IGEN/NEM Gyereket, nőt bántalmaznak odahaza: Beavatkozni, vagy kimaradni belőle?

Romániában a lakosság negyedének van olyan rokona, ismerőse, akit a családjában rendszeresen bántalmaznak. Ez az arány megfelel az uniós átlagnak. Azonban míg az EU-ban 75 százalék azok aránya, akik tudják, hová fordulhatnak segítségért, nálunk ez mindössze 22 százalék. Segítséget kérni nem szégyen, a témáról pedig beszélni kell. Két olvasónk foglal állást a témában. (Cikkünk a 2020-as áprilisi Nőileg magazinban jelent meg.)

Csíkszeredából, Ildikó meséli:

Szomszédaink között, két családban is, mindegyre balhé van. Egyiknél a gyermeket verik, másikban főleg a nőt. Tömbházban lakunk, alul-felül mindent hallani. Amikor a gyermekével van az apának baja, egyszerre két szomszédot is érint, mindenik hallja a kiabálást, a csattanásokat, a sírást, vagy azt, hogy a gyerek azt mondja, „ne gyere közelebb, mert kiugrom a teraszról…” Volt olyan, hogy bekopogtunk, de a férfi megfenyegetett, hogy jobb lesz, ha a magunk dolgával foglalkozunk. Ez aligha sikerült, jelentettük a polgármesteri hivatal gyámügyi osztályán. Nem sok eredménnyel, az apát behívták, ott sértetten mindent letagadott, és a szomszédait gyanusítgatta.

A másik család esetében is lépett valaki a tömbházból, a rendőrök viszont azt mondták, tanúra van szükség. Itt viszont a dolog megtorpant, mert senki nem akar úgymond nevét vállalva jelentgetni, még a végén a feljelentett fél, a szomszéd téged fog zaklatni. Őszintén, nem tudom, hogyan lehet ilyenkor segíteni a bántalmazotton –

merthogy az ilyesmi nem magánügy. 

Van nálam az osztályban egy szelíd, nagyon csendes gyermek, akiről a többiek azt beszélték, rendszeresen veri az apja – mondja Emília, kolozsvári olvasónk.

Hirdetés

Én őt megverve sosem láttam, de az feltűnt, hogy mennyire ki van éhezve a jó szóra, a biztatásra. Előfordult, hogy összerázkódott, ha például a fejét megsimogattam. Osztályismétlő, de valahogy szolidárisak vele a társai, segítenek neki, én is külön foglalkozom vele, ebben a tanévben került hozzánk, még nem sikerült felzárkóznia. Egyik kollégám, a nagyobb testvérének az osztályfőnöke mondta, hogy szerinte az apjuk rendszeresen veri őket, ő látta is a nyomait. Annyit segített rajta, hogy olyankor hazaküldte, és igazolta a hiányzásait, hogy ne bámulják, ne csúfolják az osztálytársak.

Nagyon kiszolgáltatottak az apjuknak, akár az édesanyjuk, a gyermekek is

– ezt tudtuk –, valahol ez is volt az oka, hogy tétováztunk, és nem léptünk hamarabb. A közelmúltban viszont hirtelen lebetegedett az apa és meg is halt, így most már okafogyottá vált a dolog.

Kiemelt kép: Shutterstock

Ha családon belüli erőszakot, bántalmazást tapasztal környezetében, bejelentheti a 0800 500 333-as ingyenesen hívható telefonszámon vagy a 112-es sürgősségi segélyhívon.