Ahogy az természetes, vannak a magányos farkasok, s vannak, akik bandával, többedmagukkal, családdal, gyerekkel kirándulnak. Számos túraútvonal és felfedezetlen vidék kínálja magát. Megfelelő Facebook-csoportokban is találhatunk, de könyvekből is meríthetünk ötletet, sőt, járatlan utat is választhatunk – mert az ismeretlen feltárásának van egyfajta varázsa.
Mi is így szoktuk, kedvünk és fizikai állapotunk szkennelése után eldöntjük, hogy épp merre, milyen nehézségű túrára „nevezünk be”. Amióta kisgyerekünk van, visszük őt is. Nincs ebben annyi tudatos nevelés, mint lehetne, bár hisszük, a szülői példa ragadós. Szoktuk mondogatni neki is, nincs rossz idő, csak sz.r ember – a végét persze rendre átírjuk. Áztunk már el úgy, hogy ő alig nyolc hónapos volt, hátizsákban szundikált, míg mi, a szülei, esőköpenyeinktől megszabadulva, buksija, teste fölé hevenyészett esővédőt fabrikáltunk.
Ezek után én kijelentettem, férjem rezignált tiltakozására, hogy többet ilyet nem csinálunk. Hármasban csak biztonságosnak mondható helyeken túrázunk, vagy sehogy se. Túraszezon van, és bennünk hiányérzet, ugyanis a pásztorkutyák és a medvétől való félelem igen leredukálta ezt az outdoor tevékenységet.
Lemondjunk a félelem miatt a természetjárásról, vagy kimerészkedjünk a zöldbe a családdal, gyerekkel? Válaszokért hozzáértőket, sokat próbált túrázókat kerestünk fel. A kályhától indultunk.
Ki túrázzon?
Mindenki, jön az egyértelmű válasz a Hargita Megye Tanácsához tartozó Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálat vezetőjétől, Fekete Örstől. Természetesen felkészülve, tervezve túrázzunk, teszi hozzá. Ez azt jelenti, hogy nézzük meg a weboldalakon, milyen hosszú, nehézségű az útvonal, és erőnlétünktől függően döntsünk. Idősebb korúaknak rövidebb utat javasol, de aki jobb kondiban van, kedve szerint választhat. Örs azt mondja, bátran érdeklődhetnek a túrázók különböző megyék hegyi- és barlangimentőitől a közösségi oldalukon, de üzenetet is írhatnak, hívhatják őket, vezetékes és mobiltelefonszámuk megtalálható az interneten. Ha körültekintőek akarunk lenni, vagy térképet, vagy GPS-vevőt, azaz globális helymeghatározó készüléket, avagy okostelefont viszünk magunkkal, és utóbbit lehetőleg feltöltve.
Alapállapot: időjárásnak megfelelő öltözék, esőkabát, elsősegély-felszerelés, csereruházat, megfelelő mennyiségű víz (semmiképp sem üdítő, sör), étel, esetleg hordozható akkumulátor (telefontöltő), sapka. Érdemes a bakancsba, túracipőbe hosszú szárú zoknit húzni, valamint hosszú szárú nadrágot is vinni magunkkal. Utóbbiaknak köszönhetően elkerülhetünk lábszársérülést, kígyómarást, rovarcsípést. Aki gyógyszert szed, ne hagyja otthon.
Mint pluszszolgáltatás igénybe vehető a mentőcsapat részéről az idegenvezetés, ahogy Fekete Örs mondja, igyekeznek minden kérést teljesíteni. Ez főként azok számára ajánlott, akik gond nélkül szeretnének túrázni s emellett szakszerű tájékoztatást is kapni az út során látottakról.
Elsősorban ne térjünk le a turistaösvényről, ha pedig mégis eltévedtünk, az utolsó látott jelzésig menjünk vissza, ám ha ez nem sikerült, és jelöletlen útvonalon vagyunk, mindenképp tárcsázzuk a 112-t! Sok helyen van térerő, avagy magasabb pontról próbáljuk elérni. Ha ez sem működik, igyekezzünk hegyi menedéket találni, javasolja a szakember.
Vész van, babám!
Körülbelül mindenki tudja már manapság, milyen nagyobb veszélyekkel találhatja szembe magát, ha kimozdul a zöldbe: kutyákkal (kóbortól a juhnyájat őrzőkig), vaddisznóval, bezárva a sort a medvével.
Nagyjából tisztában vagyunk vele, hogy a nyugalmat meg kellene őriznünk, ne futamodjunk meg, ne fordítsunk hátat sem kutyának, sem medvének. Csapjunk zajt, énekeljünk, tapsoljunk – mindez a medvét igen, a kutyákat meg pont hogy nem riasztja el. Fekete Örs ajánlja, ha nem volt elég higgadtnak maradni, visszavonulni, ha mégis támad(nak) a fenevad(ak), hívjuk a 112-t. Ha társaságban vagyunk, igyekezzünk megnyugtatni azt, aki pánikol, ültessük le, adjunk vizet neki, amint elmúlt a veszély.
Nálam például mindig van medveriasztó spray, mondja ezt Moraru Norbert természetfotós, operatőr, medveles-tulajdonos, a Hargita Outdoor vadvilági túraszervezője. Noha ő tényleg az, aki sok mindent tud a vadállatok viselkedéséről, beleértve a medvéket, és tapasztalt is, hiszen
Köznyelven ez a paprikaspray lenne, kapszaicintartalmú csípős készítmény, ami elhomályosítja a látást, a nyálkahártyát rendkívül irritálja. Legtöbb nyolc–tíz méteres a hatótávolsága. Igen, ilyen közel kell lennünk a vadállathoz.
Norbert részletes útmutatást kínál, és rögtön meg is ígérjük, hogy legközelebb felszerelkezve megyünk túrázni. De még mielőtt előrerohannánk, érdemes néhány percet szánni arra, amit a szakember bevezetőként mond. A tudatosítás, a felelős állattartás, gazdálkodás legalább annyira fontos lenne a kellemetlen találkozások elkerüléséhez, mint a természet tisztelete, a megfelelő felszerelés, a helyes viselkedés. Miután az európai uniós támogatásoknak köszönhetően megnőtt a gazdaságok és az állattartók száma, nem növekedett ezzel egyformán a hozzáértés. Mind a haszonállatok, mind az őrzőkutyák tartását megfelelően, körültekintően kellene végezni – nem mindegy, mivel, hogyan, hol etetik őket.
