Aztán elárulják, mikor kivered a díszhisztit, hogy te oda mégsem mászol fel, hogy igazából egy törpe bokron nő a bogyó, sehova nem kell kapaszkodni. Vagy amikor rájössz, hogy a pityóka az nálatok a krumpli, semmi köze az italos állapothoz. Mert a Nyírségben, ha valakire azt mondják, pityókos, azt jelenti, már nem a reggeli teával van. Mást es ivott mán az istenadta. És rájössz, hogy szereted a pityókát, ám nem ennyire.
De ne szaladjunk így előre.
Nekem is jár egy kis cirkusz
Miután visszatértem a húsvétolásból Csíkszeredába, és kiderült, eltűnt a kutyám az albérletemből, Jóskához, a házmesterhez vezetett az első utam, aki folyamatosan monitorizálta az életemet. Gondoltam, most is rendelkezik információval. Nem tévedtem. Málika néniék, az albérletem tulajdonosai, miután megtudták, hogy hazautaztam Magyarországra a szüleimhez az ünnepre, gondolták, benéznek a lakásba, van-e koszos ruha a szennyestartómban, mosatlan a givettában, és vajon beágyáztam-e. Mielőtt bementek az albérletembe, becsengettek Jóskához, megkérdezték, rendben van-e velem minden, nem csináltam semmi rendbontást, nem fogadtam vendégeket, ugye. Majd közölték, akkor most bemennek a lakásba. Jóska erre azt mondta, megy ő is, utólag elárulta nekem, sejtette, hogy Málika rosszul lesz, nagy menet várható, és „tudja Bettike, egy kis cirkusz nekem is jár, vénlegénynek unalmas az élet”. Hát cirkusz az lett.
Kulcs csikordult, ajtó tárult, és ott állt Soma kutya a maga 40 kilós valóságában, boldog farokcsóválással, hogy igen, érkeznek valakik, akik vele fognak törődni, biztosan simogatás és finom falat várható. Málika megtántorodott, az ajtófélfának esett, a szívéhez kapott, és azt ordította, „egy mocskos, büdös dög az én nehezen összekuporgatott lakásomban!”.
A blokklakók összeszaladtak, hiába mondta mindenki, hogy minden rendben van, soha, semmi gond nincs se a fehérnéppel, se a kutyájával, Málika családostól úgy döntött, elviszik a kutyát a kertes házukhoz. Vagyis ellopják. Ezt így hívják. Lopás.
Még csak nem is értesítettek.
Kigyúrt legény kell nekem sürgősen
Mikor beigazolódott a gyanúm, hogy ők vitték el Somát az albérletemből, vagyis a fizetett bérleményemből, hívtam egy nagyon kedves barátomat, akiről tudtam, hogy eleget testépít és eléggé marcona ahhoz, hogy segítsen visszakommandózni, ha esetleg nem akarják visszaadni. Mikor megérkeztünk Málikáékhoz, csak annyit mondtam, jöttünk a kutyáért. Nem is tiltakoztak. Igen, itt van, reagáltak, hátul van a kertben. Soma ki volt kötve a kert legvégébe egy egy méteres láncra, elé volt hajítva pár szem száraz táp a csupasz földre. Málika egyvégben kárált, hogy Bettike, ilyet nem lehet csinálni, hogy kutyát viszel, szólni kellett volna, és téged nagyon megszerettünk, te maradhatsz, de a kutyának mennie kell. Azt válaszoltam, hogy a kutya társ, nem játékszer, hogy ma magunkhoz vesszük, holnap eldobjuk.
A kutya marad, Málika néniéktől viszont megválok.
Megállapodtunk, mikor költözök ki.
De csak nem bírták kivárni, hogy magamtól kicuccoljak
Gondolták, majd ők megmutatják, hogy övék az utolsó szó! A közösen megállapított határidő előtt családostól szó szerint rám törtek az albérletben, benyomták az ajtót, a bejáratban dulakodtunk egy kört, majd hárman félrenyomtak, berontottak, és közölték, két órám van kiköltözni, különben rendőrt hívnak.
Gyorsan telefonáltam a barátaimnak, jöjjenek segíteni pakolni, mert innen menni kell,
de nagyon gyorsan. Majd hívtam a jogász barátomat, hogy fennforgás van, ha lehet, ő is jöjjön.
Mindeközben
Málika néniék a lakásban maradtak és a holmimat kritizálták. A férj azt mondta, gyorsan nyissák ki a lezárt kicsi szobát, és nézzék meg, mit loptam el (sic). Jelzem, abban a szobában (amihez kulcsom sem volt, nem is tudtam volna bejutni) régi bútorok és ócska ruhák voltak, száras bugyik, vastag, bokáig érő flanel hálóingek. Hát nem vágytam egyikre sem, én kérek elnézést. (Úgy látom, ez a bugyi-téma becsípődött Málika néniéknek családostól. Valami miatt kiemelten fontos nekik, na.) Végig szidalmaztak, egy ponton el is tört a mécses nálam. Rettenetes két óra volt, életemben így nem aláztak még meg.
Mikor megérkezett a jogász barátom, Málika rosszul lett, a kanapéra zuhant, és azt ordította, „ez ügyvédet hozott ránk, infarktot kapok!”
Jogász barátom csak annyit mondott: Málika, a bérleményt el kell hagyni, haza kell menni és ott kell infarktot kapni, mert magának nincs joga most itt tartózkodni. De hát kutyát hozott! – ordította a vénasszony. Málika, a törvény szerint oroszlánt is hozhat, ha olyan állapotban adja vissza a lakást, ahogyan kivette – érkezett a válasz. De ha megmutatja az albérleti szerződést, amiben lefektették, hogy nem lehet állatot hozni, akkor magának van igaza.
Persze, szerződés... Haha. Sőt, hahaha.
