Cikkünk előző részében a szülés természet adta képességéről írtunk, arról az ősi tudásról, mely minden nőben ott van. Két történetet meséltünk szülésélményről, orvosi hozzáállásról, támogatásról, császáros szülés kontra hüvelyi szülésről, illetve a protokollokról. Mihez van joga egy kismamának? – erről szól a folytatás.
Biokémia mindenkinek
„Azt szeretném, ha a kórházban is megadatna nekem az a békesség, az az odafigyelés, ami az otthon szüléseket jellemzi – mondja az immár 16. hétben lévő, várandós Zsuzsi. – Szerintem nem lehetetlen, és bízom benne, hogy megtalálom az ehhez az elképzelésemhez passzoló orvost és intézményt. Nem szeretnék oxitocint és gátmetszést sem, és ami a
legfontosabb, hogy adják meg az aranyórát, tegyék rám a babámat, miután megszületik.”
A legújabb kutatások tükrében Zsuzsi ellenérzése az oxitocinnal kapcsolatban nem alaptalan. Varga Katalin pszichológus, az ELTE egyetemi docense, a Magyar Tudományos Akadémia doktora azt mondja, hogy ha egy vajúdó nőnek mesterségesen előállított oxitocint adnak annak érdekében, hogy erősítsék a fájásait, gyorsítsák a szülését, nem tudjuk, mi történik a saját oxitocin-termeléssel. Ez az a hormon, amely előidézi a méhösszehúzódásokat, kiváltja a tejleadó reflexet (egyébként orgazmusnál is termelődik), ugyanakkor az agyon belül hat az öröm- vagy jutalomközpontra is, többek között fájdalomcsillapító, nyugtató, bizalmat ébresztő, a társas támasz nyújtását és fogadását segítő hatása is van. „Ez egy zseniális ötlete a természetnek, hogy anélkül nem születik gyerek, hogy ne lenne egy pozitív áthangolás az anya agyában” – mondja Varga Katalin. De ez az áthangolás csak a saját termelésű oxitocin által valósul meg. A mesterséges oxitocin a méhösszehúzódásokat kiváltja ugyan, sokszor túlságosan is, vagyis akár összefüggő fájásokat is tud generálni, amelyek már-már valóban elviselhetetlen erősségűek.
„Ha a méh túl van dolgoztatva, kimerül a kismama, ereje végére ér, eljut oda, hogy neki már minden mindegy, és abban az állapotban már csak azt akarja, hogy valaki vegye már ki belőle a gyereket.
És valamilyen szempontból ereje végére ér a személyzet is, és akkor a császár már mindenkinek könnyebb. De ezt könnyű belátni: próbáljunk lenyomni 300 fekvőtámaszt, de úgy, hogy tízesével csináljuk, és pihenünk közben, vagy fussunk neki egyszuszra. Lássuk, melyik sikerül!” – fejti ki a pszichológus.
Ami szintén probléma, hogy a vér-agy gátnak köszönhetően a szintetikus oxitocin nem jut vissza az agyba, így nem tudja a pozitív érzéseket előidézni. „Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy azoknál az anyáknál, akik mesterséges oxitocint kapnak, jó eséllyel nincs meg az az eufória a babájuk megszületése után, mint a természetesen szülő társaiknál. Az a bosszantó, hogy a mesterséges oxitocinnak ez a hatása nincs benne az orvosi tankönyvekben, és így, szándéktalanul, de mégis ártanak azoknak a családoknak, akiknél meglenne az esély, hogy ezt az euforizáló, pozitív hatást megéljék. Mondhatnánk, hogy mindegy, túl van azon a pár órán az asszony, aztán majd szeretgeti a gyerekét, de itt vannak olyan motiváló körök is, amit úgy hívunk szakszerűen, hogy »mothering«.
Vagyis az anyaság központjait is bekapcsolja ez a rendszer, így ösztönösen elkezdi érezni az édesanya, hogy az újszülöttel mit kell csinálni, hogy kell csinálni, és ez egészen másfajta tudás, mint amikor valaki szaladgál az internetre megnézni, hogy mi van akkor, ha például csuklik a gyerek.”
Egy kis jogi gyorstalpaló
„Úgy látom, a legtöbben nincsenek tisztában a jogaikkal, amikor vajúdni, szülni mennek, nem tudják, mit kérhetnek és mit utasíthatnak vissza a kórházban” – mondja Geréb Emőke marosvásárhelyi jogász, aki érdekességként megemlíti, hogy a román törvénykezés nem tesz különbséget szülő nő és beteg között, hanem a páciens fogalmát használja. Pedig tudjuk, hogy a kismama nem beteg, a világ legtermészetesebb dolga történik vele...
„Románia törvénykönyvének 46/2003-as, páciensek jogairól szóló törvényének 6. cikkelye kimondja: mindenkinek joga van ahhoz, hogy tájékoztassák az egészségi állapotáról, a javasolt orvosi beavatkozásokról, illetve ezek alternatíváiról, az eljárások lehetséges veszélyeiről, beleértve azt az esetet is, ha nem alkalmaznak kezelést, valamint ha a páciens nem tartja be az orvosi javaslatokat” – világosít fel a jogász. A 8. cikkely értelmében az információkat tiszteletteljes és világos nyelvezettel kell a beteggel közölni, minimális szakszó-használattal.
Ha a beteg nem ismeri a román nyelvet, az információkat anyanyelvén vagy az általa ismert nyelven kell vele közölni. „A törvény 11. cikkelye rögzíti, hogy a páciensnek joga van kérni és kapni egy másik orvosi szakvéleményt is. Azt ajánlom, ezt főleg olyankor tartsuk szem előtt, amikor az ember lánya érzi, hogy nem veheti készpénznek a kezelőorvosa javaslatait, és pironkodva, kertek alatt megy el egy másik szakemberhez. Nem kell szégyellni a dolgot, az Orvosi Etikai Kódex is kimondja, hogy az orvosnak tisztelnie kell a beteg másik orvosi szakvéleményhez való jogát” – hangsúlyozza a jogásznő.
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy
mindenkinek joga van a családja, barátai támogatásához,
azok szellemi vagy anyagi segítségéhez, a tanácsaikhoz az orvosi kezelések teljes ideje alatt.
„Tehát ha egy kórházban azt mondják, nem jöhet be velünk a vajúdásra, szülésre a gyermekünk apja, az anyukánk, egy barátnőnk vagy éppen a dúlánk, jó erre a törvényre hivatkozni”
– emeli ki Geréb Emőke. Fontosnak tartja még azt a cikkelyt, amely kimondja: egyetlen egészségügyi beavatkozás sem történhet meg az érintett személy tudatosan adott beleegyezése nélkül, vagy szabad akarata korlátozásával.
Fontos a párbeszéd
A felkérésünkre érkezett beszámolók alapján az erdélyi szülészeti kép igen árnyalt. Vannak jó és kevésbé jó kórházak, vannak nyitott és kevésbé nyitott orvosok. Akad nőgyógyász, aki szülést vezet, és akad, aki szülést kísér.
Van, ahol rutinból alkalmazzák a gátmetszést és az oxitocint, máshol egyéni mérlegelés alapján. A legtöbb szülészeten azonnal elvágják a köldökzsinórt, néhányban csak akkor, amikor már nem pulzál.
Akad, ahol megvalósul az aranyóra, a bőrkontaktus anya és baba között, és van, ahol az anyuka szinte egy napig nem is látja a gyermekét. Létezik még 2017-ben is olyan szülészet, ahová az apák be sem tehetik a lábukat, hogy támogassák a párjukat, és létezik olyan is, ahol még a császármetszés alatt is bent lehetnek. Van, ahol vállalnak császármetszés utáni hüvelyi szülést, és van, ahol hallani sem akarnak róla. Elvétve már akad olyan kórház, ahol megválaszthatja a kismama a kitolási pozíciót. Az igazi változáshoz szükség van a nők visszajelzéseire, illetve arra, hogy elinduljon egy párbeszéd a szülésben érintett felek között.
Zárásként álljon itt Kraft Hunor csíkszeredai nőgyógyász gondolata:
„Ahogy a hívő ember hiszi a csillagot, a feltámadást, a csipkebokrot, és nem várja el a fizikai törvényszerűséget, úgy
lehet hinni az angyalokban és démonokban, megmagyarázhatatlan sorsjátékokban a szülőszobán.
Valahogy el kell fogadni, hogy nem tudunk mindent mi irányítani...”
Kiemelt kép: Shutterstock
korábban írtuk
A nők tudnak szülni
Mikor gyermek születik, anya születik. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Ma már tudományos kutatások alapján tudjuk, hogy a születés minősége hosszú távon kihat, befolyásolja az ember életét, az pedig egyértelmű, hogy a szülés minősége befolyásolja a nő életét. (Cikkünket sorozatban közöljük, nyomtatott változata a 2017-es Nőileg magazin novemb
