácsadóként kifejezetten jól rálát a tizenéves korosztály ügyes-bajos dolgaira is. Éppen ezért mondja:

ha kis korban elzárkózik a szülő az ilyen kérdések elöl, akkor nagyon korán kialakul a gyerekekben, hogy erről a témáról nem lehet beszélni otthon.

Eljön azonban a serdülőkor, amikor felerősödik az igény a párkapcsolatokra, előtérbe kerül a nemiség kérdése, olyannyira, hogy majd minden emögé kerül. A szülő ekkor már elvárná, hogy rálátása, ráhatása legyen a serdülő gyereke életére, hogy neki meséljen, hogy tőle kérdezzen, de nincsen, nem alakult ki az a bizalmi viszony, amelyben ezeket a kérdéseket fel lehetne tenni.

Bizalmi viszony: idejében kell elkezdeni

„Ha egy családban, serdülőkorú gyereknél egyáltalán felmerül a kérdés, hogy aludhat-e a barátom, barátnőm nálunk, akkor ez már eleve feltételez egy olyanfajta szülő-gyerek kapcsolatot, amiben erről egyáltalán lehet beszélni” – hangsúlyozza Lehel. Ugyanis

a családok zömében ez a kérdés el sem hangzik, annyira egyértelmű a fiatal számára, hogy nem jöhet a párja, de még csak nem is szabad arról tudjanak a szülők, hogy létezik a barát, barátnő.

Aludt már nálatok a barátotok?

– kérdem két tinilánytól. Anna 16, Szerénke 15. Igen, mondják mindketten, de a szülők éppen nem voltak akkor otthon, teszik hozzá. És úgy, hogy a szüleitek otthon voltak? – kérdezek vissza. „Hát, nem. Nem is merném megkérdezni anyuéktól” – jegyzi meg Anna.

Ha tehát előbújt a kérdés („Itt aludhat-e a párom?)”, akkor már eleve egy „áldott helyzetről” van szó, fogalmaz a szakember, amiben lehetőség van erről beszélni, sőt, a szülőnek inkább örülnie kéne, meghallani a kérdést és átgondoltan reagálni rá.

Hogyan beszéljünk a tinivel

Én úgy érzem… Én ezért szorongok… Én úgy vélem erről a helyzetről… Ezek a félelmeim szülőként… Egyébként hogy vagytok ti ketten? Hol tartotok a kapcsolatban? Hol tartotok a szexualitás terén? – ezek lennének a helyes, célravezető, segítő kérdések.

„Azt látom, hogy a szülők zöme egyáltalán nem tudja, fogalma sincs róla, hogy a gyereke ebben a szexualitás-barát-barátnő kérdésben hol tart. Szülőként nagyon nehéz megbirkózni azzal a ténnyel, hogy a gyerekem már nem gyerek, hanem felnőtt nővé vagy férfivá válik. Mivel semmit nem tud róla,

arról sem tud semmit a szülők nagy része, hogy mennyire tájékozott a csemete, mennyire felvilágosult ebben a témában, hogy mennyire felkészült érzelmileg”

– sorolja Lehel.

Hirdetés

Amennyiben azonban a fenti kérdésekről nyíltan tudunk beszélni a gyermekünkkel, akkor a szakember véleménye szerint is felkészült, eljött az idő: ott aludhat a barátnő, a barát. Ugyanis nem életkor kérdése, hogy mikor jön el ez a pillanat, hanem az érettség, érzelmi érettség függvénye.

Máshol úgyis megtörténik

Ha nem is fogalmazza meg magának minden szülő, de tudja vagy tudhatná: ha óvni akarja a gyerekét – a túl korai vagy a traumatizáló szexuális kapcsolattól –  és megtiltja, hogy a tini „hazahozza” a párját, attól még meg fog történni az a bizonyos aktus.

„Megtörténhet szünetben az iskolavécében, a strand öltözőjében, a házibuliban vagy a hétvégi osztálykiránduláson, de a szórakozóhely vécéjében is.

Biztos, hogy nem olyan lesz az élmény, amilyen lehetne egy biztonságos környezetben. Ha meg kell történnie, a lehető legoptimálisabb körülmény a nyugodt saját szoba, ahol biztonságban érzi magát a gyermekünk” – hangsúlyozza a szakember.

Lehet, kell korlátozni az ott- és együttalvást?

Hogy ha azt látom, felelős, nyitott, kommunikatív szülőként, hogy a párkapcsolat és az erre fordított idő és energia a napi tevékenységek rovására megy – iskolai teljesítmény, másfajta társas kapcsolatok stb. –, akkor kell egy határt húzni. De nagyon sokszor egy jól működő párkapcsolat szárnyakat adhat a gyerekünknek, jegyzi meg a pszichológus. Lehet, hogy pont ez lesz kellő motiváció, és sokkal jobban fog működni az élet más területein.

Óhatatlanul a szakítással is meg kell birkóznia gyermekünknek:

abba azonban, hogy véget ér-e a gyerekünk kapcsolata nem kell szülőként beleszólnunk, még akkor sem, ha megkedveltük, szinte családtaggá vált gyermekünk párja. Egyetlen dolgot tehetünk, hogy folyamatosan éreztetjük, hogy érzelmi támaszként jelen vagyunk. „Ebben a helyzetben nem hiszem, hogy lehet és kell örök érvényű jó tanácsokat adni, legyünk jelen. Ennyi kell” – fogalmaz Asztalos Lehel.

Mi értelme a felvilágosításnak?

Amy Schalet, a massachusettsi egyetem szociológia professzora 130 amerikai meg holland tinit és szülőt interjúvolt meg egy 2011-es kutatásban, amelyből néhány éve Not under my roof (Nem az én házamban) címmel könyv is megjelent. Schalet a kutatás alapján arra jutott, hogy az Egyesült Államokban legnagyobb a számuk a fiatalkori terhességeknek a nyugati világot tekintve, Hollandiában pedig a legalacsonyabb, mindez pedig a két nemzet szexuális neveléshez való hozzáállásában gyökerezik. A felmérés alapján mindkét országban 17 éves koruk körül kezdenek a fiatalok szexuális életet élni, ám az amerikai lányok nyolcszor akkora valószínűséggel szülnek korán és kétszer akkora valószínűséggel fekszenek be abortuszra a kórházba, mint a hollandok. „Az Egyesült Államokban általánosan elfogadott, hogy a fiataloknak előbb el kell szakadniuk a családi fészektől, és utána rendben van, ha szexuális életet élnek. Ezzel szemben Hollandiában a tinik úgy válnak felnőtté, hogy közben nem kell elszakadniuk saját szüleiktől” – magyarázza a szerző hozzáfűzve: a hollandoknál már az 1970-es években bekövetkezett az a társadalmi irányváltás, mely révén a családon belül sem tabutéma a szexről beszélni, illetve megengedett például, hogy a stabil kapcsolatban élő tinik együtt töltsék az éjszakát a családi házban.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Mi érdekli a kamaszokat? Bepillantottunk a szexuális nevelés órákra

Hirdetés